Úgy gondolom, hogy bármelyik horgásztársam szívét megdobogtatja egy-egy kapitális méretű hal megfogása, legyen szó békés vagy akár ragadozó halról…
Hasonlóképpen voltam én is, amikor Ádám barátom elküldte e képeket e csodás fogásokról:
A pontyhorgászat mellett – szerintem joggal mondhatom – a horgászat egyik legnépszerűbb ága a ragadozó halas horgászat. Természetesen ezen belül is többféle technika és módszer megtalálható és űzhető. Amikor nem a pontyokat kergetem, akkor szívesen veszem kézbe pergető botjaimat és próbálom becserkészni a tavak és folyók megbúvó ragadozóit. Így hát nem is volt kérdés, hogy én is szeretnék egy képet készíteni a fotóalbumomba, amelyen egy hasonló forma süllő vagy csuka tetszeleg.
Lakhelyemhez közel található az Ökördi Szigetes-tó, amelyet szívesen látogatok, hiszen páratlan halállománnyal rendelkezik. Nemcsak a békéshalas horgászok találják meg itt a számításukat, hanem azok is, akik szívesen kergetik a ragadozó halakat. A tó területe körülbelül 10 ha. Környezete kulturált és rendezett; a tógazda különös figyelmet fordít arra, hogy az idelátogató vendéghorgászok jól érezzék magukat, csak a halfogásra kelljen koncentrálniuk.
Természetesen a tó nem adja könnyen kincseit, jó pár horgász bicskája beletört már a könnyűnek vélt horgászatok alkalmával. Nem titok, hogy én is többször próbálkoztam már, mire sikerült eljutnom egy-egy rávágásig, de volt olyan is, hogy a merítés előtt fordult le egy aznapi „betli-mentő” hal… de úgy gondolom, hogy sikerért tenni is kell, és nem adtam fel. Tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de beérik a belefektetett munka gyümölcse.
Az időjárást figyelve próbáltam egy olyan napot kivárni, amikor talán a horgászbabona szerint is kedvezően alakulhat a halfogás. Vihart és lehűlést jelzett az előrejelzés, így nem volt kérdés, hogy most kell megpróbálni, és egy kicsivel több időt rászánni a horgászatra.
Fanatikus horgász révén az embernek akadnak olykor olyan barátai, akik szintén hasonló szemlélettel rendelkeznek, akik nem restek akár munka után a „második műszak” megkezdéséhez sem. Kollégám, Ricsi is ilyen, bármikor kapható egy rapid horgászatra. Így hát aznap ketten vettük üldözőbe a halakat.
Tudtam, ha nem akarok lemaradni, akkor kísérleteznem kell. Szinte az összes nálam lévő csali bevetésre került, míg végre kapást tudtam kicsikarni.
A fogás újabb lendületet adott, és szerencsére a halak teljes mértékben partnerek voltak aznap este. Számolatlanul fogtuk a kisebb egyedeket, míg egyszer csak a semmiből egy iszonyat nagy rávágást éreztem. Tudtam, hogy az egyik „nagy öreggel” van dolgom. Nem tehettem mást, mint bíztam a felszerelésemben, és hogy a horog jól akadt a hal szájában.
A sok belefektetett energia és idő végül meghálálta igyekezetünket és teljes mértékben kifizetődött, az Ökördi Szigetes-tó pedig megmutatta, hogy milyen egyedülálló halállománnyal rendelkezik.
Írta: Burszki Zoárd
