Lesétálva a közeli bányatóra a szívem szakad meg, amikor azt kell látnom, hogy jéggel vannak borítva a kedvenc, általam jól ismert területek. Ezen a vízen a lékhorgászat nem jöhet számításba a levegősen megfagyott jég és a meleg vizű források miatt.
El is határoztam, hogy keresek egy jégmentes vizet, ahol pergethetek egy napot. A „Google a barátunk” gondolattól vezérelve fel is ütöttem a térképet és elkezdtem hívogatni a környező vizek kezelőit. Elkeseredésemre a „Még jeges, be vagyunk fagyva” válaszokat kaptam. Így növelve a távot ráakadtam Nagyréde horgásztavára, ahol viszont a helyi halőr a várva várt választ adta: „Kiolvadtunk!”.
Rögtön felcsillant a szemem és el is kezdtem szervezni a pergetést erre a vízre. Feri barátom nagy kedvvel csatlakozott ezen eseményhez, így pár nap múlva autóba pattanva róttuk a kilométereket Nagyréde irányába. Csónakot, motort, akksit biztosított a vízkezelő számunkra, így csak a pergető felszerelésünket kellett bepakolnunk.
Megérkezésünkkor egyértelművé vált, miért nincs jég. A tó egy szélcsatornában foglal helyet, és az intenzív légmozgás még a vastagabb jeget is rövid idő alatt eltüntette. Engedélyeink ellenőrzése után meg is kaptuk a szükséges eszközöket a vízre szálláshoz és már el is foglalhattuk a csónakokat. Úgy éreztem, hogy a szokásos két szettemen kívül ide készülnöm kell egy úgynevezett nagyvadas összeállítással is. Nagyréde nagy harcsáiról híres, amire még így, február elején lehet, hogy korai készülni, én mégsem mertem a véletlenre bízni.
A szél és a tó adottságai miatt a vízben a látótávolság centikben volt csak mérhető. A fenék ragadós, falevelekkel borított volt, így a bányatavi tiszta vízben és kemény aljzaton szerzett ismereteinket félretéve új taktikát kellett kialakítanunk. Maximum 6 grammos jigek kerültek az élénk neon, sárga és fehér plasztikokba.
Később enyhült a szél és sikerült csónakjainkkal közel jutnunk az akadókhoz. Be kell vallanom, hogy e könnyítő tényező ellenére is eltelt jó pár dobás, mire már nem társadalmi munkában a leveleket szedtem az iszapról és meg tudtam csinálni az első tiszta vezetésem. El kellett találnom azt a tempót, amikor a fenék felett fellibbentve még kellő lassúsággal vezetem a plasztikot, de nem érintem az iszaphoz.
Személy szerint nagyon köszönöm a nagyrédei tónak és vezetőségének, hogy ezen a számomra idegen és tőlem távol álló vízen lehetővé tették a horgászatot és ilyen kellemes órákat tölthettem el sok-sok új tapasztalatot szerezve!
Mindenképp visszatérek!
Szöveg: Szebenyi Péter
Fotókat készítette: Bús Julianna és László Attila (Horgászkalandok Stábja)
EnergoTeam