A téli szezonban a legtöbb horgász a víztől távol mindenféle pecás pótcselekvéssel próbálja elütni ráérő idejét. Jó unaloműző és egyben hasznos is, ha a zimankós hétvégi napokon a felszerelésünk karbantartására is szánunk néhány órát. Régi, néhány tuning-tippet tartalmazó „Orsódoktor” című cikkünk fórumának feléledése arra utal, hogy sokan szeretnék maguk rendbe tenni orsóikat. Ehhez szeretnénk most segítséget nyújtani két további folytatás közreadásával.
Szétszedjem? Ne szedjem?
Aki régóta maga tartja rendben az orsóit, annak ez nyilván nem kérdés. Eddig is jól elboldogult nélkülem, és nem sok újdonságra számíthat ebből a cikkből sem.
Aztán ott vannak a másik véglet képviselői, akiknél a sörnyitó és a dugóhúzó a legkomolyabb kéziszerszám a háztartásban, és eszükbe se jutna ilyesmivel vacakolni. Őket sem akarom mindenáron rávenni a barkácsolásra, mert a szakszerűtlenül elvégzett beavatkozás inkább árt, mint használ. Jobb, ha szakemberre bízzák a munkát, ahogy feltehetően eddig is tették, ha egyáltalán eszükbe jutott (megjegyzem, érdemes még a téli hónapokban túlesni a dolgon, mert a szezon kezdetén már nagy lesz a sorban állás).
Írásom elsősorban azoknak az érdeklődőknek szól, akik maguk szeretnék szerelni az orsóikat, de nem tudják, hogy bele merjenek-e fogni. Nos, őket arra bíztatnám, hogy kezdjenek hozzá, és fokozatosan mélyüljenek el a témában. Eközben egyre jobban megismerkednek majd a felszerelésükkel, és a jól elvégzett saját munka nem csak sikerélményt, hanem megtakarítást is eredményez, részben a szervizköltség megspórolása, másrészt az orsó élettartamának meghosszabbodása révén.
Terjedelmi és műfaji korlátok miatt nyilván nem tudok egyetlen cikkben minden típushoz részletes útmutatást adni, ezért inkább az általános vonások bemutatására helyezem a hangsúlyt, helyt adva a későbbi fórumos eszmecseréknek, és hangsúlyozva az önképzés és saját tapasztalat fontosságát.
Ismerkedés
Rakjunk el minden felesleges, zavaró dolgot az útból, mert bosszantó, ha egy véletlen elgurult, leesett alkatrészt órákig kell keresgélni a dzsumbujban. Jó, ha megvan az orsó robbantott rajza, de anélkül sem reménytelen a helyzet, csak jobban oda kell figyelni.
Fontos a szerkezet működésének megismerése, megértése, az egyes alkatrészek szerepének tisztázása. Szánjuk rá az időt, addig ne lépjünk tovább egy-egy fázison, amíg nem látjuk a miérteket és hogyanokat.
Ha végül sikerül összerakni a szerkezetet, nem maradt ki belőle semmi, és minden működik, akkor már némi tapasztalat és megerősödött önbizalom birtokában vállalkozhatunk a komolyabb feladatokra.
Külső tisztogatás
Az orsók külsején a használat jellegétől, intenzitásától és a tulajdonos hozzáállásától függően több-kevesebb rászáradt sár, homok, etetőanyag, kiszivárgó olaj, halnyálka, pikkely, illetve ezek változó arányú elegye szokott előfordulni. Ezért célszerű a karbantartást egy alapos külső tisztogatással nyitni. Utána jobban esik hozzányúlni is az orsóhoz, másrészt szétszedéskor nem kerülhet a burkolatról kosz a szerkezetbe. A tisztítás felér egy részletes külső átvizsgálással is: olyan hibát vagy sérülést is felfedezhetünk közben, ami addig elkerülte a figyelmünket.
A rászáradt szutyoknak nem érdemes körömmel nekimenni, előbb lazítsuk fel, áztassuk be, persze csak ésszel. A tisztogatásra váró darabot permetezzük le egy kevés vízzel, vagy csavarjuk nedves rongyba, és csomagoljuk műanyag zacskóba pár órára, vagy egy éjszakára.
A felázott szennyeződést már sokkal könnyebb lesz eltávolítani. Ha tisztítás után szét is akarjuk szedni az orsót, akkor bő vízzel, kefével, ecsettel is lecsutakolhatjuk, nem baj, ha közben a szerkezetbe is belemegy egy kis víz. Ha a tisztítást követően nem tervezünk teljes generálozást, akkor kevés vízzel, inkább csak szivaccsal, ronggyal törölgessük le az orsóról a rátapadt szennyeződést.
Ami könnyen elérhető
Azt tartja a mondás, hogy pár csepp olaj felér fél műszerésszel, ha jókor és jó helyre kerül. Nem kell mindjárt az orsó teljes szétszedésében gondolkodni, ha karbantartásra adjuk a fejünket. A dob leszedése még a műszaki antitalentumoknak sem jelenthet semmi nehézséget. Ezen a ponton különösen fontos a rendszeres kenés, mert két mozgó alkatrész érintkezik egymással, aránylag nagy felületen. A dobtengely állandó mozgásával kihordja az olajat, és könnyen el is szennyeződhet, hiszen félig-meddig az orsó szerkezetén kívül, a külvilág hatásainak kitéve kénytelen működni.
