A wobblertest alakja lesz munkánk alapja, és ugye csak szilárd alapokra lehet jól építkezni. Egy jól kialakított, arányos és áramvonalas wobblertest már önmagában is impozáns és szemet gyönyörködtető, hát még ha megfelelő köntösbe is öltöztetjük. De ahhoz, hogy a számunkra is elfogadható eredményt kapjuk, egy olyan előgyártmányt kell létrehoznunk, amelyből egyszerűen és komplikációmentesen ki tudjuk alakítani a végleges formát. Ez tehát nem egy AS (ahogy sikerült) technológia, hanem gondosan megtervezett és szisztematikusan egymásra épített lépések sorozata, ami garantálja számunkra, hogy valóban az legyen a végeredmény, amit az elején elképzeltünk.
Wobblertest sablonok készítése
A wobblerminta fára történő kirajzolásához sablonokat használok, melyeket vékony, kb. 0,5 mm-es alumínium vagy műanyag lemezből, illetve egyszerű kartonlapból készítek. A kartonsablon elkészítése jóval egyszerűbb, de kevésbé tartós. Mindenekelőtt azt kell eldöntenünk, hogy gyári típust szeretnénk másolni, vagy egy teljesen új, kvázi saját típust szeretnénk létrehozni. Elsőként a másolást javasolnám, aztán a későbbiekben már kísérletezhetünk saját fantáziawobblerek létrehozásával is.
Mielőtt azonban hozzákezdenénk, érdemes tenni egy rövid áttekintést az alkalmazható formák világában. Én a wobblerek alakját a következő alaptípusokat szerint csoportosítom:
Hagyományos típus: Hosszú, erősen lapított, ovális keresztmetszetű test (kétrészes modelleknél kevésbé lapított, inkább kör keresztmetszetű), ívelt hátvonal, ugyanakkor kevésbé ívelt, szinte egyenes hasi vonalvezetés.
Küsz, illetve garda típus: A test hosszúság, magasság és szélesség aránya hasonló a hagyományos típuséhoz, de itt a hátvonal kevésbé ívelt, a has elülső része felcsapott (a felső állású szájnyílás miatt), illetve a farok felőli része enyhén homorú ívű.
Kifli, illetve bumeráng típus: Erre a típusra az erősen görbülő, illetve megtört hátvonal a jellemző egy homorú hasi ívvel, kicsivel tömzsibb, kevésbé lapított elülső (fej) résszel, illetve egy hosszabban elvékonyodó és lefelé görbülő farokrésszel.
Tömzsi típus: Hosszához képest növelt magasságú, tömzsi, kevésbé lapított test, közepesen ívelt hát és has, ugyanakkor a hasi részen a farokrész közelében homorú a vonalvezetés. E meghatározáson belül persze elég szélesek a határok, de alapjában véve egy zömök típusról van szó.
Véleményem szerint minden modell ezen alaptípusok valamilyen kombinációjából hozható ki. Ezeken felül persze léteznek extrém formák is, de én ezeket már egyedi, fantázia típusoknak nevezném.
Ha egy gyári típusról akarunk sablont készíteni, akkor egyszerűen lefektetjük azt a sablon anyagaként szolgáló lapra, majd figyelmesen körberajzoljuk. Van egy könnyebb módszer is, ekkor a gyári wobblert egyszerűen „lefénymásoljuk” így a kontúr garantáltan azonos lesz az eredetivel. Ilyenkor tudunk akár kicsinyíteni, illetve nagyítani is, ezzel alakhű, de eltérő méretű típusokat kapunk (ez egyébként nem feltétlenül célravezető, mert a különböző méretű, azonos típusjelű gyári modellek között jelentős aránybeli eltérések is lehetnek).
Én mindenesetre a saját tervezésű modelleket szeretem, és sablonjaimat is ennek megfelelően készítem. Az alaptípusok vonalvezetését alapul véve szabadkézzel rajzolok egy formát a sablon anyagára, majd azt addig alakítgatom, amíg meg nem tetszik, vagy úgy nem érzem, hogy valami miatt ez biztosan fogós lesz. Aztán ollóval kivágom. A halformát vagy az arra asszociáló alakot azért illik tartani, hisz ezzel az erővel egy krumplit is leutánozhatunk, amit jó eséllyel mozgásra bírhatunk, de az esztétikai érzékünket biztosan bántani fogja.
És még egy fontos dolog. A sablonok méretébe bele kell tervezni azt is, hogy egy sablon rajzolata a sablonnál mindig nagyobb lesz egy-két milliméterrel a rajzeszköz hegyének vastagságából adódóan. A gyári típusok másolásánál kell különösen vigyázni erre!
A faanyag előkészítése
Az ABACHI fa alapanyaghoz többnyire 20 mm vastagságú és 10 cm széles, lekerekített léc formájában fogunk tudni hozzájutni - gondolom, ez a szauna szabvány - és ez jó nekünk, mivel ebből a vastagságból a 10 cm hossz feletti wobblerek is kijönnek. Az ABACHI léc gyakorlatilag nem igényel előkészítést.
