Mióta pergetek, a sügérekhez nem volt sok szerencsém, esetleg csukázás, domizás közben jelentkezett egy-egy. Eddigi pergető pályafutásom előző éveiben jó, ha fogtam 20 db-ot. Mostanában viszont elég sok időt, energiát fektettem a sügérezés megtanulásába. Eleinte kevés sikerélményem volt, de a sok csalódás, kudarc nem szegte kedvem. Június 14-én tört meg a jég, be is számoltam az első célzott sügérről. Azóta több mint félezer kisebb-nagyobb csíkos vitézt sikerült becsapnom.
Anno, mikor elkezdtem kedvenc műcsalijaim bemutatását, érkezett ez a hozzászólás: „Szerintem folytasd, Viktor, egészen a naphalig…”.
Jót mosolyogtam magamban. Jó példa vagyok arra, hogy mennyit tud változni az ember szemlélete, érdeklődése egy-két év alatt. Belekóstoltam az ultra light pergetésbe, amit hamar megszerettem. Olyannyira, hogy pár napja azon kaptam magam, hogy naphalra dobálok :-O A kiszemelt zsákmány egy „kapitális” (tenyérnyi) naphal volt. Többször megtámadta a csalit, de csak a farkát rágta a pici twisternek a horog nem került a szájába.
Hogyan „süllyedhet” valaki csukáktól, süllőktől, balinoktól a sügérekig?
Először ugye beszereztem az UL felszerelést domolykózni, és az - természetesen - alkalmas volt a sügér horgászatára is. Több helyen olvastam, hogy a pergetés e hazánkban nem túl népszerű alfajának milyen komoly hagyománya van külföldön. Mélyebbre ástam magam, egyre jobban megismertem, egyre több tapasztalatot gyűjtöttem. Előttem lebegett a cél, egy 30 cm-nél nagyobb példányt zsákmányolni.
Gyermekkoromban egy kis nógrádi tavon rengeteg szép sügért fogtam. Akkoriban arra tanítottak, hogy: „ikrafaló, ha fogsz, vissza ne dobd, inkább a hátad mögé, a fűbe!”
Így is tettem, sajnos.
A hihetetlen sügérállományú tó mára csak egy szép emlék. Egy többnapos eső lett a végzete. A zsilip nem bírta átereszteni a rengeteg csapadékot, a víz átcsapott a gát fölött. A hátba támadott gát hamar megadta magát. Mára már csak néhány kagylóhéj az avarban és a sok-sok felejthetetlen emlék maradt meg az egykori Nyírmedi-tóból… 26 centis volt a rekordom, de a 30 cm feletti sügér sem volt ritka ott. Szóval, némi gyermekkori nosztalgikus vonzódás is van a háttérben.
Van-e létjogosultsága a sügérpergetésnek?
„Csapat pergető verseny lesz a Robinsonon, remélem, ráérsz?”
Bármennyire is próbáltam magam távol tartani a versenyektől, Agárdi Gyuri meghívására nem mondhattam nemet. A verseny bebizonyította, hogy sok kicsi sokra megy. Hiába fogtunk sok nagytestű csukát, Szigetszentmiklós csapata kisügérezte a szemünket :) Ezúton is szeretnék nekik gratulálni!
Az edzéseken már látszódott, hogy szépen fogható a sügér, de sajnos nem voltunk sem felszerelésben, sem tudásban felkészültek a horgászatukra.
A Robinsonon egy jó pergető napon régebben átlag 5-7 csukát fogtam. Ezzel szemben 50-100 sügér ugyanott? Ha el lehet mondani a csukapergetésről, hogy a sügér a mellékhala, ez fordítva is igaz. Ki kell próbálni, hogy milyen érzés, mikor a picike csalira rácsimpaszkodik egy 2-3 kilós csuka! Mert ez bármilyen hihetetlen, már többször is előfordult. A lefinomított felszereléssel nagy kihívás, igazi élmény a fárasztásuk.
Mit lehet még hozzátenni Balogh Róbert „A sügér horgászata” című 11 részes, remek cikksorozatához?
Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, mert sok olyan dolog van benne, amit tudni illik, ha szeretnénk közelebbi kapcsolatba kerülni ezekkel a csodaszép apróságokkal. Hogy mi változott? Azóta eltelt 5 év, sokkal szélesebb lett a kínálat. Mára már egész jól beszerezhetők a speciális sügércsalik kis hazánkban is. Persze nem változott akkorát a világ, hogy ne ugyanazok a típusok legyenek a nyerők és a célhalak is ugyanolyan agresszív csapatokban támadják a nemkívánatos betolakodót, illetve a táplálékukat.
A hosszú bevezető után csapjunk a lecsóba!