Ha közelebbről szemügyre vesszük, akkor általában azt tapasztaljuk, hogy a dobtengely fekete, szutykos, olajos, sőt rosszabb esetben nem csak szutykos, hanem ráadásul még száraz is. Első lépésként töröljük le az elfeketedett olajat. Ha száraz, akkor egy fújás WD-40 spray, vagy egy kis olaj segít fellazítani a lerakódást. Törlés után tegyünk egy csepp friss műszerolajat a tengely tövére, járassuk meg kicsit a gépet, és a koszos olajat megint töröljük le. Ha ezt még egy párszor eljátsszuk, akkor előbb-utóbb kijáródik a trutyi, tiszta marad az olaj, és érezhetően megjavul az orsó járása.
A zsinórvezető görgő tisztítása és kenése is minimális beavatkozással jár. Először ellenőrizzük a görgő forgását.
A vízből felhordott üledék apránként felhalmozódik a görgő alatt, a beszáradt lerakódás pedig koptatja a golyóscsapágyat (ha van), illetve akadályozza a forgást. Ha terhelés alatt sustorgó hang hallható, az valószínűleg a golyóscsapágy kopására, berágódására vezethető vissza. Ezt az állapotot lehetőleg ne várjuk meg, mert ilyenkor már csak a csapágy cseréje segít. Már az is többet ér a semminél, ha néha egy-egy csepp olajat teszünk a görgő tövéhez, de érdemes időnként szétszedni, kitisztogatni, és újrakenni.
A szerkezeti megoldások eltérőek, de a golyóscsapágy mellett rendszerint van néhány távtartó gyűrű és alátét is, ezek sorrendjét jegyezzük fel. Törölgessük tisztára az alkatrészeket. Ha nyitott golyóscsapágyat találunk, mossuk ki a régi zsírt benzinnel, de zárt csapágy esetén véletlenül se tegyük ezt, mert a kimosott zsírt nem tudjuk pótolni! Összerakáskor jó bőven kenjünk, mert a zsír itt kettős szerepet játszik. Súrlódáscsökkentő funkciója mellett a víztaszító tulajdonsága is lényeges, ugyanis a vizet és a vele felhordott szemcséket is távol tartja az érzékeny csapágytól. Ilyen megfontolásból tehát még a zárt csapágyat is érdemes „külsőleg” megzsírozni.
Vannak siklócsapágyas megoldású görgők is. Nem kell tőlük félni, nagyon megbízhatók és strapabírók. Kevésbé érzékenyek a karbantartás elhanyagolására, mint a golyóscsapágyas változatok, de szintén meghálálják a tisztítást és a gondoskodást.
Ha rángat a fék
Az orsó fékjét alapesetben nem szükséges szétszedni. Csak akkor kell vele foglalkozni, ha akadozik, vagy nagyon elpiszkolódott. Az első fék jobban ki van téve a szennyeződésnek, de szétszedni és kitisztítani is sokkal könnyebb.
Az elsőfékes orsóknál leggyakrabban zsírozott filc fékbetétekkel találkozunk. Ezekkel a fajtákkal ritkán szokott gond lenni, nagyon jól kitalált, egyszerű és nagyszerű szerkezetek. Ha nagyon régi az orsó, akkor előfordul, hogy a filc lamellákba belegyantásodik a zsír, és emiatt akadozva fut a fék. Ha sikerül új filckorongokat szerezni (pl. biliárdasztalhoz való posztóból lehet vágni), akkor ki tudjuk cserélni az elhasználódott filcet, de egy kis benzines áztatással és zsírozással általában a régit is használhatóvá lehet varázsolni. Összerakásnál fontos, hogy megfelelő sorrendben kerüljenek vissza az alkatrészek: szögletes lyukú alátét, filckorong, füles alátét, és így tovább, amíg elfogynak a korongok.
A hátsó fék esetében gyakoribb, hogy idővel akadozóssá válik, le-letapad. Ez a jelenség a fékbetétek anyagával függ össze. Mivel a hátsó fékekben kisebbek a lamellák, zsíros filc helyett más, nagyobb súrlódási együtthatójú anyagokat szoktak a fékbetétek anyagául választani.
Leggyakrabban klingerit (préselt, vastag kartonhoz hasonló anyag) lamellákkal találkozunk, amelyeket a nagyobb súrlódási erő érdekében nem zsíroznak be, hanem szárazon hagynak. Emiatt idővel elöregszik a felületük, hajlamosak „összegyógyulni” a fém alátétekkel, úgy kell őket szétpiszkálni. Finomszerelékes horgászathoz használt orsó esetében jó megoldás lehet, hogy bezsírozzuk a lamellákat. Erre a célra minél sűrűbb, tapadósabb zsírt érdemes választani. Így feláldozunk ugyan valamennyit a fékerőből, viszont cserébe megszűnik a letapadás. Ha fontos a maximális fékerő megőrzése, akkor finom polírpapírral csiszoljuk fel a fém tárcsákat, és óvatos csiszolással újítsuk meg a klingerit karikák felületét is.
Látható, hogy már eddig is milyen sokat tettünk az orsónk érdekében, pedig még semmi különös szerelésről nem volt szó. A szerkezet tulajdonképpeni szétszedésére és a komolyabb beavatkozások ismertetésére a következő részben fog sor kerülni.
