Az élet sok más területén is vannak bizonyos korlátozások, tilalmak. Nincs ez másként a horgászattal sem. Ezek a tilalmak sok esetben magát a horgászt védik (hiszen sokunkban fel sem merülne, hogy ne merészkedjünk a horgászat lázában veszélyes terepre), más esetben a környezetet, a halakat és más vízparti élőlényeket. Vegyük sorra most ezeket a tilalmakat, korlátozásokat!
Területi korlátozások
Horgászni - ha ezen a törvényben megfogalmazott tevékenységet értjük - alapvetően csak halászati vízterületen lehet, azaz ott, amelyre érvényes területi engedéllyel is rendelkezünk. Ez a területi engedély lehet éves, heti- vagy napijegy. A területi jegyen vagy azt sorolják fel, hogy mely vízterületekre érvényes, vagy azt jelzik, hogy milyen vízterületeken nem jogosít fel horgászatra. Sokszor olvastam olyan történetet, hogy valaki olyan vízre bukkant, ami igazából „senkié”, gazdátlan. Az ilyen, „gazdátlan vizeken” horgászat a halászatról és horgászatról szóló törvény definíciója szerinti tevékenységként nem végezhető. Annak, hogy rendelkezünk-e állami horgászjeggyel, ehhez nincs köze, hiszen az ilyen vizek (még) nem halászati vízterületek. Hazánkban darabszámra sok ilyen vizecskét találhatunk, ezek összegzett felülete és halgazdálkodási jelentősége azonban csekély. A „komolyabb” méretű vizeknek gyakorlatilag mindegyike halászati vízterület, ahová helyi érvényességű területi jegy is szükséges.
A jogszabály úgy rendelkezik, hogy halfogásra alkalmas eszközzel csak annak szabad a víz partján vagy a vízen tartózkodni, akinek ott joga van horgászni. Ezt a jogosultságot a területi engedély kiváltásával nyerjük el. A jogszabály értelmében, például ha én a Tisza tóra érvényes területi engedélyem birtokában és kezemben bevetésre kész a horgászfelszereléssel sétálok a budai rakparton, szabálysértést követek el, függetlenül attól, hogy éppen horgászom-e, vagy sem. Ha halfogásra alkalmas állapotba hozott horgászeszköz van nálam, csak az oda érvényes területi engedély birtokában korzózhatok a rakparton. Ha horgászni indulunk, mindig győződjünk meg arról, jogosultak vagyunk-e az adott vízterületen horgászni. A jogosultságtól függetlenül azonban figyeljünk oda a következőkre:
Völgyzáró gátakon, zsilipeken, duzzasztókon és más hasonló műtárgyakon, és azok 50 méteres körzetében horgászni vagy akár csalihalat fogni csak akkor szabad, ha azt az illetékes hatóság engedélyezi. A hidakról, zsilipekről történő csalihalfogás, az erőművek közvetlen közelében végzett pergetés egyaránt tilos.(Előfordulhat azonban, hogy az illetékes (pl. vízügyi) hatóság, egy zsilip közvetlen közelében található partszakaszt bérbe ad. Ezen a területen már engedélyezett lehet a horgászat, a tiltó rendelkezés ellenére is.)
A horgász köteles tűrni az esetleges vízépítési munkák elvégzését. (pl. kavicsbánya-tavak művelését) Ezekre többnyire tábla figyelmeztet. Szintén táblával jelölhetik meg azokat a vízszakaszokat, ahol a halak ívó, vermelő helyei vannak. Az ivadékok zavartalan fejlődését úgynevezett kíméleti vízszakaszok biztosíthatják, ahol a jövő horgászzsákmányának védelmében szintén tilalmat rendelnek el. Az ilyen kíméleti területeken a meghatározott időre tilos a horgászat és a csalihal gyűjtése, valamint mindenféle vízi sport.
A használható horgászeszközökről
Az országos szabály szerint - állami horgászjegy és a területi engedély birtokában - egy időben legfeljebb két bottal horgászhatunk (úgy, hogy egy-egy készségen 3 horognál több nem lehet), és egy 1 négyzetméternél nem nagyobb csalihalfogó hálót használhatunk. Az e mérettől nagyobb emelőháló, vagy a sokszor horgászboltban is kapható csalihal fogó varsa használata hazánkban horgászok számára nem engedélyezett.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a bevetett két bot mellett egy (harmadik!) spicc bottal próbálkoznak csalihalat fogni. Ez már nem engedélyezett, így ha horgászat közben kell pótolnunk a csalihal készletet, a csalihal fogás idejére vegyük ki az egyik botunkat. Másik lehetséges megoldás, ha csalihalfogó hálóval próbálunk szert tenni csalihalra. Ennek használata a bevetett két horgászbot mellett is engedélyezett.
A gyermek horgászjegy birtokában egy darab, egy horoggal szerelt horgászkészség használható.
Sokszor felmerülő kérdés, hogy ha a horgászrend szerint csupán kettő bottal engedélyezett a horgászat, hogyan lehetséges az, hogy a bojlisok sok vízen egyszerre három bottal horgászhatnak. Ezeken a vizeken (legtöbbjük magán tó, vagy bérelt terület) sokszor egyedi rendelkezések értelmében engedélyezett a három bottal történő horgászat. Erről azonban a horgászat megkezdése előtt, mindig győződjünk meg!
