A kölöntefélék családjába tartozó halfajok eredetileg tengeri halfajok, amelyek a harmadkortól kezdődően másodlagosan édesvízi életmódra tértek át. Csupasz testük legfeljebb néhány pikkellyel és tüskével ékesített, fejük nagy, ráadásul felülről lapított. (Illik rájuk a mondás: „Buga Józsi nem szép ember, de gavallér!”) Fenéklakó, apró termetű halak ők, mindenféle gazdasági jelentőség nélkül. Az édesvízi fajok Európában és Ázsiában, Észak-Amerikában egyaránt megtalálhatók. A Kárpát-medencében két fajuk él, amelyeket a magyar halfauna tagjaiként is számon tartunk. Ismerkedjünk meg velük!
A botos kölönte (Cottus gobio L.)
A nép nyelvén: bábec, békahal, botfejű, boti, botikó, botos, butikóhal, ebhal, kisszájú kölönte, kolty, kophal, kopsa, kopza, köpőce, kutyahal, ördöghal, patkószegfejű.
Angol név: Bullhead
Német név: Westgroppe
Védett! Eszmei értéke 10.000 Ft.
A botos kölönte előfordulási területe mondhatni egész Európa. Egyedül az egészen északinak mondható (Skócia, Norvégia, Írország) és a legdélibbnek titulált (Dél-Spanyolország, Szicília, Peloponnészosz) területeken nem számíthatunk jelenlétére. Kelet felől az Ural hegység állja útját elterjedésének. E széles elterjedési területen a faj jelentős változékonyságot mutat. Önálló alfaját különböztetik meg a Pireneusokban, Dalmáciában, a Garda-tóban, illetve a Néva, Dnyeper, Volga és Ural folyók vízrendszerében. Tipikus élőhelyét a patakok pisztráng szinttája képezi. Az Alpokban a 2200 méteres tengerszint feletti magasságig található meg. A hegyi patakokban hazánkban is elterjedt, de elvétve nagyobb folyóinkban, így a Dunában is megtalálható.
A kölönték a patakok köves szakaszain élnek, a nap nagy részét a kövek alatt lapulva töltik. A botos kölönte is e sajátos életmódról, illetve az ehhez kapcsolódó halászati módszerről kapta a nevét. Halunk ugyanis akkor sem mozdul, ha a rejteket adó követ elmozdítják a feje fölül. Bízik remek álcázásában, abban, hogy a színe tökéletesen beolvasztja őt környezetébe. A halászok pontosan tudták, hogy mire számíthatnak, így egy botra erősített szigonnyal könnyedén zsákmányul ejthették a mederhez makacsul lapuló halat.
A botos kölönte táplálékát gerinctelen szervezetek, apró halivadékok és halikra adja. A Maros erdélyi szakaszán végzett részletes vizsgálat szerint táplálékuk összetétele évszakonként és folyószakaszonként erősen változó. Táplálékfelvételük a júniusi, júliusi hónapokban a legintenzívebb. Megfigyelték azt is, hogy az ikrások lényegesen nagyobb mennyiségű táplálékot fogyasztanak, mint a tejesek.
Az ivarérettségét általában kétéves korában éri el. Ikráit március-április hónapokban rakja le, ezek mennyisége 100-300 szem közé tehető. Az ikrás testméretéhez képest meglehetősen nagy - 2 mm átmérőjű - ikráját a hím által ásott gödörbe vagy kövek alsó felületére rakja. A lerakott ikrát a hím őrzi. Szaporodását illetően még sok kérdés vár megválaszolásra, de általánosan elfogadott nézet, hogy évente egy alkalommal ívik, bár egyes akváriumi megfigyelések másról tettek tanúbizonyságot. Ez szerint akár évente négy alkalommal is ívhatnak, de ilyenkor rendkívül magas az elhullási arány. Ami bizonyos, hogy az ikrákból rendkívül hosszú idő elteltével, 4-5 hét múlva kelnek ki a lárvák. Az ivadék az ivarérettség elérésig viszonylag gyorsan cseperedik, és ebben a fejlődési, növekedési versenyben a hímek megelőzik a nőstényeket.
A maximális testhosszúságát 12-15 cm-ben, míg az elérhető életkort 5 évben határozza meg a tudomány.
Halunknak közvetlen gazdasági jelentősége nincsen, de jelentős szerepet játszik a pisztrángos vizek életében. Táplálkozásával konkurense lehet a fiatalabb pisztrángoknak, illetve a lerakott pisztrángikrákat is fogyasztja, amelyeket farkával kotor elő a kavicsok alól, ugyanakkor a kölönte a kifejlett pisztrángok, galócák, menyhalaknak tápláléka is egyben. Így teljes a természet örök körforgása.