Sok pergető szerint „a körforgó a gyengék fegyvere”. Magam is így vélem, de nem lehet otthon hagyni az apróbbakat, ha sügérezni indulunk. A part menti sekély részeken, hínárfoltok külső szélénél húzva tökéletes csali lehet 00-s, 0-s, 1-es, maximum 2-es méretben. Rengeteg cég forgalmaz jó minőségű forgókat (én Mepps-párti vagyok). Tiszta vízben a sötét tónusú, míg zavaros, nehezen átlátható vízben az élénk, csillogós színűeket használom.
Mélyebb részeken, nagyobb távolságra jól használható a SPRO ASP Jiggin\' Spinner 10 g-os változata sügérre is, és az sem mellékes, hogy ez nem csavarja a zsinórt. Én meg szoktam festeni a farokrészét, így nem csillog riasztóan. A legkönnyebb, 10 grammos modelleket egész jól lehet dobni és vezetni az erősebb ultra light botokkal.
A fogósságot megnövelheti, ha forgónkat kombináljuk egy twisterrel. A lényeg, hogy elég apró legyen. Még a kezdet kezdetén vettem pár egyágú horoggal szerelt, azon kis twistert tartalmazó forgót. Évekig a csalisdoboz mélyén lapultak. Akkor találtam rájuk, mikor rendezgettem a felszerelésem azután kutatva, hogy melyik csali lehet jó sügérre, és láss csodát, a tesztelések során fogósnak bizonyult! Be is került a csalisdobozba és a válogatottba ez a „Nóném twisteres forgó”.
A sügér kapása gyakran egy koppintás - mint a süllőé, csak kicsiben. Az apróbbak inkább sorozzák a csalit. Érdemes várni picit, és nem az első ütésre bevágni! Hagyjunk időt, hogy rendesen be tudja kapni a csalit, aztán jöhet a határozott bevágás. A nagyobbak hevesen rázzák a fejüket és nem akarnak a fenék közeléből elmozdulni. Néha megtévesztő a kis csukák kapása, könnyen azt hisszük, kapitális sügérrel van dolgunk. A nagyokat nem lehet összekeverni semmivel: vagy elakadásszerű kapás és utána lomha forgás, vagy botlecsavarós, megállni nem akarós féktesztet csinálnak.
Pici wobblerek. Először is el kell dönteni, mit szeretnénk: megegye vagy bántsa? Ha nem éhes, akkor is csipkedi a neki nem tetsző betolakodót! Ilyen esetben inkább az élénk, rikító színű wobblereket alkalmazzuk!
Sokan félnek a süllyedő csaliktól, pedig jobban át tudjuk vele fésülni a vizet felszíntől a fenékig. Gyakran a fenékre leengedett és onnan apró rántásokkal megindított süllyedő csalik a legeredményesebbek. Mi mást választhatnék, mint az egyik kedvencemet, a Salmo Hornet 2,5 GT-t.
Milyen legyen a sügérező felszerelés?
Egy könnyű, kis dobósúlyú (ez nullától maximum 15 grammig terjed) pergető pálca. Hosszra fölösleges 2 méter fölé menni. Ami sok vitát gerjeszt, az a bot karakterisztikája. Vannak, akik az extra lágyat részesítik előnyben, mondván, hogy jobban felveszi a küzdő hal kirohanásait. Vannak, akik az arany középutat választják - nekik egy közepesen gyors blank az igazi. Én a feszes, már-már merev pálcák mellett tettem le a voksomat. Nekem ezek állnak kézre.
Az orsó legyen a bothoz illő, 1000-es, 2000-es - maximum 2500-ös - méretű. Rakja szépen a zsinórt, legyen finom, precíz fékje. Sokkal kisebb terhelésnek tesszük ki ezeket az orsókat, mint pl. balinozáskor, ezért nem szükséges a felső polcról válogatni.
Örök kérdés: fonott vagy monofil? Jelenleg monóval dobálok (SPRO Carp Feeder 18), de tervben van egy vékony fonott beszerzése a közeljövőben, ha ez megtörtént, szívesen leírom a tapasztalataimat.
Számomra elengedhetetlen a vékony drótelőke. Bár az igazi profik, akik a végtelenségig lefinomítják a felszerelést, nem használnak ilyet - ha csuka jön, beáldozzák a csalit. Én jobban szeretem kifárasztani a csukákat, mint felpírszingezni őket.
A végére hagytam az abszolút favorit csalikat, a gumikat.
Lehet twister, gumihal, vagy bármilyen plasztik szörny, a sügér ráveti magát, ha jól vezetjük.
Minél lassabb, annál jobb! Próbáljuk a tempót minimálisra csökkenteni, és a csalit a spiccel néha megugrasztva vezessük! Érdemes végigpásztázni a víz minden rétegét, keresni a csapatot. Ha megtaláltuk őket, szinte minden dobásra oda fog nyúlni valamelyik. Ilyenkor rivalizálnak, egymás elől próbálják megkaparintani a finom tápláléknak gondolt csalit.
Színek tekintetében nehéz a választás. Érdemes kísérletezni, mert egyik nap a zöldet, másik nap a pirosat, harmadikon már a fehéret eszik jobban.
