A Sporthorgász 2006. júniusi tartalmából

A Sporthorgász 2006. júniusi tartalmából

Patakjáró - Garadna-patak, Gyakorlat teszi - Az öreg horgász és a feeder, Feederakadémia - Feederbottal a Balatonon, Melléklet - Műlegyezés, Pérek nyomában, Gyakorlat teszi - Cseresznye, fel!, A pergetés bűvöletében, Nyugdíjasoknak - Nagyhalat messziről

Sikeres Sporthorgász szerkesztői levél: pdf, 50kB

Patakjáró
Garadna-patak

A hazai pisztrángtenyésztés fellegvára a Garadna-patak völgyében létesített lillafüredi pisztrángtelep. A patak a Garadna völgyében, Szentlélek alatt ered, társul hozzá egy kisebb vízfolyás a Sebes-víz forrásából, majd négy-öt kilométer megtétele után a Hámori-tóba érkezik.Az áprilisi áradások még fenn, a Bükkben is erőteljesek; a hó ugyan már régen elolvadt, de a vidék különleges karsztforrásai mindig szolgálnak meglepetéssel. Sokévi megfigyelés alapján állítják az itt élők, hogy április közepén érik el a legnagyobb vízbőséget. Ilyenkor hatalmas víztömeg zúdul a felszínre az alant rejtőzködő karsztos résrendszerből. A Garadna is sebesen szalad, pedig tudhatná, hogy felesleges ez a nagy sietség, hiszen a végállomás itt van a közeli Hámori-tóban, melynek igazi gátja a XIX. század elején épült, Fassola Frigyes tervei alapján. A Garadna-völgyi kohók nyersvasának feldolgozásához ugyanis szükséges volt az egyenletes vízellátás a Szinva-patak vizével hajtott hámorok számára. A Garadna-patak hozta tisztességgel a vizet, de nem egyenletesen.


Gyakorlat teszi
Az öreg horgász és a feeder

Április 18-a volt. A Dunán, a Tiszán, a Körösökön pusztító ár hömpölygött, a Debrecen környéki tavak partvidékét pedig a belvíz tette járhatatlan dagonyává. A horgász-énem persze be volt sózva, mindenáron halat akartam fogni. Felhívtam hát Tóth Zolit, csegei barátomat, aki nagy ismerője a környék horgászható vizeinek, mindig tudja, hol érdemes áztatni a zsineget. Zoltán nem sok jóval kecsegtetett a Tiszával kapcsolatban - pedig horgászboltban dolgozik Tiszacsegén -, viszont hívott, tartsak vele és édesapjával, Imre bácsival egy hortobágyi pontyozásra. Sár persze ott is lesz, de azt túl lehet élni - biztatott. Némi csali meg sebtében összekapkodott felszerelés, és már robogtam is a 33-as úton az Ohati-tavak felé.


Feederakadémia
Feederbottal a Balatonon

A Balaton újra felvirágzott! Vagy talán eddig sem volt olyan nagy a probléma, csupán a vészmadarak hangja volt túl hangos? Egy biztos: már az elmúlt évben is - köszönhetően talán a magas vízállásnak - különösen jó hírek érkeztek a tó felől. Ott horgászó barátaim, ismerőseim szokatlanul sok halról számoltak be, melyek között nem volt ritka a termetes példány sem!


Melléklet
Műlegyezés

Legyezni jó! - mondja pár száz magyar szenvedélyesen műlegyező horgász. Lelkes természet- és halszerető közösség az övék, és vannak közöttük néhányan, akik a tollal is jól bánnak. Mellékletünk tisztelgés a hazai műlegyes horgászat megújítói előtt, s jó szívvel ígérhetjük, a jövőben is figyelünk rájuk.


Pérek nyomában

A pénzes pér az egyik legkedvesebb hal, amivel horgászataim során találkoztam. Aki már tartotta a kezében, érezhette finom kakukkfű illatát. Egy hal, melynek nincs halszaga, húsa fehér, és kitűnő ízű. De elsősorban nem ezért szeretjük, hanem sportossága és szépsége miatt.


Gyakorlat teszi
Cseresznye, fel!

Szerintem döntsük el a vitát egyszer és mindenkorra: igen, a halak látják a színeket! Tudom, sokan az ellenkezőjét állítják - figyelmen kívül hagyva az egyértelmű tényeket. Ha nem így lenne, akkor a süllő nem részesítené előnyben az élénk színű (fehér, sárga) twistereket. Sőt a csuka sem verne rá vadul a piros-fehér, illetve sügérszínű wobblerekre, míg egyes napokon a többire rá sem hederít. Mi több, a fekete balinólom is ritka, mint a fehér Zorro. Mégis, szinte hallom az ellenlábasok véleményét, hogy a szín abszolút relatív, mert a ragadozókat leginkább a csali által kiváltott vibráció érdekli. Rendben, akkor adjanak választ arra, hogy miért fognak annyi szép süllőt olyan gyakran kukoricával. Márpedig a kukoricában annyi a vibráció, mint Gobbi Hilda lovas szobrában. Csupán sárga. Természetesen nem tisztem senkit meggyőzni állításom igazáról. Akár egyetért velem valaki, akár nem, az a horgászmódszereken mit sem változtat, tehát be is fejezem az eszmefuttatást.


A pergetés bűvöletében

Sok megszállott akad a több mint háromszázezres hazai horgásztáborban, de Kollman Tiborhoz hasonlót nem ismerek. Az egész napi, kemény munka után, este nem ül a televízió elé a fotelba, hanem képes akár háromszáz kilométert vezetni, hogy a Tiszán vagy a Nagykunsági-főcsatornán legyen az alkonyi süllőrablásnál. Szerencsés esetben fog tíz-tizenöt süllőt, kiválaszt közülük egy kétkilósat - ennyi elég a családnak -, a többit visszaengedi, és éjfél felé indul haza, mert másnap várja a munka. Ahogy a horgászatról, a pergetésről beszél, szinte izzik körülötte a levegő. Ha a wobblerekről, botokról, orsókról, süllőkről, harcsákról van szó, „elborul”. Érdemes rá odafigyelni, mert nemcsak kiváló horgász, hanem gondolkodása is példamutató a sportszerű halfogásról.


Nyugdíjasoknak
Nagyhalat messziről

Kedves horgászbarátom! A feederbot most a világ közepe. Mindenki használja. Megjegyzem, bár jelen voltam a világrajövetelénél, mégsem lettem valami nagy feederes, de örömmel látom futótűzkénti terjedését országszerte. Szemléljük meg e képriportban ifjú barátunk, Rózsahegyi Gábor feederezését.

-

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.