Május elsejétől kezdve nemcsak balinra és süllőre, de csapósügérre is szabad pergetnünk. A tilalmi idő lejárta után bele is vetettük magunkat az UL plasztikos sügérezés sűrűjébe. A Bodrogon szerencsére jó állománya van a kis csíkos ragadozóknak, és ha minden klappol (vízállás, időjárás), akkor nagyon izgalmas, akciókban gazdag horgászatban lehet részünk, ha a csapókat választjuk célhalnak. Kedvcsinálónak és útmutatónak itt van ez az iromány azoknak, akik vagy még csak most ismerkednek a könnyű pergetéssel, vagy még nem horgásztak célzottan csapósügérre.
Nem célom meggyőzni senkit, hogy mennyire jó dolog az UL plasztikos sügérezés, mégis úgy gondolom, érdemes erről szólni néhány szót. Magyarországon kicsit méltatlanul lenézett hal a sügér, pedig horgászata élvezetes és a megfelelő felszerelést használva sportélménnyel is bír. A sügérpergetés felderítést, cserkelést, finom csalivezetést és koncentrációt igényel a horgásztól. Ha az ember megtalálja a rajt, ráérez a helyes technikára, akkor sok kapása lesz, és sok halat tud fogni. A beeső egyéb halak okozta meglepetés pedig - különösen az UL cuccon - nagy élményt nyújt.
Én elsősorban a Bodrogon horgászom sügérre. Ez a folyó átlagos vízállás mellett nagyon szelíd, lassú folyású víz. A part menti sávban sok a vízinövény, viszont hirtelen mélyül a meder. A sügérek általában a növényzet előtt tartózkodnak és az egészen sekély vízben kergetik a kishalakat. Azonban néha mélyebbre húzódnak és az első vagy második medertörésen, akadók, elsüllyedt faágak közelében vadásznak.
Ennek megfelelően a keresést először mindig a legsekélyebb vízben kezdjük. Amikor sok kishalat látunk a bokáig, lábszárig érő vízben bandázni, akkor egészen biztos, hogy a sügérek is ott tartózkodnak. Ilyenkor a sekély oldalon egészen kidobunk a bokrok alá, a kövezésekre, a partszéli vízi növényzet közvetlen közelébe vagy éppen a töklevelek, hínárfoltok közé.
A kövezéseket nagyon szereti a sügér. Ahol a part szélében sok a kő, esetleg a kövek mellett hínár és sás is nő a vízben, ott nagy valószínűséggel jól érzi magát a sügér. De olyan helyeken is találhatunk sügérrajt, ahol a jelenlétükre nem utal semmi. Ez rendszerint annak köszönhető, hogy van a mélyben egy akadó, ami jól tartja a ragadozókat.
A stégek, kompok, zsilipek környéke is jó sügértanya lehet. Persze függ a partszakasz jellemzőitől is, hogy ott áll-e a sügér a stég alatt, de tény, hogy szeretnek az állandó árnyékot biztosító, nagy kiterjedésű tárgyak alatt járőrözni.
Ha már körbejártuk az ígéretes szakaszokat és van ötletünk, hogy hol lenne érdemes sügérre pergetni, akkor a következő lépés a megfelelő felszerelés összeállítása. A rövid, gyors akciójú botok előnyösek a jig horgászathoz, azonban a sügér puha szájszerkezete miatt érdemes olyan botot választani, ami kellően lágy is.
A bot puhasága, érzékenysége a csali vezetése szempontjából is fontos, ugyanakkor a halak kíméletes megakasztása miatt is előnyös. Egy túl merev, túl feszes botról könnyebben „lepattan” a hal, kiszakadhat a lágy szája. Ezt nem akarjuk, ezért kell olyan botot választanunk, ami amellett, hogy gyors, kellően érzékeny is.
Az orsó legyen kicsi, az UL bothoz illő, 1000-es, vagy maximum 2500-as. Zsinórnak én nanofilt használok, abból is a 0,06 mm vagy 0,08 mm vastagságút. A beeső, nagyobb termetű egyéb halak miatt szerencsés, ha kicsit erősebb a zsinór, mint amilyet a sügérezés egyébként indokolttá tenne. Mint minden pergető módszer esetén, itt is igaz az, hogy a felszerelés összhangja a legfontosabb; a bot, orsó, zsinór hármasa egy egységet kell, hogy alkosson, mert így válik igazán élménnyé és eredményessé ez a horgászat.
Csalinak szinte bármilyen 5 cm alatti plasztik csali kipróbálható; kis twistereket, gumihalakat egyaránt használhatunk. Azonban a legjobbak talán a különböző gumirovarok, gumigiliszták, férgek, lárva- és rákimitációk. Én mostanában előszeretettel használok Nevis Longer gumihalakat és tesztelési fázisban lévő plasztik férgeket.
Sokszor tapasztalom, hogy a kevesebb néha több. A sügér esetén gyakran nem a nagy vibrációt leadó csalik jönnek be, hanem azok, amik ránézésre mozdulatlanok. Azok az apró plasztikok, amikre gyakran mondják, hogy „de hát ez nem is mozog” vagy „ez nem is csinál semmit a vízben”, bizony sokszor fogósabbak, mint a korongfarkú, hatalmas rezonanciával dolgozó hagyományos gumihalak.
Ugyanakkor ennek a fordítottja is előfordul, mikor valamiért pont a hagyományos, hal alakú, nagy vibrációt keltő gumihalak válnak be igazán.
A technikáról és a csalivezetésről annyit, hogy én csónakból pergetek és a part felé dobálok. Ebből következik, hogy könnyedén és alaposan át tudom fésülni a partszéli sekély vizet, majd a csalit szép lassan le tudom léptetni a töréseken a mélybe, így több vízrétegben keresem a halat.
Ennek több oka is van, egyrészt gyorsabban kaphatunk képet arról, hogy hol is tartózkodnak a sügérek, másrészt pedig többféle halat is megtalálhatunk a csalikkal. Így szokott megesni, hogy a sekélyben sügéreket fogunk, az első jelentősebb töréseken csukákat, még mélyebben pedig süllőket, kősüllőket ugyanazzal a felszereléssel és csalival.
A csalit hirtelen mozdulattal, gyors pöccintéssel ugrasztom el, de nem emelek nagyot, mert a folyómeder gyorsan mélyül, így előfordulhatna, hogy túl messzire kerül az aljzattól a csalim és „átugratom” vele a halakat. Ezért kicsiket emelek, de hirtelen csuklómozdulattal.
Még egy dologról érdemes szólnom, több helyről lehet hallani, hogy a kifogott majd visszaengedett sügérek elriasztják társaikat. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy ebben tényleg lehet valami igazság. Egy-egy jó helyen gyorsan fogunk 3-4 csíkos ragadozót, amik természetesen visszakerülnek a vízbe, és utána egyre nehezebb megfogni a társaikat.
Két dolgot tehetünk ilyenkor: vagy a kapások gyengülésével, megszűnésével ott hagyjuk a helyet és odébbállunk, vagy pedig kísérletezünk, újabb színeket és újabb csalikat próbálunk ki. Tapasztalatom szerint a sügérek nem tűnnek el, csak gyanakvóbbak lesznek, és ilyenkor egy színváltás, vagy csaliváltás újra meghozza az eredményt.
A sügérhajsza sok kapással, sok fogott hallal, a beeső egyéb halak ígéretével kecsegtető, sok helyváltoztatással járó, izgalmas, élményekben gazdag horgászat. Minden kedves sporttársamnak csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki.
Írta: Szalai Gábor László
Fotók: Szalai Gábor László és Riczu Roland