A halászatra jogosult szervezet kiadhat kedvezményes nyugdíjas, ifjúsági területi engedélyt is. Ebben az esetben azonban ne felejtsük el, hogy általában csak egy bot használatára és sokszor korlátozott elvihető halmennyiségre vonatkozik az így kiadott engedély!
A 14. életév betöltéséig gyermek horgászjegy váltható. A gyermek horgászjeggyel egy nagykorú felügyelete mellett egy bottal, egyetlen horoggal horgászhatunk.
A napjainkban egyre elterjedtebb halkereső radar használata engedélyezett.
A tiltott eszközökről, és módszerekről
Sajnos nincsen rózsa tövis nélkül, így fontosnak tartom, hogy megemlítsem azokat a tiltott módszereket, és eszközöket, amelyekkel a halfogás tilos. Nem csak azért kell tisztában lennünk ezekkel a dolgokkal, nehogy esetleg rossz útra tévedjünk, hanem azért is, hogy a tilosban járókat felismerve felhívhassuk a hatóságok figyelmét a látottakra. Az orvhorgászat/orvhalászat egyidős a horgászattal/halászattal. Mindennek megvan az ellenpólusa.
Alapvetően tilos minden olyan fogási eszköz, illetve mód alkalmazása, amely a halállományt és élőhelyét károsítja. Különösen tilos alkalmazni:
- Váltóáramú elektromos eszközt (a legaljasabb orvhorgász/halász módszerek közé sorolom. Halálos a halakra, de az elkövetőkre is az lehet!)
- Mérgező vagy kábító hatású anyagot. (A régi időkben a „maszlagbogyót” (a csattanó maszlag magját) használták erre a célra. A félbevágott magot cserebogárba rejtették, és a vízre hullajtva megvárták, amíg azt a hal elkapja. Nem sokára csak össze kellett szedni a víz felszínén tétován imbolygó halakat. Más területeken darabolt gilisztával keverve dobták a vízbe. Ha a méreganyag (solanin) hatása elmúlt, a halak magukhoz térve sértetlenül elúszhattak. A mai vegyi anyagokkal már nincs ilyen szerencséjük. Emlékszem, hogy gyerekkoromban a víz felett forduló permetező repülő után nem sokkal sorra jöttek fel a kábult, bénult halak a tóból. A permetszert sajnos, nem csak a felelőtlen pilóta szórta később a vízbe.)
- Robbanóanyagot. (Főleg a háborúkat követő zavaros időkben alkalmazták, de később a bánya és földmunkálatokhoz használt dinamit és ekrazit is valahogy illetéktelen kezekbe került. A robbantás 10-15 méteres körben minden halat elpusztított. Mivel különösen veszélyes módja a halászatnak, manapság már kevésbé alkalmazzák. Emlékszem, hogy a gyermekkoromban itt állomásozó orosz kiskatonák kedvenc módszere volt a kézigránátos horgászat. Szerencsére mostanában nem hallottam erről a „sportról”.)
- Szúrószerszámot (Az ártérre kivonuló ívó halakra sajnos sok esetben szigonyoznak.)
- Búvárszigonyt, vagy más halfogásra alkalmas búváreszközt, (hobbi búvárok főként bányatavakban hódolnak ennek a „sportnak”, ami természetesen szabálytalan!)
- Gereblyéző horgászati, és hurokvető halászati módszert. (A gereblyézőket nem kell bemutatni, sokszor látni őket - elsősorban erőművek kifolyóinál, vermelő helyek közelében -, amint széles bevágó botmozdulatokkal félreismerhetetlenül „kapálják” a vizet. A hurokvető módszer lényege, hogy egy rúdra vékony acélhuzalból (régen ló farokszőréből) hurkot erősítenek, amit a víz szélében napozó békés, vagy lesben álló ragadozó halakra húznak, majd annak segítségével hirtelen partra segítik a gyanútlan uszonyost. Főleg áradások idején, a víz széléhez közel, a felszínen lebzselő csukákat fogták ezzel a módszerrel.)
Ezeken kívül, ha valaki nem rendelkezik halászati engedéllyel, minden halászati eszköz használata is tilos.
Sajnos ma hazánkban az orvhorgászat és orvhalászat hihetetlen méreteket öltött. Nincs itt szó megélhetési bűnözésről, egyszerű bűnözésről beszélhetünk. A rabsicok bandákba verődve, szisztematikusan fosztogatják a vizeket. Minden horgásznak kötelessége fellépni ellenük. Jelen pillanatban nem nagyon látni a megoldást a problémára, de bízzunk a hatóságokban. Előbb-utóbb meg kell fékezni a gazemberek ámokfutását, hiszen a jelenlegi állapot senkinek sem jó. Ehhez nyílván törvényeket kell módosítani, komolyabb hatáskört kell adni az ellenőrző szervek kezébe, de ha csupán mindannyian a saját környezetünkben felbukkanó visszásságokra felfigyelve teszünk ellene, már egy lépéssel közelebb kerültünk álmaink horgászvizéhez, ahol az orvhorgászat csak távoli rémkép.
(A következő részben a védett halakról és a tilalmi időszakokról fogok írni.)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Az orvhalász leírása Herman Ottótól
