Már egy hónapja vége a fajlagos tilalomnak, az éjszakák kellemesek, és javában tart a szezon. A legutóbbi viharos fogásomon felbuzdulva ismét nagy tettvággyal vallatom szeretett csatornámat, a Zsitvát.
Július közepe, péntek – munka után irány a víz! A kocsiba természetesen már előző nap berakodtam, csupán az ételek, italok és a csalihalak vannak még hátra. Telihold ide vagy oda, már nagyon be voltam zsongva a horgászatot megelőző napokban is, valami volt a levegőben, valami egészen különleges. Ezúttal nem egyedül vágtam neki a hétvégének, hanem Dávid barátommal, aki már évek óta a harcsázás megszállottja.
Érkezés után természetesen kötelező a koccintás. Egy kisebb terepszemle és felderítés után vízre szálltunk, majd elrendeztük a botokat szép sorjában. A napnyugtát követően egy kis ideig a sötétség dominált, azonban éjfél után már egy igencsak holdfényes éjszakának néztünk elébe. A körülmények ellenére volt érdeklődő a jól mozgó csalihalra: egy fordulásra lettem figyelmes, ami után rögvest elsült az egyik botom. Nem tétováztam, odacsaptam egy rendeset. A horgom tökéletesen akadt, rövidesen előttem pihegett a tettes, egy méter körüli harcsa. A hal teljes hossza 102 centiméter volt, pontos súlya pedig 7,01 kiló. Mondanom sem kell, nagyon boldog voltam. Hajnali négyig virrasztottam a botokat figyelve, utána pedig álomra hajtottam a fejem. Egy óra múlva megszólalt a vevőm, és ugranom kellett, ugyanis egy hármas forma csuka ébresztett. A reggeli kómában elégedetten és boldogan kattintottam néhány képet a halakról. Ezúton külön köszönet Dávid barátomnak is az általa készített képekért, melyeken magam is rajta lehetek a halakkal!
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Trencsík Dávid, Bottyán Marián