Elég sokat nézegettem az oldalt és azt vettem észre, hogy mostanában nem kerül fel írás az ultra light pergetésről. Sokan nem is tudják, mennyire hatékony fegyver és csak elsiklanak felette azzal a megjegyzéssel, hogy ők nagy halakra mennek. Hiba, mert ezzel a módszerrel mindig ki lehet bányászni 1-2 halat még a halottabb vizekből is. És félreértés ne essék, nem csak kis halakról szól a fáma…
Nemrég kotorásztam a képeim közt és találtam párat, amik rengeteg szép emléket idéztek fel bennem. Első pisztrángom, nagy csapó sügérek, csukák, domolykók, és persze a fekete sügérek. Említettem, hogy nem csak kis halakról lesz szó. Hát igen, be szoktak ugrani nagyobb halak, de jobb, ha tisztában vagyunk egy ténnyel: az UL felszerelést nem erre találták ki, és jókora szerencsére, tapasztalatra is szükségünk van, hogy megbirkózzunk a „nagyvadakkal”. De azt garantálhatom, hogy ha sikerül megszelídítenünk egy ilyen könnyű cuccal egy - teszem azt - 3 kg-os csukát, az egy hihetetlen és örök élmény lesz/marad.
Most az általam használt felszerelés tulajdonságait szeretném bemutatni, valamint leírni az ultrakönnyű horgászatról négy év alatt szerzett tapasztalataimat.
Felszerelésem: Rengeteg bot létezik már az „egerészők” számára is. Én egy 165 centis bot mellett tettem le a voksom azért, mert olyan helyeken is szoktam horgászni, ahol még néha ez is hosszú. A csalik legtöbbször 5 gramm alattiak az én esetemben, bár megvallom őszintén, nemegyszer használok nagyobb csalikat a lágy boton így kielégítve a dinamikus fárasztások utáni vágyam. Az orsó 25-ös méretű - mivel nem csak patakokon horgászom, a nagyobb dobástáv miatt szükség van erre a méretre. Zsinórügyileg elfogult vagyok. Szinte soha nem használok fonottat se peremfutón, se multin. Jelenleg a Haldorádó Pellet Line zsinórját használom 18-as méretben. Ha hiszitek, ha nem, de szerintem ez a zsinór tökéletes az ultra light pergetésre!
Sebesen vagy fejesen?
Igen, a sebes pisztrángra és a domolykóra gondoltam, mint az alcímből kiderül. Ezekkel a halakkal tavalyelőtt sikerült találkoznom, azóta megrögzötten űzöm őket, ha van rá lehetőségem.
A domi szinte minden patakban, nagyobb folyóinkban, valamint néhány tóban is jó érzi magát, és nagy számban él ott testvéreivel. A pisztráng húzósabb eset. Kis országunkban nincs igazi pisztráng szinttájba tartozó víz, ebből adódóan e hal csak kevés helyen található meg. Én szerencsés embernek mondhatom magam, hisz a közelemben van lehetőség pisztránghorgászatra is az egyebek mellett. Domolykóra és pisztrángra én legtöbbször kis wobblerekkel horgászom vagy 0-s és ehhez hasonló méretű villantókkal, amiknek lecserélem horgát egyágú szakáll nélkülire.
Engem is meglepett az, hogy a domolykó mekkora érdeklődést mutat még a nyári melegben is a plasztikcsalik iránt, az egyik legeredményesebb csalim például erre a halra a fekete 2,5 cm-es twister. Általában ezek a halak szeretnek a partról belógó növényzet alá bújni, mert az erről beeső rovarok - és domolykó esetében a gyümölcsök is - táplálékul szolgálnak, meg hát kitűnő búvóhelyek. Amik még jó helyek lehetnek, azok a gödrök. Van, amikor csak ilyen helyekről fogjuk egész nap a halainkat. Egy szép gödröt, ha szépen áttapogatunk, a legtöbb esetben találkozunk hallal.
Plasztikmániás tüskéshátúak
A sügérfélék általában tényleg megvesznek a „gumikért”, legyen szó süllőről, sügérről vagy akár a nagyszájú pisztrángsügérről. Én az UL pecát gumikkal kezdtem és sügérek voltak az első halaim, mint a legtöbb apró csalis pecásnak.
Még ma is képes lennék elmenni egy jobb vízre, ha tudnám, hogy ott vagy rengeteg, vagy kapitális méretű csapóra lehet számítani. Ahol én pecázom, ott van 1-2 szebb és nem egyet elejtettem már én is, legnagyobb sügérem 72 dekás volt.
A sügérezés technikáját már oly sokan leírták előttem, hogy botorság lenne leírnom újra. Mindössze annyit tennék hozzá a témához, hogy lelkesen támadnak minden csalit, és plasztikcsalikat használva érdemes rápróbálni a dropshotra.
Fekete sügérre - leszögezem - HÜLYESÉG ultralight módszerrel horgászni. Meg lehet fogni így is, de ha nagyobbal ugrunk össze, akkor megszívtuk. Tapasztaltam, higgyetek nekem, 1-2 példányt sikerült kihúznom, igaz, azok kisebbek voltak, de a 35 cm felettiekkel esélyük sem lesz felvenni a harcot. Én ha fekázni indulok, többet nem nyúlok az UL felszereléshez. Miért? Mert szerintem nem korrekt szétszurkálni a fiatal fekuszokat, én ennél a halfajnál inkább a nagy csalikra és erősebb botra esküszöm.
Vizeink tigrise, a csuka
Az UL horgász sokszor találkozik vele. Valaki nyűgnek tartja, mert elharapja a vékony monofilt és viszi magával a drága csalikat. De van, aki éppen őket veszi célba, bár a tapasztaltabbak már inkább kicsit „keményebb” light bottal kergetik őket, ami tényleg épphogy csak gerincesebb, de néha pont ez kell ahhoz, hogy kikormányozzuk ellenfelünket az akadóból! A csalik a szokásosak: villantók, wobblerek, plasztikok… a lényeg, hogy bírja a botunk. Én nem egyszer használtam nagyobb csalit, és őszintén, tört már el a kezem alatt UL bot, mert nem tudtam, mi az elég! De hát a hibáiból tanul az ember. A legfontosabb, hogy itt se mellőzük a harapásálló előkét. És ne csak azért, mert elviszi a csalinkat a hal, hanem azért, mert ha nem akad ki belőle a horog, akkor lassú halálra ítéljük az uszonyost!
Végszó:
Ez a horgász stílus, mint láthatjátok, nem kapitális halakról szól, de ha kevés ideje van az embernek, akkor néha így éri meg a legjobban horgászni. Félóra alatt is jókat lehet pecázni. Ha valaki mélyebben beleássa magát a témába és eljut egyszer egy pisztrángos patakra, az hihetetlen élményekkel térhet haza, bár ez nem csak a pöttyösöknél van így!
Írta: Szabadi Lantos Álmos
