Ha ragadozó halak horgászata kerül szóba, akkor szinte mindenki akaratlanul is a műcsalis horgászatra gondol, pedig élő csalikkal is eredményesek lehetünk. Valószínűleg ez nem véletlen, mert egy horgászboltba lépve nem az élő csalik kerülnek azonnal a látóterünkbe, hanem a tengernyi fajta, különböző alakú, színkombinációjú műcsali, melyek az üveges pultban lapulnak, vagy a falon díszelegnek. A műcsali „nem kér enni”, ha egyszer megvettük és nem szabadított meg tőle egy hal, s lett egy ragadozó testékszere vagy esetleg a mederfenék akadóinak dísze, akkor akár évtizedekig bizonyíthatja, hogy mennyire fogós.
Műcsalik 1.
A műcsalikkal foglalkozó első részben két fajtát szeretnék ismertetni, mindkettőt a sügérszülők veszélyes játékszernek tartják a sügérgyerekek szájában. Szerencsénkre néha a szülők sem elég körültekintőek...
Az egyik a leggyakrabban karabinerbe csatolt sügércsali a körforgó, a másik pedig egy nálunk kevésbé ismert és használt apróság, a mormiska kerül nagyító alá. Kezdjük el a vizsgálatot.
Körforgó villantók
A sügerező pergető horgászok egyik kedvelt és legfogósabb műcsalija. Egy csali azáltal válik kedvenccé, hogy jó eredményeket produkál, amivel a horgász elégedett lehet. Ha ugyanaz a villantó több horgászvízen és különböző időjárási körülmények között is bizonyította eredményességét, akkor biztos helye van a csalis táskában. Az alábbiakban azokat a körforgókat szeretném bemutatni, melyek nálam már bizonyítottak és abból a bizonyos táskából sohasem kerülnek ki.
A körforgókról általánosan elmondható, hogy bevontatva kelnek életre és fejtik ki csábító tevékenységüket. Az is igaz azonban, hogy sok esetben nem bevontatás közben, hanem éppen akkor jelentkezik a kapás, mikor egy pillanatra megállítjuk az orsó hajtókarját. Egy újabb fordítás a karon és a hulló falevélből erőlködve a felszín felé törekvő sebzett csalihallá változik.
A körforgó villantókról még a legnagyobb jóindulattal sem mondható el az, ami a wobblerekről igen, hogy a préda alakját, mintázatát és mozgását élethűen utánozzák. Ezek ellenére, mégis sikeres csalik, mert rezgéskeltésükkel illetve vibráló színeikkel felkeltik a rabló szunnyadó ösztöneit és kapásra ingerlik.
A rezgéseket a bevontatott villantó kanala produkálja. Itt érkeztünk el az első sarkalatos ponthoz, milyen legyen a kanál alakja. Három fő típust különböztetünk meg:
- Széles, szinte kör alakú kanál: rendkívül jól reagál a lassú bevontatásra is, inkább a víz legfelső rétegében tudjuk vezetni, kb. 30 cm-re a felszín alatt. Pl.: Mepps Bug, BlueFox Vibrax Shallow.
- Nyújtott alak: a lekerekített végű nyújtott kanál az egyik leggyakoribb és leguniverzálisabb forma. Kicsit mélyebben vezethető, mint az előző csoport tagjai. Ideális esetben a felszín alatt 50-60 cm-rel. Pl.: Mepps Aglia, Vibrax Original.
- Fűzfalevél: a kanál két vége teljesen elvékonyított. Ezt a típust a víz alsóbb rétegeiben is felkínálhatjuk, vezetésekor viszont gyorsabb bevontatást igényel az előző típusoktól. Pl.: Mepps Aglia Long.
Az, hogy milyen alakú kanalat válasszunk az adott vízterület jellemzői határozzák meg. Elsősorban a mélysége a döntő szempont.
