Az úszós sügérezés után, olyan kevésbé ismert módszereket mutatok, be amelyek szintén nagyon eredményes a kis ragadozóhal horgászat során. A finom rezgőspicces horgászatba, és a télvíz idején verhetetlen mormiskázásba avatom be a szakértő közönséget.
Fenekező horgászat
A fenekező horgászat elsősorban a hidegebb időszakban lehet eredményes a sügérhorgászok számára. Ilyenkor a sügér a meder mélyebb részeit keresi fel, itt tartózkodik szívesebben Ezt a tényt mindenképpen figyelembe kell vennünk, mert ha nem a megfelelő mélységben keressük, akkor a rossz helyen, rossz időben szituációba esünk, és nem lesz kapásunk. A sügérre történő fenekezés ideje az őszidő beálltával kezdődik és a kora tavasszal végződik (a jeges időszak kivételével). Tavasszal már inkább, érdemes az úszós készséget előkészíteni, mert a bágyadt napsugarak kicsalogathatják az apró halakat, amit a sügér nem hagy figyelmen kívül. Ne hagyjuk mi sem!
A fenekező horgászatra legalkalmasabb eszköz, a rezgőspicces horgászbot. A legerősebb spiccet is nyugodtan használhatjuk, mert a sügér vehemens kapásai úgyis jól látható bólogatások lesznek. Amennyiben a legvéknyabb mellett döntünk, akkor fantasztikusan szép görbüléseket láthatunk a sügerek előadásában.
Szereljük fel botunkat a legalkalmasabb szerelékkel. Ezekből a lehetőségekből szeretném az általam két leggyakrabban használtat, a legbeváltabbakat bemutatni. A főzsinór végére egy T forgót kötök (2). A forgó derékszögben álló fülébe kötöm az előkét. Átmérőjének 0,14-est javaslok, semmiképpen nem indokolt a vastagabb, hiszen ennek a szakítószilárdsága is több mint 2 kg. Az előke hosszúsága 20-25 cm. A horgot - ami 14-es - átszúrom egy hungarocell golyón (3), ami lehet színezett is, és felhúzom a damilra, közvetlenül a horog szára mögé. Ez a golyó fogja lebegtetni a csalit. A golyó furata egy idő után tágul, de nem kell megijednünk, feladatát továbbra is ellátja, mert a felhajtó ereje úgyis a felszín felé emeli.
A maradék fülbe kötöm az ólmot (1). Én kis méretű, forgóval egybeépített tányérokat használok, melyeknek a súlya 7 illetve 10 g. A polisztirol golyó méret választásánál legyünk tekintettel az ólom súlyára. Ha túlzottan nagy a golyó felhajtó ereje, akkor megemelheti a fenékről az ólmot.
Természetesen használhatunk egyszerű fenekező szereléket is, amelyet a rezgőspiccesen szoktunk alkalmazni, békés halak horgászatához. A szerelék kialakítása rendkívül egyszerű, a főzsinór végére kötünk egy nagy fület, legalább 40 cm hosszút. A fület 2/3-1/3 arányban elvágjuk. A rövidebb szál végére kötjük az ólmot, a hosszabb szálra pedig a horgot. (Az előbbi szereléknél ismertetett méretek itt is helytállóak).
A felszerelés elkészülte után csalizzuk fel horgunkat. A sorozat hetedik részében a természetes csaliknál sorra vettem a favoritokat. Trágyagiliszta, apróhal, halszelet a legbeváltabbak, bármelyikkel próbálkozhatunk.
A kapás általában hevesen jelentkezik, lehetetlen nem észrevenni. Ha egy darabig nincs érdeklődés, akkor rántsunk egy keveset a damilon, hogy a csali megmozduljon. Másodperceken belül ott terem a közelben ólálkodó sügér és már indul is a fárasztás. Rezgőssel igen élvezetes a partra terelni a halat, ne fosszuk meg magunkat ettől az élménytől, ne használjunk durva botokat. A következő módszer sem igényel erős felszerelést.
Mormiskázás
A csali - amelyről a módszert elnevezték - formája rengetegféle lehet. A közös jellemző, hogy a horog fixen áll egy ólomfejben. Az ólomrész alakja általában gömb, vagy valamilyen nyújtott forma, de még a legnagyobb jóindulattal sem hasonlít azokhoz a parányi vízi lakókhoz, amiket utánozni hivatott.
Szerelékünk a végletekig leegyszerűsített. Főbb alkotórészei a következők: bot, orsó és a kapásjelző. A bot nem igazán hasonlít a mi fogalmaink szerinti horgászbothoz. A hossza 20-50 cm közötti és anyaga sem az űrkutatásban használt anyagok egyike. Egyetlen kritériumnak kell megfelelnie, hogy eléggé kemény legyen, minimális rugalmassággal. Ebben az esetben ugyanis a megakasztott halat nem a bottal fárasztjuk majd, hanem egyszerűen a damilt megfogva. Számításba jöhet, mint bot alapanyag, a rakós levágott spicce, egyszerű műanyag pálca és így tovább.
Az orsó használatát a hal kiemelésekor szintén mellőzzük, így egyetlen funkciója marad, a damil gubancolódásmentes tárolása. A damilunk 0,08-0,10 közötti legyen, nem árt, ha megfelelően lágy.
A szerelék legfontosabb eleme a kapásjelző, amire szintén nem hatott az új idők szele, nem lett elektronikus, továbbra is az egyszerűség dominál. Anyagát tekintve, számomra két bevált darab van, a nagyobb testű halakhoz (a sügérhez is) egy vékony fém lapocska, a finomabb kapásokhoz pedig a vaddisznó sörtéje. Én a fém lapot azért részesítem előnyben, mert szabályozható a jelző merevsége.
Szereljük fel a botunkat és induljunk a jégre. Az orsóról lefejtett damilt átbújtatjuk a kapásjelző rögzítésére szolgáló gumi furatán, majd a kapásjelző végén lévő karikába fűzzük a damilt. Ezzel a felszerelés megtörtént, a műcsalit kell csak felkötni. Tartsuk úgy a mormiskát, hogy a horog öble felfelé álljon, és felülről fűzzük át a damilt az ólomfejen. Aztán kössünk a horog szárára egy sokmenetes horogkötést, vágjuk le a felesleges damilrészt és készen is vagyunk. Ha jól végeztük dolgunk a damil és a mormiska horga közel derékszöget zár be és a horog öble felfelé áll.
Mielőtt a jégre mennénk győződjünk meg annak vastagságáról és lehetőleg többen menjünk horgászni. Ne feledjünk egy erős kötelet magunkkal vinni, ha esetleg beszakadnánk, ez lehet az életmentő szál. Legelső lépés a sikeres mormiskázás felé a lék elkészítése. Lehet fúrni, baltával kivágni vagy az északi országokban nagy népszerűségnek örvendő vésővel kialakítani. A leggyorsabb és legkevésbé fárasztó valamint zajjal járó, a fúrás. Néhány percen belül elkészíthetünk 2-3 léket, melyeket sorra járhatunk, ha nincs kapás az előzőben.
A módszert leginkább a rezgőspicces bottal történő horgászathoz tudnám hasonlítani, de ebben az esetben a bot állandóan a kezünkben van és apró mozdulatokkal táncoltatjuk a csalit. Először mérjük be a feneket és a fenék felett 5-10 centivel kínáljuk fel a parányi mormiskákat. A horogra tehetünk egy-egy szál szúnyoglárvát, de éppúgy megfelel a „csupasz” műcsali is.
Kezünkben a szerelék, ideje kipróbálni. Reméljük az idén megfelelően vastag jég is lesz hozzá!