Mit tehetünk, ha beköszönt a tilalom? A lecke fel van adva rendesen: „A fajlagos halfogási tilalom idején olyan horgászmódszert kell választani, mellyel elkerülhető az éppen tilalom alatt álló, ívó halak megfogása.” A legegyszerűbb megoldás, ha ilyenkor nem a ragadozókat vesszük üldözőbe. Azért egy vérbeli pergető horgásznak hosszú távon nem csillapíthatja szomját az egy helyben ücsörgés. Mondhatjuk, hogy éppen sügérre horgászunk, miközben tudjuk jól, nem lehet olyan pici csalit felkínálni, amire a csuka ne vágna oda. Lehet feszegetni a nem éppen egyértelmű szabályokat, lehet kiskapukat keresni… én ilyenkor inkább túrázom, sétálgatok kint a természetben.
Egy ilyen kiruccanás sok mindenre jó. Kiengedni a fáradt gőzt, kicsit kiszellőztetni a téli bezártság nyomasztó terheit.
Általában a vízpartot célzom meg és a felszerelés sem marad otthon. Az emberre csak úgy rátörnek a különféle gondolatok. Jó lenne valami sügéres pályát találni. Ez lebegett a szemem előtt miközben sorra jártam az Ipoly mellékágait, de halat nem találtam bennük. A Miskolc környéki horgászcimborák sorra fogják a szebbnél szebb domolykókat - lehet, nekem sem a kis csíkosakra kellene összpontosítani?
Másnap váltok, inkább megnézem a Tarnát, hátha látok valami mozgást. Tán a sors keze, hogy a komplett domis dobozom otthon hagytam?
Sebaj, sétához mindegy, milyen csalik vannak nálam. Pár sügéres gumit magamhoz veszek és útnak indulok. Ha vannak halak a pályán, azt biztos meglátom. Gyönyörködöm az erdő csendes nyugalmában, közben rá-rá pillantok a vízre. Bosszankodom a sok szemét miatt, a tavalyi áradás „szépen” feldíszítette a part menti fákat. Halaknak nyoma sincs. Ilyenkor biztos a mélyebb részekre húzódnak.
Régebben sokat jártunk télen a Tarnócára - mikor minden befagyott, ott még javában lehetett domikat fogni. Próbálkoztam sokszor ezeken a részeken wobblerrel és körforgóval, de még kapásig sem jutottam. A nem túl kifinomult módszerekkel csak a vízoszlop felszín közeli részét tudtam átvizsgálni. A fenékről nem fog feljönni a hideg vízben érte az óvatos fejes. Na meg a sok akadóba sem szívesen dobálja az ember a drága műcsalikat.
Ekkor, mint valami isteni szikra gyúlt fény a fejemben. A plasztik csalik! Ilyen helyekre találták ki ezeket a picike gumi herkentyűket!
Gyorsan visszafelé vettem az irányt és közben azon gondolkoztam, hol van olyan rész, ami túl mély a gázoláshoz. Pár kilométerre ismertem egy ilyet. Még soha sem volt kapásom ezen a részen, hátha a pici plasztikokkal szerencsésebb leszek!
Lejjebb egészen más arcát mutatta a patak. Lassan hömpölygött. A víz opálos volt az olvadt hólétól.
Nézelődöm, sétálgatok a parton, hátha látok valami mozgást. Egy aránylag tiszta helyre érve dobásra szánom el magam. A kapocsra sárga-fehér Kopyto kerül 3 grammos fejjel. Már úgyis szétrágták a csukák, csak a Szentlélek tartja a farkát, nem nagy kár, ha bennmarad. Első dobásra el is akadok, de némi szerencsével sikerül kipengetnem. Másodikra a szemközti partot célozom meg és a fenéken kopogtatva húzom vissza. Semmi. Harmadszorra egy hosszút dobok lefelé a meder közepén. Megvárom, hogy leüljön a fenékre, majd elindítom. Szépen emelgetem magam felé, egyszer csak egy goromba ütést érzek. Nem akarom elhinni, mi történik, egyre csak nézegettem a fék beállítását, mert bizony a hal húzza veszettül. Közöm nincs hozzá, oda megy, ahová akar. Csuka ezen a részen? Ritka alkalom kis patakos pecán, mikor megszólal a fék. Most meg közel két perce nyekereg szüntelen. Nehéz ilyenkor türelmesnek maradni. Az őszi csukáktól sokat tanultam. Kivárom, míg ereje elfogy. Lassan sikerül is kicsit közelebb hoznom, mire feljön és beugrik a partszéli gyökerek közé. Ekkor látom meg, milyen kapitális domolykóval van dolgom. Szerencsére nem szakít, a huzavona a mederben sokat kivett belőle. Hagyom kiutat találni a gyökerek sűrűjéből. Végre itt van előttem a gyönyörű hal. Nem is előttem, inkább alattam 1 méterre, mivel egy magas parton állok. Rutinos pergető lévén látom, hogy megröptetni nem igazán tudom, ezért olyan helyet próbálok találni, ahol kivehetem. Jobb híján egy beszakadt részhez terelem, ahol le tudok lépni. A felkapókart kinyitom, botot a földre teszem és zsinórral a kézben mászok le. A bakancsom megmerül, nem könnyű megállni. A hal, hogy fokozza az izgalmakat, még pár kört leír, mire sikerül tarkón ragadni. Csúszva-mászva sikerül visszatérnem a biztonságos, vízszintes részre. Gyönyörködöm a halban, készítek pár képet és visszaengedem éltető elemébe.
Boldogan veszem hazafelé az irányt. Nemcsak a szép fogásnak örülök, hanem annak is, hogy végre sikerült télen pergetve domolykót fognom. Fogási naplóimban látszik, legkorábban Április elején szoktam sikerrel járni, ha rájuk pergetek. Évek óta próbáltam megtalálni őket a hidegben, most végre sikerült.
Két nap múlva visszatérek a tetthelyre hosszú nyelű merítővel felszerelkezve. Nem kell sokat várnom az első kapásra. Működik a módszer. Variálom a csalikat, a jigfejeket. Bő 2 óra alatt sikerül egy tucat halat becsapnom. A kapások nagy része a meder széléről, a fenékre érő csalira érkezik.
A pici gumihalak és a twisterek egyaránt eredményesek. Előbbieknél a világos, utóbbiaknál a bordós-lilás, gilisztára emlékeztető színek a nyerők. A zsinór a jól bevált Spro Carp Feeder 16-os. Tökéletesen megfelel a célnak. Még lehetne finomítani, a forgó és a kapocs fölösleges. Talán legközelebb, ha óvatosabban esznek, így is teszek.
Visszatérve a legelső kérdésre: Mit tehetünk tilalom idején?
A legjobb szelektálást maga a természet végzi. Sok domolykós és néhány pisztrángos patak a rendelkezésünkre áll. Ezeken a helyeken elég kicsi az esély tiltott csukára, balinra. Sokkal nyugodtabb a lelkiismeret, ha ezeket a sokak által lenézett vizeket vallatjuk.
Ha valakinek elég csupán a kapás öröme és nem akar botrecsegtető fárasztásokat, nyugodtan próbálja ki ezt a fajta pergetést - garantálom, hogy nem fog csalódni.
Végül egy rövid videó a horgászatról: http://www.youtube.com/watch?v=RmiNSdPHO1g
Kecskés Viktor (victorcnr)