Leírása, ismertetőjegyei:
A botos kölönte - Cottus gobio (Linnaeus, 1758)
Elöl hengeres, hátulsó részén oldalról összenyomott, megnyúlt testű hal. Feje nagyon széles, fölülről lapított. Szája nagy, csúcsban nyíló, szöglete eléri a szem elejének vonalát, állkapcsain apró fogacskák ülnek. Szeme magasan helyezkedik el, aránylag nagy, de átmérője kisebb az orr hosszánál. Két hátúszója szorosan egymás mellett helyezkedik el, az elsőben 6-9, a másodikban 15-18 osztatlan sugár található. Farokalatti úszójának sugárszáma 10-13, farokúszójának széle domború. Hasúszói, amelyek rendszerint nem érik el a végbélnyílást, a jól fejlett, széles mellúszók alatt foglalnak helyet. Teste csupasz, pikkelyei egyáltalán nincsenek, oldalvonala teljesen végighúzódik a testén, egészen a farokúszóig. Sárgásszürke alapszínét sötétbarna foltok márványozzák. Mell-, hát- és farokúszóján sötétebb harántsávokat visel, az anális és hasúszó legtöbbször folttalan. Apró termetű hal, jól fejlett példányai 10-15 cm hosszúak.
A cifra kölönte - Cottus poecilopus (Heckel, 1837)
Angol neve: Siberian bullhead
Német neve: Ostgroppe
Védett! Eszmei értéke: 10.000 Ft.
A faj igen nagy területen honos, Észak- és Közép-Európától Szibérián át egészen az Amur vízrendszeréig megtalálható. A Kárpát-medence keleti és északi részein számos hegyi vízfolyásban él (Fekete-Tisza, Fehér-Tisza, Tisza, Visó, Iza, Szaplonca, Sajó, Hernád, Ipoly stb.), de Magyarország jelenlegi területén egyelőre nem találták meg.
Igazi élőhelye a hegyi patakok és folyók pisztrángzónájában van, ahol az aljzat kövei között húzódik meg. Kizárólag magas oxigéntartalmú vizekben marad meg, minimális oxigénigénye 8 mg/l. A felmelegedést nem bírja, a 24 foknál melegebb vízben elpusztul. Azokban a vízfolyásokban, ahol a botos kölönte is él, rendszerint a följebb eső, hidegebb vízszakaszokat foglalja el. Ritkán együtt, egyazon szakaszon is előfordulhatnak. Nagyrészt rákokkal, férgekkel és csigákkal, kérészek, álkérészek, tegzesek, árvaszúnyogok lárváival táplálkozik. Szaporodása, ívási viselkedése a botos kölöntééhez hasonló, bár a cifra kölönte ikrái kisebbek (1,5 mm átmérőjűek) és ívása a május-júniusi hónapokra esik.
Leírása, ismertetőjegyei:
Teste elöl hengeres, hátul két oldalról összenyomott. Nagy feje feltűnően széles, és lapos. Széles, csúcsban nyíló száját húsos ajkak keretezik, állkapcsait apró fogak borítják. Szájszöglete nem éri el a szem vonalát. Közepes nagyságú szeme a fej felső részén található. Két hátúszója közül az elsőt 7-9, a másodikat 16-19 osztatlan sugár merevíti. Anális úszójában a sugarak száma 11-14. Mellúszójának és farokúszójának a szegélye lekerekített, a hasúszója többnyire túlér a végbélnyílásán. Csupasz, pikkelytelen testén jól kivehető az oldalvonala, amely azonban a hátúszó vége táján megszakad. Színe sötét foltokkal tarkított olívzöld vagy barnásszürke, a hasa sárgásfehér. Az első hátúszó szegélye narancssárgás, különösen ívás idején. A hasúszót keskeny harántsávok díszítik. A farokúszó tövénél gyakran sötét folt látható. A hát-, a mell-, az anális és a farokúszón általában néhány sötétebb keresztirányú sávot lehet megfigyelni. Maximálisan 10-15 centiméteres testhosszt érhet el.
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Felhasznált szakirodalom: Pintér Károly: Magyarország halai - Akadémiai kiadó Budapest 1989
Harka Ákos - Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája - Nimfea Természetvédelmi Egyesület Szarvas 2004
Fotók, illusztrációk: Pintér Károly: Magyarország halai - Akadémiai kiadó Budapest 1989, Harka Ákos - Sallai Zoltán Magyarország halfaunája - Nimfea Természetvédelmi Egyesület Szarvas 2004, mek.niif.hu, tankonyvtar.hu, www.fishbase.org
