Horgásztúrák a nagy halak birodalmában - Maconkai különlegességek, Mesterfogások - Revans, A Mulde visszavár, Horgászszafari - Az utolsó napok, Portyázó horgászok - Pergető horgászokkal a Hernádon, Gyakorlat teszi - Tiszta kézzel, Visszatérés a Raduta-tározóra, Balatoni horgászatok
Horgásztúrák a nagy halak birodalmában
Maconkai különlegességek
2002. évi horgásztúráim közül szépségével, csodálatos fekvésével kiemelkedik a Maconkai-tározó. Már első pillantásra elnyerte tetszésemet a hegyek közé szorult „kis” gyöngyszem. Éppen ezért örültem nagyon a maconkai horgászelnök, Dérer István újabb meghívásának egy hétvégi horgászatra. A programba - feleségem segítségével - egy apró különlegességet is közbeiktattam. Sokat horgászunk együtt, de ezek az időszakok többnyire munkával telnek (videózás, fényképezés), s így igazán szép fogással Andrea még nem rendelkezik. (Bár az egyéni csúcsát jelentő 9,2 kilós ponty azért nem lebecsülendő!) Ajándéknak szántam neki a maconkai horgászatot, mégpedig a Rekord-tavon. A fantasztikus telepítéseknek köszönhetően nagy esélyt láttam arra, hogy egy kellemes, fogásokban gazdag hétvégét töltsünk el a vízparton, kikapcsolódásképpen a hétközi rohanások közepette.
Mesterfogások
Revans
Magyar Szilárd az év elején különleges horgászversenyre kapott meghívást Franciaországba, amelynek neve PÁRBAJ. Mindössze két versenyző küzd egymással, s a cél, hogy a két horgász minden apró mesterfogását nyomon követve bemutassa eredményességük titkát, és a végén kihirdesse a párbaj győztesét. Szilárd ellenfele a világ egyik legjobb horgásza, Jean Desque volt. Jean természetesen verhetetlen volt hazájában. A versenyről májusi számunkban közöltünk részletes beszámolót.
A tisztesség azonban úgy kívánja, hogy a meghívást viszonozni kell. Desque boldogan jött Magyarországra, hiszen nem hétköznapi horgászat volt kilátásban. Soha nem látott mennyiségű és nagyságú hal csábított horgászatra. A magyar párbaj helyszíne a főváros határában található Csőhídi-pálya volt. A Ráckevei-Duna e szakasza számos rangos verseny helyszíne volt már. Például itt szerezte meg Magyar Szilárd második egyéni bajnoki címét (2001-ben, négy szektorgyőzelemmel!). Izgalommal vártuk, hogy milyen eredményt hoz a két neves horgász versengése.
A Mulde visszavár
A versenyt ismét a Mulde folyó tározótaván rendezték meg. Egy év alatt azonban sokat változott a helyzet, az időközben levonult évezredes árvíz miatt, ami a Mulde folyót is érintette tavaly augusztusban. Az Érc-hegységből eredő folyó falvakat, városokat mosott el egyetlen éjszaka alatt. Pár nap alatt a víztározó szintén hatalmasra duzzadt az árvíz idején. Több horgászattal kapcsolatos kérdés is felvetődött ezután. Mennyi hal maradt a tározóban? Hogyan változtak meg a mederviszonyok?
A válaszra nem kellett sokat várni. Az első edzésnapon, csütörtökön már meghökkentően sok bronzos, öreg dévérkeszeget sikerült fogni. A pénteki edzésnap hasonlóan telt. Elégedetten nyugtáztuk, hogy a dévérkeszeg-állományt nem viselte meg az áradás. A nagy keszegek mellett leggyakrabban horogra akadó jászkeszeg száma pedig tovább nőtt, és egyedsúlyuk szintén gyarapodott. Izgalmas, jó versenynek néztünk elébe!
