Az előzőekben két előfordulási helyet ismertettem. A most következő rész, ismét ezt a témakört tárgyalja, a vízbe dőlt és vízben álló fák, bokrok környékére csábítom Önöket, illetve a két legígéretesebb évszakot mutatom be a sügérhorgászat szemüvegén át.
Vízbe dőlt fák, vízben álló bokrok mellett csapatokba verődve tartózkodik és vadászik. Ha egy olyan helyet találunk, ahol élő fák, bokrok vagy hordalék ágak találhatóak a vízben, szenteljünk egy kis időt a terep vallatására. A hordalék a vízzel együtt változtatja helyét és ezzel a sügereket is vándorlásra kényszeríti.
Elsősorban folyóinkon találunk ilyen helyeket, mert a kanyargó folyó útja során, hátán cipeli az összegyűjtött fákat, és valahol lerakja terhét a sügerek és a mi örömünkre. Ezek a bokrok, fák valaha a vízparton álltak és a folyó vagy alámosta a partszakaszt vagy áradás öntötte el a területet, s így kerültek a vízbe. Számunkra nem is az odakerülésük módja a fontos, hanem az, hogy sügértanya alakul ki körülöttük.
A fák, bokrok alját mindenképpen úszó műcsalival vagy egészen könnyű 0-ás villantókkal, esetleg úszós készséggel lehet meghorgászni. Az egyetlen hátránya ezeknek a helyeknek, hogy "vendégmarasztalók", gyakran ott maradhat a szerelék. Kiszabadításukra gyakorlatilag nincs esély, mert ha az egyik ágból sikerült kiszabadítani, a másik ág már rögtön útját állja a horognak.
A bokrok azért szerencsésebb helyek, mint a fák, mert a bokrok víz alatti részei jobban kiszámíthatóak, mint a vízbe dőlt fák. Az utóbb említett haltartó hely víz alatti része teljesen ismeretlen, nem tudjuk merre nyúlnak még ágak, hol folytatódik a felszín alatt az "erdő". Inkább a felszínhez közel próbáljuk vezetni műcsalinkat, ha nem úszó műcsalit választunk, vagy vízközt horgásszunk úszós készségünkkel, mert a leakadás elzavarhatja a további kellemes időtöltésünk zálogát, a sügereket.
Évszakonként máshol kell keresnünk. A sügér is, mint más halak, télen és nyáron nem ugyanazokon a helyeken tartózkodnak szívesen, az időjárási tényezők hatása következtében. A sügér ennek ellenére talán az egyetlen hazai kisragadozó faj, amelyik minden évszakban jól fogható. Tapasztalataim szerint a két legkiemelkedőbb évszak, melyben a sügér horgászata reményteli, a tél és a nyár.
Talán a tél, az az évszak, amikor nemcsak a kifejezetten sügér specialisták, de a más halfajra "szakosodott" horgászok is elkezdenek csukázni és sügerezni. Így van ez rendjén, gyarapodik a sügerezők tábora, még akkor is, ha csak a téli időszakra szól ez a frigy.
A téli horgászat módszereit nagymértékben befolyásolja az időjárás, egy kicsit konkrétabban, hogy a Természet (szándékosan írtam nagybetűvel, mert oly sok örömöt szerez nekünk) haragos kedvében van és jégpáncéllal takarja be vizeink hátát, vagy szelíd arcát mutatja és engedi a hűvös fuvallatoknak, hogy megborzolják a horgászvizek felszínét.
Ha az időjárás engedi, akkor "nyári" módszereket is alkalmazhatunk a terep feltérképezésére, mint például a pergetés, illetve a műcsalis horgászat. Az egyetlen dolog, amiben a hideg vízben történő pergetés akciója eltér a nyáritól az, hogy alkalmazkodnunk kell a halak nyugodtabb életritmusához. A műcsalit lassan és még lassabban vezessük, hagyjunk időt a halnak, hogy rávágjon. Természetesen ennek a követelménynek nem minden, nyáron bevált csali típus tud megfelelni.
Télen sem adja fel a "kis csíkos" a bandázó hajlamát, ilyenkor is szívesen tartózkodik társai közelében. Ez számunkra azt az információt közvetíti, hogy ahol egyet fogtunk, ott sikerrel vethetjük be készségünket egy újabb "kis vadász" megfogása reményében.
Télen is keressük fel azokat a helyeket, ahol nyáron eredményesek voltunk, ne sajnáljunk egy kis energiát befektetni a lékfúrásra. Ilyenkor a jégen olyan helyekre is tudunk léket fúrni, amit nyáron képtelenek voltunk meghorgászni, pl. egy bokor meder felé eső oldalát.
A hűvös idő beálltával a sügerek is mélyebbre húzódnak, ezért ha a nyári helyek nem túl mélyvizűek, akkor valószínűleg elvándorolnak onnan a halak. Ilyenkor keressük őket a meder legmélyebb pontjain.
Nyáron nem kell nagy utánajárás ahhoz, hogy a jó sügeres helyeket feltérképezzük. Elsősorban a vízparti és a vízben élő vegetáció mellett keressük. Ezek mellé, illetve alá áll be prédára lesve. Ilyenkor a téllel ellentétben nem a meder mélyén kell csalinkat felkínálni, hanem pontosan a víz felső rétegeiben, melyet a nap kellőképpen felmelegít. Az apróhalak számára ez a meleg réteg nagyon kedvező, elsősorban küszivadékok úszkálnak vidáman a víztetőn. Ez a vidámság hamarosan riadalomra vált, ha megjelenik az első sügér és közéjük csap.
Ezekre a sügerekre, a felszíni csalikkal eredményesen horgászhatunk. Azért írtam sügereket, mert nyáron még nagyobb a "banda" összetartó ereje, mint télen, és ha az elsőt kifogtuk, számíthatunk azonos helyen a társak jelentkezésére is. Ilyenkor szétrebben a rablások helyén a sok apróság, és ez célpont a számunkra, hogy hova kell a csalit bejuttatni. Ha a sügerek nagyon a felső rétegben mozognak, akkor nincs értelme úszós készséget bevetni, helyette inkább a keresőhorgászatot válasszuk valamilyen műcsalival.
Ha nem kis csatornán, hanem egy vízinövényzettel gazdagon benőtt nagy vízfelületen próbálunk szerencsét, akkor segítségünkre lehetnek a vízi szárnyasok is. Ha a felszínről fel-felszednek egy apró halacskát, akkor valószínűleg ott kell keresnünk a sügért is, mert ahogy már írtam, az apróhal rajokat követi.
Természetesen az a legjobb, ha tuti tippünk van, hogy hol vannak a sügerek, mert már évek óta eredményesen horgászunk rájuk a megszokott helyen.