Milyen a jó sügéres gumi? Ne legyen nagyobb 5 centinél. Nekem a 3-5 cm közöttiek jöttek be a legjobban. Legyen lágy (bár sokan azt mondják, ha nem mozog jól, az néha több halat ad). Nem baj, ha karcsú, hosszúkás, az ilyeneket könnyebben be tudja szívni a sügér. Mindenképpen legyen nálunk több darab minden ígéretesnek vélt csaliból, ugyanis gyorsan fogynak - egyrészt a kis csukák leszedik a vámot, másrészt a sügérek apró fogaikkal szép lassan szétcincálják a plasztik anyagot.
Ízesített, szagosított csalik: Mikor bevásároltam pár csomaggal, nagy reményeket fűztem hozzájuk. Sok helyen olvastam, hogy pont a sügérezésnél lényeges az illat (szag). Bevallom, a várt nagy áttörés elmaradt. Nem azt mondom, hogy nem adja a halat, de igazán komoly különbséget nem tapasztaltam a sima, „mezei” gumikhoz képest. Sorolhatnám estig, annyi jó minőségű plasztik van a piacon… Mann\'s, Relax, Delalande, Spro… Egyik választásom Relax Kopyto 3,5 cm fehér-sárga színben, a másik Mann\'s Twister 3 cm zöld csillámos színben.
Lényeges a jó minőségű, méretben és tömegben hozzájuk illő jigfej! Több gyártó speciális horgát kipróbálva én a Gamakatsu Supersharp Mini Jig mellett maradtam. Az ideális mérettartomány a tömeg szempontjából 1-4 gramm, horog szerint pedig 8-astól a 2-esig.
Még a cikk legelején írtam, hogy szeretnék egy 30+-os sügért horogra csalni. Bár minden álmom ilyen hamar teljesülne!
Tipikusan párás, hideg őszi hajnalban érkeztünk. Ahogy kiszálltunk az autóból, tettem egy fogadalmat: „Ma békén hagyom a csukákat, elő sem veszem az erősebb felszerelésem, csak a sügérekre koncentrálok!”.
A hajnali párát lassan eloszlatta a nap és délben a tovatűnő nyarat visszaidézve megmutatta, hogy még maradt ereje.
Túl voltam pár 20 cm feletti sügéren és beesett néhány kiló körüli csuka is. Pár hete volt egy jó halam az egyik csatornán, ami sajnos lemaradt fárasztás közben. Nem láttam, de a védekezéséből nagy sügérre következtettem. Ezt a részt vallattam, sikerült is fognom egy szép, 20 cm fölötti példányt, majd egy kis csukát. 20-25 üres dobás után odébbálltam. Nehéz terep fogadott, előttem a magas vízállás miatt víz alatt volt a part menti növényzet, mellettem fiatal fűzfák fölém nyúló ágai akadályozták minden mozdulatomat. Milyen jó ilyenkor a rövid, kezes pálca. Első dobásra éreztem valami rányúlást, de két rúgás után lemaradt. Másodikra leengedtem a csalit teljesen a fenékre és finom mozdulattokkal emelgettem szinte centiről-centire magam felé. A csatorna közepénél járhatott, mikor elnehezedést éreztem, ami abban a pillanatban lüktető húzásba ment át. „Csuka!”, nyugtáztam és rutinosan irányítottam, vigyázva a fölöttem lengedező fűzfaágakra. Próbáltam minél tovább bent fárasztani, hogy mire a part menti akadóhoz ér, ne legyen ereje megtréfálni. Eljött az idő, hogy felhúzzam, át a víz alatti nádon, ágakon. Mielőtt elérte volna a szélét, utolsó erejéből visszafordult és ismét a mélybe tört. Láttam, hogy csíkos, és egyből beazonosítottam, hogy ez bizony süllő, méghozzá nem is kicsi. Másodszorra sikerült a művelet, átjött szépen az akadó fölött, akkor láttam meg vörös hasúszóját. „Sügér!”, villant át agyamon - nyomban a merítőért nyúltam és gyorsan alátoltam. Csodáltam az öreg ragadozó szép színeit, alakját, hatalmas száját, amiben teljesen elveszett a 3,5 centis Kopyto. Jöhetett a fotózás, mérlegelés és szabadon engedés.
Úgy érzem, ez a hal feltette a koronát a sok fáradozásra. Sokan mondhatják, hogy nem ritka az ekkora sügér. Igen ám, de azok nagy része csukázás, süllőzés közben esik el nagyméretű csalikon, erős felszerelésekkel. Ez viszont célzottan fogott sügér volt, neki szánt csalival, lefinomított zsinórral, bottal.
Az egyik sügérhorgászaton készült kisfilmet meg tudjátok tekinteni ezen a linken.
Végezetül: a kivétel erősíti a szabályt, rossz csali nem létezik, csak finnyás halak, ezt senki ne feledje!
Kecskés Viktor (victorcnr)
Fotók: Kaszás Géza, Kecskés Viktor