Horgászszafari
Az utolsó napok
A Nasszer-tavi horgászatok nem mindennapi végjátékot tartogattak kis csapatunknak. Olyan látványos feltámadásnak lehettünk szemtanúi, amelyben már nem hittünk. Krisztián barátunk rögtön a túra elején napszúrást kapott, s három napig csak az ágyat nyomta. Az utolsó két napra szedte össze magát annyira, hogy csónakba tudott szállni, s megpróbálkozhatott a horgászattal. Mintha a halak is tudták volna, hogy van mit pótolnia, mert folyamatosan ellátták feladattal, kapások egész sora jelentkezett nála. Egyik leglátványosabb fárasztását egy 43 kilós nílusi sügérrel produkálta. A csónakból történő, közel félórás fárasztás után sem láttunk még semmit a Krisztián által megakasztott halból. A többi csónak folyamatosan körözött Krisztiánék körül, s közben mindenki a mélységet tartó és rendkívül jól küzdő hal súlyára tippelgetett…
Portyázó horgászok
Pergető horgászokkal a Hernádon
A történet úgy kezdődött, hogy hírét vettem, a világbajnokságra készülő magyar pergető horgászválogatott Szlovákiába megy edzeni. Sokat nem kérettem magam, amikor meginvitáltak a Hernádra, egy kis pergető pisztrángozásra. Vendéglátónk a szlovák horgászválogatott szövetségi kapitánya, Mihalovszki Imre volt, aki nagyon jó kapcsolatokat ápol magyar kollégáival, elsősorban a horgászcikk-nagykereskedőkkel, mert ő is hasonlóval foglalkozik. Csak a csapat egyik fele, Tóth István, Algayer Zoltán és Jónás György tudott eljönni az egynaposra tervezett edzésre, így aztán én is kényelmesen bepakolhattam a pergető motyót a buszba.
Gyakorlat teszi
Tiszta kézzel
Nem igazán szeretek kosárral fenekezni, mert amíg megkeverem az anyagot, és az etetőkosár bordái közé gyömöszölöm, még a fülem hegye is ragacsos lesz. Tudom, nem mindenkit zavar ez a fajta koszolás, van aki azt se bánja, ha összegyógyulnak a teleszkópos botjának tagjai a maszatos kézzel való horgászat beszikkadt maradványaitól. Ilyesmi dolgok miatt is tartom nagyszerű találmánynak a Technoplankton tablettát. A minap Pala Gyuszi cimborámmal horgásztam, és meglepődve tapasztaltam, hogy azok a pecások is tudnak tiszta körülmények között hódolni szenvedélyüknek, akik saját maguk által bekevert anyaggal etetnek. Gyuszi egy reklámszatyorban keveri meg a gombócnak valót anélkül, hogy összekenné magát. Kívülről mancsikolja a zacskót, és az etetőkosarat is ebben a „gumikesztyűben” tömi tele. Hogy ez eddig nekem miért nem jutott eszembe?
Visszatérés a Raduta-tározóra
Közel egy évvel a tavalyi túra után, idén áprilisban ismét szerencsét próbálhattam a nagy pontyairól híres Raduta-víztározón. Április 11-19-ig Horváth Attilával közösen vágtunk neki a nagy útnak. A 2002. évi élmények hatására önbizalommal telve érkeztünk meg a tározóra. Akkor még nem tudtuk, hogy az előttünk álló egy hét kínszenvedéssel és borzalmakkal lesz teli, nem voltunk tisztában azzal, hogy milyen körülmények várnak ránk…
Balatoni horgászatok
Alig akad olyan horgász, aki a megváltozott viszonyokhoz igazodva, újabb és újabb módszereken gondolkodva keresi a halat. Azt a keveset, ami még van a tóban. Én ismerek egy ilyen horgászt, a Fűzfőn élő Borbáth Balázst, akinek szakterülete a „keleti medence”, de járatos a többi balatoni medencében is. Balázs akkor és ott fogott hetven kiló feletti harcsát, hihetetlen mennyiségű süllőt és csukát, ahol korábban másnak eszébe sem jutott. Nem nagy ördöngösség, meséli kertjének árnyas diófája alatt, csak kint kell lenni a vízen. Legalább harmincöt éve minden nap. Meg hajnalban, meg éjszaka.
-
