Potya pecának neveztem el ezt az alkalmat, hisz így, ívási időszakban kevés lehetőségem van a domolykók cserkelésén kívül más ragadozók horgászatára. Azaz, ha lehet ilyet mondani, akkor pergető horgászként ez számomra az uborkaszezon. Kaptam is az alkalmon, amikor Szabolcs tógazda meghívott, így pár nap múlva már a sajógalgóci tavon talált a tavaszi pirkadat. A lékpeca élményei után szívesen fogadtam el a meghívását, miszerint vizsgáljuk át a tavat így, tilalom idején ragadozó halak szempontjából. Nézzük meg, mit is rejt a galgóci mélység.
Két ügyes pergető „mágus” is csatlakozott ezen eseményhez Gábor és Ferenc személyében, így 3 pergető pálcával vallathattuk a vizet. Zoltán a kamera mögött, Minden készen áll!
A cél mindent is fogni. Csuka, süllő, harcsa is akad a tóban. Inkább azok a szép kicsik, és nem azok a csúnya nagyok, bár több hírt is kaptunk őszi nagy krokikról és nyári testes bajszosokról. Gyönyörű környezetben fekszik a tó, minden oldalról hegyek határolják. Az 1950-es évek végén keletkezett a kavicskitermelési munkálatok befejeztével. Ennek megfelelően a medre változatos, vízmélysége 0,5 m-től 3 m-ig terjed normál vízállás esetén. Ez esetben sem éreztem indokoltnak a radart, főként azért, mert kissé idegen számomra a radarral való keresés, mert én még ez a régi módi gyerek vagyok, aki jiggel szereti átvizsgálni a medret.
A két Wizard szettem tartott velem.
Miközben én még bőven a meder átvizsgálásával voltam elfoglalva, Gábor barátom partról pár dobáson belül két méretes forma süllő mellett egy kölyökharcsát terelt szákba, majd engedett vissza.
Az L&K Warrior Shad csalijai nálam nagyon beváltak az utóbbi időben, így Gábor sikerén felbuzdulva a neon sárga mellé a sötétzöld szín is hamar kapott egy 6 grammos, 2/0-s Wizard jiget. Ez a váltás meg is hozta a várva várt kapásokat. Pár dobásonként finom ütésekkel jelezték a ragadozók, hogy igaz, esznek, de finnyásan. Sajnos csak a kapások bő 50%-át tudtam értékesíteni, de legalább sikerült beállni barátom mögé a halfogók sorába.
Ilyenkor érdemes egy fokozattal gyorsítani, avagy épp lassítani a vezetésen. A gyorsítással ösztönözzük a halat a reflexszerű rávágásra, így nincs ideje annyira megfigyelni, mit is fog megtámadni. A lassítás pedig hagy időt, hogy a kényesebb kedvű egyedek is odafordulhassanak. Teltek-múltak az órák, és egyre eseménydúsabb lett a napunk.
A fényváltás idejét a parton töltöttük. Gábor a pergetés mellett a bojlizásban is jeleskedik, amit mi sem bizonyít jobban, mint a sötétedés előtt bevetett két szerelékére pár perc eltéréssel érkező két kapás, amelyből az egyiket megengedte, hogy én értékesítsek.
A kényelmes faházakban töltöttük az éjszakát, így reggel kipihenve folytathattuk a cserkelést.
Délig maximalizáltuk a második napos pergetést, így már nem volt annyi időnk, mint az előző napon. Az érkező hidegfront csökkentette a halak kapókedvét, így süllőt ekkor már nem, harcsát pedig csak egyet fogtunk.
Fotókat készítette: Molnár Zoltán
Szöveg: Szebenyi Péter
EnergoTeam
