A sorozat második részeként két olyan csalit szeretnék bemutatni, amelyek többféle ragadozóhalra, számos szituációban használhatók eredményesen, ráadásul a kezdő pergetők számára is kifejezetten ajánlhatók. A könnyűpergető csalik közé sorolhatók, de ez nem jelenti azt, hogy csak kisméretű halakat célozhatunk meg velük!
Sok horgász esik abba a hibába, hogy fennakad a „vertikális” jelzőn, holott ezeket a csalikat nem csak függőlegesen emelgetve lehet használni, sőt, hazai körülmények között jellemzően nem így pergetünk velük. A cikk végén látható videóban bemutatom a leggyakoribb vezetési módot: amikor hosszú dobást követően a fenékről elemelve, majd vissza-visszaejtve vezetem a vertikális wobblereket.
Ez a technika nagyon hasonlít a gumihalazásra a célba vehető ragadozók táborát tekintve is, ám eredményességben sokszor meghaladja azt.
Vízközt kereső horgászatra is használhatjuk a vertikális wobblereket, ilyenkor az előzőhöz hasonló mozdulatsort végzünk annyi különbséggel, hogy nem tesszük le fenékre a csalit. Így horgászhatunk egy hínármező felett csukára, ősszel vízközt összeállt balinokra, de a kikötői sügérezés során is többnyire ezt alkalmazom.
Nagyon eredményes módszer balinra, ha a kidobott vertikális wobblert egyáltalán nem hagyjuk süllyedni, hanem feltartott bottal, gyorsan tekerve, közvetlenül a vízfelszín alatt húzzuk be csalinkat.
A Normark hazai kínálatában jelenleg két vertikális Rapala modell található, a továbbiakban őket mutatom be, kezdve a régebb óta piacon lévő Rippin’ Rappel.
Két méretben kapható, az 5 cm-es 9 g-ot, a 7 cm-es pedig 24 g-ot nyom. Előbbivel főleg kisebb süllőre és kősüllőre, esetleg balinra, a nagyobbal már komolyabb csukákra és fogasokra horgászhatunk.
Újabb modell a kistestvére, aki az Ultra Light Rippin’ Rap névre hallgat. A 4 cm-es, 5 g-os méretével elsősorban a sügérek és a kősüllők ellen jelent komoly fegyvert.
Mindegyik modell testében apró golyók kaptak helyet, amelyek intenzív zizegő-csörgő hangot hallatnak a víz alatt. Hogy miért vonzódnak egyes ragadozók a csörgő csalikhoz, ha a természetben egyetlen táplálékuk sem csörög? A kulcsszavak ebben az esetben a kíváncsiság és az agresszió. Amikor egy ragadozó ráharap valamire, a motivációja több minden lehet, nem csak az éhség! Azon a véleményen vagyok, hogy az erős zajt csapó csalik sokkal inkább idegesítik vagy kíváncsivá teszik őket, mint éhséget ébresztenek bennük. Emellett azt tapasztaltam, hogy minél zavarosabb a víz, annál több ingerre van szükségünk, hogy kapást érjünk el.
A Balatonon egy erős vihar után vagy éjszaka lehetünk eredményesebbek a csörgős vertikális csalikkal. Ugyanakkor csendes, letisztult vízen vagy erősen „lehorgászott” pályán jobban működnek a néma, illetve kevesebb ingert adó modellek. Az ilyen általánosságok felállításától mindig is ódzkodtam, szóval muszáj közbevetnem, hogy bár e véleményem nagyszámú peca alapján született, itt is elsüthető a közhely: a kivétel erősíti a szabályt!
A vertikális wobbleres sügérezés az a téma, amivel áttérek a csendes, csörgésmentes modellre, azaz a Slab Rapre. Késő ősztől a tavaszi tilalmakig a kikötőkben összeverődött kishal csapatok körül eredményesen horgászhatunk sügérekre is.
Megesik, hogy a nagy táplálékbőségben jóllakott, inaktív sügéreket épp a csörgős csalikkal tudjuk „kizökkenteni” és kapásra bírni, de nagy általánosságban elmondható, hogy ilyenkor, a hideg vízben a csendes modellek adnak több kapást. (A nyári hónapokban nem horgászom rájuk annyit, hogy ilyen megállapításokat merjek tenni.) A Slab Rap élethű kialakításának köszönhetően sokszor eredményesebb sügércsali, mint a gumihalak, amiket a leggyakrabban húznak a horgászok a kis csíkos útonállók orra előtt.
Ráadásul pont a tapasztaltabb, darabosabb sügéreknek tetszik leginkább, a méreten aluliakat pedig igen kis százalékban fogja – így a Balatoni Horgászrend által elvárt etikus horgászatnak is megfelelhetünk alkalmazásával.
A Slab Rap tehát tömör műanyag csali, a kisebb modell 4,1 cm és 4 g, a nagyobb 5,2 cm és 6 g. Méretéhez képest igen jól dobható, mivel áramvonalas testét nem töri meg terelőlap. Tiszta vízben, illetve óvatos sügérek, kősüllők esetén a természetes színek (GCH, GYP és CH) váltak be, de rossz átlátszóság mellett a rikító színek is adtak halakat.
A videóban sikerült szemléltetni, hogy a kősüllőknek igazán tetszik ez a csali. Ami a filmen nem látszik, csak szóban utalok rá, hogy minden megállónál először körbedobáltam a csónakot különböző Storm gumihalakkal. Ezzel egyrészt megkerestem, hogy mely irányok adják legjobban a halat, másrészt „lefogtam” az agresszívebb, éhesebb példányokat. Amikor több meg nem akadó ütést észleltem, akkor váltottam wobblerekre és így sikerült még fognom több kövest is.
Ennek okát abban látom, hogy a gumihalakhoz képest a wobblerek újdonságot jelentenek számukra. A Balaton messze áll egy „agyondobált” horgásztótól, de a népszerűbb akadókat rendszeresen vallatják, nem is beszélve a kikötőmólókról, ahol napi szinten láthatnak a halak műcsalikat. Emiatt is javaslom felvenni a könnyűpergető eszköztárba ezeket a jól sikerült wobblereket!
Végezetül megemlítem, hogy a nevezett csalikat az elmúlt két évben elsősorban a Balatonon használtam, így a leírt tapasztalatok is ide értendők. Biztos vagyok benne, hogy nem csak az említett fajokat lehet velük megfogni, úgy érzem, a jövőben hallunk még velük esett szép fogásokról.
A következő epizódban a Rapala Shadow Rap családról lesz szó, addig is jó szórakozást kívánok a videóhoz!
… folytatása következik!
Írta: Nagy Gábor
Normark team
