A műcsalik áttekintése után, tegyünk egy rövid kirándulást a természetes csalik között is. Nem csak az élő csalikat szeretném nagyító alá venni, hanem foglalkoznék a beszerzési, illetve tenyésztési módjaikkal is.
Természetes csalik
Trágyagiliszta: a fürge, büdösen "illatos", virgonc kis vörös giliszták egészben vagy a nagyobbak kettévágva kitűnő csalik nemcsak a sügér horgászata esetében. A trágyagilisztával egyetlen probléma az, hogy a törpék is nagy kedvvel tömik meg hasukat ezzel a csalival.
A trágyagilisztát a horgászboltokban is beszerezhetjük, de az olcsóbb verzió az, ha mi magunk készítünk tenyészetet a kert egy félreeső árnyékos szegletében. Elkészítése sokkal egyszerűbb, mint ahogy azt a gilisztatenyésztő szakkönyvek és cikkek leírják. Egy nagyobb, árnyékot adó fa alatt válasszuk ki a helyet, melyet ritkán háborgatunk, kivéve gilisztagyűjtés és "etetés" alkalmával.
Ássuk fel a földet egy-másfél ásónyom mélyen, a földet ne forgassuk vissza az eredeti helyére, csak azután, miután a frissen lenyírt fű vagy konyhai zöldségek héját közé nem keverjük. Kicsit locsoljuk be a helyet és várjuk meg, míg tömörödik a föld. Ismét lazítsuk fel a földet néhány nap elteltével és egy kis friss élelmet is helyezzünk el a tenyészeten. Vásároljuk meg a tenyészállatokat (két-három doboz giliszta) és helyezzük el őket a tenyészetben. Pillanatok alatt a frissen ásott földbe rejtik testüket és elkezdik a táplálkozást is. Ezt arról vehetjük észre, hogy a zöldséglevelek, vagy gyümölcshéjak eltűnnek a felszínről. Nagyon szeretik állataink a kávézaccot, ami nemcsak táplálja a gilisztákat és szépen gyarapodnak, de meg is keményednek, kapásállóbbá válnak tőle. Táplálékok közül számításba jöhet nyáron a dinnye héja, burgonya és zöldségek héja, frissen vágott fű valamint rothadt gyümölcsök is.
A víz utánpótlást rendszeresen végezzük el, különösen szeles időben és nagy melegben. A túlzott locsolás nem kívánatos, legyünk mértéktartóak, mert saját munkánkat nehezítjük meg azzal, ha sok vizet juttatunk a tenyészetre. A giliszták mélyebbre fognak húzódni és horgászat előtt a begyűjtésük nehezebbé válik. Attól nem kell tartanunk, hogy ha nem betonozzuk ki a tenyészmedence alját a giliszták elhagyják a tenyészetet. Érdemes kipróbálni!
Csonti: egy szintén nagyon univerzális és ennek értelmében nem is szelektív csali. Szinte minden hal szívesen fogyasztja, békés és ragadozó egyaránt. A halak tulajdonképpen nem találkoznak a csontival hétköznapjaikban, de a horgászok segítségével megszerették ezt a csalit. Az, hogy kinek jutott eszébe először ezzel horgászni nem tudjuk, de briliáns ötletnek bizonyult. A csonticsokor egy nagyon hatásos fegyver a sügerezők számára, de sajnos ritkán jut elsőként a csíkoska hozzá. Rendszerint megelőzik más békés halak, mint például a felszínen őrjáratozó küszök. A küszök viszont nagyon jó sügércsalik!
Élő kishal: az egyik leggyakrabban alkalmazott sügércsali volt hajdanán. Most már inkább a sportosabb, könnyű pergetést választják a célzottan erre a fajra horgászók. De ez a tény mit sem változtat azon, hogy az élőhalas szerelék szintén eredményes, csak egyetlen hátránya a pergetéssel szemben, hogy nem mi cserkésszük be a halat nagyobb területeket átfésülve, hanem a sügér barangoló- és kapókedvében bízunk Remélve, hogy az általunk felkínált csalira voksol a csíkos rabló azon a helyen, ahova dobtunk a szereléket.
Csalihalként a kínai razbóra, a vörösszárnyú keszeg és az apró küsz is számításba jöhet. Van olyan eset is, mikor a hóhért akasztják - a sügér elfogyasztja saját fajtársai csemetéit is. Ezt a műcsali gyártó cégek ki is használják, és sügércsíkos csalikkal próbálják először a horgászokat megfogni, aztán a horgászok a sügért. Ha csalihalként kívánjuk a sügért alkalmazni, a hátúszó kemény tüskéitől szabadítsuk meg, nehogy a rabló szúrósnak találja a falatot és otthagyja. A csalihalat 1x1 méteres csalihalfogó kishálóval is összegyűjthetjük, de sokkal élvezetesebb az, ha a csalihalakat is horoggal fogjuk.