Fenyő és egyéb faanyagok esetében is kb. 20 mm vastagságú léceket keressünk. A szálirány lécek esetében többnyire hosszanti, és ez fontos, ugyanis a száliránynak mindig a wobbler hossztengelyének irányába kell esnie. Emiatt például, ha egy nagyobb mérető fenyőfa tömbből akarunk kisebb lapokat készíteni, javaslom először a szálirányban történő hasítást baltával, vagy nagyméretű késsel és kalapáccsal, majd a lapok párhuzamosra csiszolását asztallapra fektetett csiszolópapíron. Durva lécfelület esetén jól jöhet még a léc egyik oldalának finomra csiszolása, így pontosabban tudjuk majd kirajzolni rá a leendő wobblerek kontúrját.
Kisebb, 10 mm-nél keskenyebb modellek esetében kivághatunk, majd becsiszolhatunk apró lécdarabkákat is, melyek vastagsága már eleve adja a wobbler szélességi (vastagsági) méretét, magassága és hosszúsága pedig kicsivel nagyobb annak befoglaló méreténél. Ennek előnye, hogy kisebb anyagvastagságot kell átvágni a kontúr fűrészelésénél, ami nagyobb pontosságot eredményez, illetve a későbbiekben már nem kell foglalkoznunk a vastagság méretre csiszolással. Hátránya a hosszabb idejű előkészítés.
A wobblertest kirajzolása
A kirajzolást teljes léc esetében szabásmintaszerűen célszerű elvégezni, hogy egységnyi felületből minél több darabot tudjuk kihozni. Kezdetnek egyszerre 5 db-nál nagyobb szériát nem javaslok (azt is egyfajta típusból és méretből), épp elég lesz ekkora mennyiséggel is bíbelődni. A későbbiekben persze - a szükséges tapasztalatokkal felvértezve - már jóval nagyobb szérianagyságokat is indíthatunk.
A kirajzolásánál kétféle sémát követhetünk. Az egyik az, amikor a rajzolat megfelel a sablonnak, a másik pedig az, amikor a sablonnal kirajzolt mintán felül hagyunk egy úgynevezett technológiai farokrészt, ami a wobblertest kialakítása után természetesen levágásra kerül. Előbbi esetben a wobbler csak kézbe fogva munkálható meg, míg az utóbbiban a technológiai farokrésznél befogható satuba, és ez lényegesen megkönnyíti a munkát. Én mindenképp ez utóbbi megoldást javaslom, a faanyag megmunkálásánál külön ki fogok rá térni, hogy miért.
A rajzolatok között célszerű hagyni 2-3 mm hézagot, mert 20 mm-es anyagvastagság esetén már nem könnyű tökéletesen kontúr mentén vágni a lombfűrésszel, a merőlegesség tartásáról nem is beszélve. Kis hézag esetén beleszaladhatunk a kontúrba, ferde vágás esetén pedig - még ha a rajzolati oldalon jó is a vágás - a másik oldalon már torzul a forma. Hagyjunk hát egy kis ráhagyást, ezt a későbbiekben egyszerűen el tudjuk tüntetni csiszolással. A fűrész vonalvezetésének helyét egy szaggatott vonallal be is jelölhetjük, ezzel mintegy megtervezve a magát a vágást és minimalizálhatjuk a teljes vágási hosszt. Ha akarjuk, a rajzolatokra ráírhatjuk a típusjelölést (fenti esetben T, mint tömzsi), a hosszméretet, illetve a leendő vastagsági méretet zárójelben.
Lécdarabkákra történő kirajzolás esetén sajnos a vágást nem fogja megkönnyíteni az apró méretű munkadarab, mert megtámasztása nehezebb (a támasztó kezünk alaposan el fog fáradni), az anyag billeghet, szélsőséges esetben el is törheti a fűrészlapot, illetve ha a kontúr érinti a léc szélét, akkor a fűrész „kifut” és csak darabkákban tudjuk leválasztani az anyagot. Érdemes a sablon befoglaló méreteinél néhány mm-rel nagyobb méretű lécdarabot választani (előkészíteni). Én a kivágás miatt az előbbi, szabásmintás szisztémát javasolnám, kevesebb lesz vele a vesződés. De akár így, akár úgy, arra mindig ügyeljünk, hogy a rajzolatok hossztengelye a faanyag szálirányába essen!
A wobblertest kivágása
A kivágást lombfűrésszel végezzük, puhafához szükséges lomfűrész lappal, gondosan ügyelve a vágás merőlegességére. Ezt úgy a legegyszerűbb kivitelezni, ha fűrészelés iránya végig a szemünk (nézésünk) irányába esik, így a legkisebb merőlegességi eltérés is fel fog tűnni és gyorsan korrigálni tudunk. Az nem baj, ha kicsit elcsúszunk a szaggatott, vágási vonaltól, de azért a kontúrvonalba ne menjünk bele. Az ABACHI-t és a fenyőt is úgy viszi a fűrész, mint a vajat, talán túlzottan is jól. Mindig úgy vágjunk, hogy az utolsó milliméterek átvágása után már a kész wobblerforma „essen le”, mert ahogy korábban is említettem, sokkal egyszerűbb a teljes lécet megtámasztani fűrészelés közben, mint egy apró fadarabot.