Az alakon kívül fontos még a méret. Ezt a gyártók számokkal jelölik. Az alábbi táblázatból első ránézésre kitűnik, hogy az azonos számértékhez nem azonos súlyérték tartozik. Olyannyira, hogy még egy gyártó különböző modelljei is eltérő súlyúak. Az általam leggyakrabban használt darabok a 0-s körforgók. Láthatjuk, hogy fél gramm súlykülönbség van a Vibrax és az Aglia között. Ez a fél gramm hihetetlen mértékben befolyásolja a két modell dobási jellemzőit. A Vibraxnak kisebb méretű a kanala, ezért kisebb ellenállással vontatható, míg az Aglia nagyobb kanala jobban „veret”. Ellenben a nagyobb kanál és kisebb súly miatt, kevésbé jól dobható az Aglia. Láthatjuk, hogy mindig a meghorgászni kívánt vízterület adottságaihoz kell igazodnunk. Ha nincs szükség távoli dobásokra használjunk Mepps-et. Az alábbi táblázat az egyes modellek és méretekhez tartozó grammban kifejezett súlyokat foglalja össze.
00 | 0 | 1 | 2 | 3 | |
Vibrax Original | - | 3,0 | 4,0 | 6,0 | 8,0 |
Mepps Aglia | 1,5 | 2,5 | 3,5 | 4,5 | 6,5 |
Mepps Aglia Long | - | 2,5 | 4,5 | 7,0 | 11,5 |
A megfelelő alakú kanál és méret után nem feledkezhetünk meg a kanál színéről sem. Kevés olyan szín van, amit a gyártók ne festettek volna rá műcsalira. A sügérhorgászatban a piros, a narancssárga, a bronz és arany szín vált be nekem a leggyakrabban. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a sügér viselkedésére jellemző kannibál hajlamot sem. Próbálkozzunk sügérmintás csalikkal, áttörést hozhatnak.
Számomra a legsikeresebb, a többi közül messze a legjobb eredményt a Mepps Aglia 0-s méretű bronzszínű körforgója produkálta.
Mormiskák
A mormiska egy rendkívül egyszerű és mégis nagyon hatásos sügércsali. Egyágú horog szárára ólomfejet öntenek és az ólomfejet középen átfúrják. A mormiska gyártás és a vele történő horgászat főleg a volt Szovjetunió horgászainak a tudománya. Manapság a globalizáció áldásos hatása, a nemzetek speciális horgászmódszereinek nemzetközivé válása.
Ennek folytán hozzánk is eljutott ez a csali és módszer, bár nem egyszerű dolog eredeti mormiskákat beszerezni hazánkban és egyszerűségükhöz képest eléggé borsos az áruk is. A fejek általában nincsenek megfestve, ólomszínűek. Festés közben vigyázni kell arra, hogy a parányi felfűző lyukat el ne tömítse a festék. Ez ellen úgy védekezhetünk, hogy egy damilra felfűzzük a festeni kívánt mormiskákat és megfestjük a fejeket. Ezután, a damilt feszítsük ki és húzzuk el egymástól a fejeket, hogy ne érjenek össze, mert száradás után a festék az összeragadás pontján lekopik.
Féltve őrzött kincseim közé tartozik, három darab eredeti fényezett mormiska. Ezeket közel húsz éve vettem a piacon az oroszoktól, igazi míves munka, aranyozott háttal és az egyik hal alakú, vésett mintával.
Ezek a csalik legjobban a twisterfejekhez hasonlítanak, azzal a kivétellel, hogy a felfűző fülük nem a horog öble felőli belső oldalán van a fejnek, hanem a fej közepén lévő lyuk szolgál erre a célra. A fejformák a legváltozatosabbak lehetnek, gömb, körte, csonti, szúnyoglárva vagy kishal alakúak.
A damilra erősítése a csalinak a következő módon történik. Ujjaink között tartjuk a mormiskát úgy, hogy a horog öble felfelé legyen. A damilt felülről fűzzük át, és úgy kötjük fel a mormiskát, mint egy horgot. A kötés menetei a fej alatt találhatók. Ha jól végeztük a dolgunk, akkor a horog öble kissé felfelé fog állni.
A következő részben a plasztik csalikkal és egy eredményes, de nálunk nem annyira elterjedt csalival, a tandemmel ismerkedünk meg.