Nem kell hozzá más, mint egy kis etetőanyag, amit felhősre keverünk. Ezt úgy érhetjük el, hogy pépesre keverjük az etetőanyagot, több víz hozzáadásával, mint azt a gombócolásra szánt etetőanyaggal szoktuk. Egy doboz csonti vagy pinki csaliként bőségesen elég céljaink megvalósításához, hogy jó néhány apróhalat gyűjtsünk csalinak. Felszerelésként egy könnyű 2,5-3 méteres tűspicces bot, 0,5 g-os úszó, sörétólmokkal kisúlyozva, 0,08-0,07-es damilon 20-26-os horog. A csalihalakat haltartó kannába tárolhatjuk, amihez fülledt, meleg időben ceruzaelemmel működő levegőztető szerkezetet is csatlakoztathatunk.
Halszelet: a halszelettel fogott halak tapasztalataim szerint nagyobb egyedsúlyúak, mint a más módszerekre "elcsábult" halak. Többször megtörtént már velem, hogy halszelettel szép sügéreket fogtam, 7-8 darabot, amelyek szinte bedobás után azonnal ráraboltak a prédára. Aztán hallgatás következett, akármit tettem a halszelettel, mozgattam, rojtosra vágtam, hogy lassabban süllyedjen, semmi érdeklődés nem mutatkozott a tüskések részéről. Egy fürge trágyagilisztát raktam a horogra. Azonnal kapásom volt, de a heves botspicc bólogatás csak két másodpercig tartott és a csalit otthagyta a hal, nem úgy, mint a halszelet esetében, akár egy percig is elküszködött vele, de nem hagyta ott. Jobban igyekeztem odafigyelni, a következő bólintásra azonnal bevágtam - egy kis sügér volt a jelentkező. Ez még néhányszor újra megismétlődött, de csak az "óvodások" játszottak a gilisztával. A nagyobb gyerekek a halszeletet kedvelték.
A horogra tűzésre rengetegféle módozat létezik. A fejszeletet általában állba vezetve kínálom fel, míg a testből kialakított csalikat általában a vékony, hasi részen keresztül fűzöm fel. Így a horog jelentős mértékben kilóg a csaliból és az akasztás is biztosabb.
A halszelet csalinál érdemes kivárni néhány bólintást és csak aztán bevágni. Tudom, ilyenkor tűkön ül az ember, amikor hajlik a spicc és még várnunk kell. Először, amikor elkapja a sügér a szeletet, akkor csak enyhe bólintások láthatók, melyet egyre hevesebb, egyre mélyebben bólogató spicc közvetít számunkra. Ha tehetjük egy jó minőségű rezgőspicces bottal horgásszunk, igazán szép látvány az ívesen hajló bot. Ami ezután jön, az az igazi élvezet, bevágás után szépen küzd a sügér, élvezetes fárasztás következik.
Mindenkinek saját belátására és tapasztalataira van bízva, hogy milyen csalihalból, annak mely részéből és milyen alakúra vágja a szeletet.
Szúnyoglárva: a szúnyoglárva hihetetlen fogósságához kétség nem fér. Aki egyszer kipróbálta, az csak szuperlatívuszokban beszél róla, mert a teljesen kapástalan időszakban is ki tudunk imádkozni a vízből néhány pikkelyest a segítségével. Minden hal szívesen veszi fel, mert természetes táplálékuk.
Fogóssága ellenére azonban vannak hibái is. Egy, két napnál tovább nem nagyon tudjuk károsodás nélkül eltartani lárváinkat és télen szinte lehetetlen beszerezni őket. A hűtőszekrényben, nedves újságpapírba csomagolva vagy nedves mohapárnák közé helyezve tudjuk meghosszabbítani életüket. Kétségtelen, hogy az elpusztult lárvával is lehet halat fogni, de a horgon vonagló szép szál szúnyoglárvánál aligha képzelnek el a halak különb ínyencséget.
Ezt a mérhetetlen vonzerőt próbálják a horgászcikk gyártók kihasználni, és szúnyoglárva aromákat készítenek több-kevesebb sikerrel. Az egyik nagyon jól működő utánzat a műszúnyog, mely a kapástalan időszakokban jól jöhet. Vigyáznunk nem kell rá, hogy meg ne fagyjon vagy a nap ki ne szárítsa, csak arra, hogy otthon ne hagyjuk!
A következő részekben a vízpartra kirándulunk, módszerek és szerelékek között tallózunk.