Kontúrigazítás
A kontúr kiigazítását sík felületre, illetve nagy rádiuszú hengerpalást felületre fektetett durva csiszolóvásznon végezzük úgy, hogy a wobblert hosszirányba mozgatjuk, de semmiképp sem keresztbe, mert akkor a felület keresztben is íves lehet (ez a kisebbik baj), de a merőlegesség is elmehet. Hengeres felületnek tökéletesen megteszi, pl. egy vízzel színültig töltött és lezárt pillepalack, vagy a lenti képen látható nagyméretű ragasztószalag.
A kiigazítás során a kontúrfelületet egyrészt merőlegesre kell hozni az oldalsíkokkal (ha netán ferdén vágtunk volna), másrészt el kell tüntetni a vágási ráhagyást, tehát a kirajzolt kontúrvonalig kell becsiszolnunk. Ebben a fázisban egyébként a wobbler alakja még tetszőlegesen alakítható, ha mégse lennénk elégedettek az eredeti mintával.
Ezeket a műveleteket (és a soron következőket is) elvégezhetjük szalagcsiszoló gépen is, ha ilyen eszköz a rendelkezésünkre áll. A domború részeket a szalagcsiszoló síklapján, míg az ívelt felületeket a szalagcsiszoló görgőjén lehet kialakítani. A szalagcsiszoló bizony nagyban megkönnyíti a munkát és ez főleg nagyobb, 20-30 db-os szériáknál jelent komoly segítséget. Bevallom őszintén, kis csapatunk, a BETLY FC által legutóbb készített, közel 100 db-os széria csiszolási műveleteit is ilyen eszközzel végeztük. De higgyék el, hogy kiválóan működik a csiszolópapír is, a hitelesség kedvéért a képeken látott bemutató wobblerek is így készültek.
Szélességi méretre csiszolás
A művelet egyszerű, az egyik oldallapot kell sík felületre fektetett csiszolóvásznon csiszolni, amíg az el nem éri a wobbler kívánt szélességi méretét. Ezt kezdőknek célszerű a gyári típusokon lemérni tolómérővel, egyébként nyugodtan el lehet térni tőle, ettől válik wobblerünk ducibbá vagy karcsúbbá. A szélsőségeket azért kerüljük. A csiszolásnál ügyelni kell még az oldallapok párhuzamosságára. Ez a művelet természetesen elhagyható, ha olyan lécdarabkára rajzoltuk ki a mintát, melynek vastagsága eleve megfelelő volt.
A has hosszanti befűrészelése
Wobblerünk jelenlegi formájában a háromból már két befoglaló méretével rendelkezik, így megejthetjük rajta azt a bevágást, amibe a későbbiek során a huzalozás, illetve a súlyozás kerül. A bemetszést a testet előzőleg satuba fogva, 1 mm széles lapú kézi fémfűrésszel, a hasi oldalon kell elvégezni. Kezdőknek javaslom, hogy rajzolják be a hasi kontúrfelület középvonalát, illetve az egyik oldallapon a befűrészelés irányát és mélységét, egyébiránt szépen lehet szemmértékre is dolgozni. A befűrészelés mélységét és irányát az elülső és hátsó wobblerfülek leendő helye adja, ez legtöbbször a wobbler feléig, azaz orrcsúcsig történő bevágást jelent. Nem baj, ha túl mélyre vágunk, legfeljebb a huzal nem a bevágás tövében lesz, illetve az sem baj, ha nem vágunk be elég mélyen, mert később is elvégezhető a hiányzó milliméterek utánvágása.
Amire viszont NAGYON oda kell figyelni, az a befűrészelés egyenessége, valamint párhuzamossága az oldalsíkokkal! Ez a művelet sehogyan sem javítható: ferde, illetve rézsútos bevágás esetén eldobhatjuk félkész wobblerünket. Ez a fűrészelési művelet talán az egész házi wobblerkészítés projekt egyik legkritikusabb eleme, ezért megkülönböztetett figyelemmel végezzük. A későbbiekben ez a bevágás lesz a szimmetria bázisa, ehhez fogjuk belőni az íveket, a terelőlapka helyzetét, és ettől függhet a súlyozás középponti helyzete is. Érdemes tehát néhány fűrészelő mozdulat után benézni az egyenességet, párhuzamosságot, így még időben korrigálhatunk, ha szükséges.
A következő részben a wobblertest készre munkálását fogom ismertetni.
Sulyok Sándor
Fotók, ábrák: saját forrásból
