Rablóhalak után űzte a szenvedély, azért jött ide már éjszaka. Így a hajnal első pillanatait biztosan nem kési le. Azt az időszakot, amikor az éhes ragadozók óvatlanul hajtják a kishalakat és könnyedén odacsapnak a horgász wobblerére. Balinokra vágyott. Azokra az izgága, falánk jószágokra, melyek elemi erővel rántják meg a botot, amikor a műcsalira csapnak.
Arra ébredt, hogy rettenetesen hideg van. Autójában kényelmetlenül forgolódva, az öreg furgon oldalán át hátán érezte a csípős májusi éjszakát. Az ablakok bepárásodtak és a kis minibusz karosszériája, a lehűlő vaslemez, a hálózsákon is átszúrta a kinti levegőt. Elborzadva gondolt arra, hogy ki kell innen lépnie, de meghallotta a folyó moraját. A dübörgést, ahogy a duzzasztott víz a betonfalak és bazaltkövek közt nagy robajjal zúdul a mederbe. Álmos tudatával együtt egyszerre ébredt benne a tettvágy és a vadászösztön. Rablóhalak után űzte a szenvedély, azért jött ide már éjszaka. Így a hajnal első pillanatait biztosan nem kési le. Azt az időszakot, amikor az éhes ragadozók óvatlanul hajtják a kishalakat és könnyedén odacsapnak a horgász wobblerére. Balinokra vágyott. Azokra az izgága, falánk jószágokra, melyek elemi erővel rántják meg a botot, amikor a műcsalira csapnak.
Izgatottság lett rajta úrrá. Kevés tapogatózás után megtalálta a fejlámpát és éles halogénfény ragyogta be a rozoga jármű belsejét. Így már könnyebben készítette össze a felszerelést. Szeretettel állította harcba azt a finom kis botot és orsót, mellyel évek óta vadászik a ragadozókra. Gumicsizmát húzott, aztán kicsit várt mielőtt elhúzta volna a tolóajtót. Mint a búvár, merülés előtt. Aztán nagy lendülettel megnyílt a dohogó acéllemez és arcon csapta a kinti csípős levegő.
- Anyám! Mikor lesz már meleg!? - dörmögte magában, de valójában az időjárásnál sokkal jobban lekötötte őt a megfelelő műhal kiválasztása. Csalis-táskája mellett térdelt és a lámpa szigorúan pásztázta a dobozban fekvő állományt. Kevés gondolkodás után egy közepes méretű, hosszúkás fahalacska mellett döntött, melyet különösen szeretett. A fehér színű testecskére az alkotók narancsos csíkokat festettek, és ha ez kevés lenne, golyócskákat rejtettek a csali belsejébe, hogy azok rezgése jobban ingerelje az éhes predátorokat.
Kicsit korai volt még balinra, ezért a süllőket vette célba. Gondolta fog belőlük néhányat, amíg az ébredő Nap sugarai meghozzák a vad rablókeszegek étvágyát.
Leballagott a kőrézsű lépcsőjén a víz szintjéig és nézte a harsogó duzzasztót. Csodálatos volt ez az erőd. Borzongva állt az építmény partjainál és csodálta az építőket, akik megzabolázták a vad folyót. Most különösen hálás volt nekik, amiért a gáttal együtt a halak gyűjtőmedencéjét is akaratlanul létrehozták. A kavargó habok csizmáját nyaldosták és ő a vizet figyelte.
Az első dobás. A misztikus, sokat eldöntő pillanat. Babonásan hitt az első dobás erejében. Mint a hadvezér, aki kiterveli a győzelmi stratégiát, és a meglepetés erejével támad. Megsuhintotta a pálcát és a csali útjára indult. A sodrás irányába dobott, de kissé befelé, hogy a gyors áramlás megfelelő helyzetbe hozza a fahalat, ahhoz, hogy a parttal szinte párhuzamosan húzza a picinyke imitációt. Lassan, egyenletesen tekerte be a zsinórt és a bot spiccét előbb emelve, majd a víz felé közelítve mindig úgy tartotta, hogy a csali félvizen kellesse magát. A második dobásnál félúton apró koppintást érzett:
- Csak nem?
Hogy ellenőrizze sejtését, újra a koppintás helyére pöccintette a wobblert, de az sajnos ismét megakadt a várt pillanatban. Ez csak egy akadó! Sebaj! Ahol az akadó ott a süllő is! Kis szünet után óvatosabban vezette el az apró kőrugany fölött a halacskát, és az akadó fölött eleven húzás villanyozta fel.
A picinyke süllő vad vihart kavart a felszínen, de a fogás öröme, amit okozott, felért minden bíztatással. Megcsodálta az ezüstösen csillogó kis testet, majd boldogan engedte szabadon a kis halat, mert ez jelezte számára, hogy lesz itt fogás. De nem úgy lett. Húsz érdektelen becsévélés után lecserélte a wobblert egy friss szerzeményre. A fahalacska formáját már régen ismerte, de ez egy új színben tündökölt. Nem túl sok jelentőséget tulajdonított a színeknek, főleg sötétben nem, de az évek során gyűjtőszenvedélyét is kielégítette azzal, hogy újabb wobblereket tárolhatott pergető táskája mélyén. Persze nem csak tárolta, de rendre ki is próbálta őket, aztán néha előfordult, hogy egy-egy kiszolgált fahalat nyugdíjba vonultatott, még mielőtt egy makacs akadó elvette volna tőle. Ezért szerette inkább a szűz darabokat használni. Lehet, hogy a csere miatti kis szünet, vagy az új csaliba vetett hit okozta, de már a harmadik vezetésre rávágott egy kis süllő. Nagyobb volt, mint a korábban fogott, de még így sem ütötte meg a hivatalos méretet.
- Soha rosszabb kezdést!
A kis süllők ellenére, vagy tán éppen azért a horgász bizakodni kezdett. Nem kesergett a halak méretén inkább lezsugorodott a rézsűre.
Várta a Napot. Tudta, hogy az csalja elő kedvenceit. Ha dohányzott volna, most bizonyára rágyújt, de így csak némán hallgatta a lezúduló vizet, mely mélán temette minden más gondolatát. Minden mást, ami nem a halakról szólt, de aljasul, makacsul kavargott a fejében. Úgy haltak el ezek a gondolatok, mint a duzzasztó fehérkés habjai a lábai előtt. Kavarogtak, aztán semmivé váltak a természet oltárán. Ezért járt a vízpartra.
Hoppá! Tőle 20 méterre végre az első igazi, fröcsögő rablás jelezte, hogy felébredtek a balinok. A vad és éhes ezüstös nyilak egyre több helyen jelezték serkenő étvágyukat.
A horgász tudta, mi a dolga. Hosszúkás, csillogó csalit tett a zsinór végre, mellyel már többször becsapta e falánk halakat. Ha ezt a kis lebegő wobblert bevontatás közben néha gyorsan megrántotta, teljesen hitelesen tudta előidézni a megriadt küsz mozgását.
- Ehhez mit szóltok? - és a rablások felé suhintott. Jópár dobása érdektelen maradt, és már éppen a csali lecserélésén gondolkodott, amikor kemény ütés rázta meg botját, de nem akadt meg. Két dobás múlva szinte ugyanott megint egy ütés...
- Kezdődik a játszadozás!
Többször tapasztalta, hogy a rablások beindulásakor sok a mellévágás, a piszkáló bökdösés. Mintha csak hajtanának a rablóhalak fárasztva, válogatva a gyengébb küszöket, akár a falkában vadászó farkasok a szarvascsordát űzve.
Két üres dobás, majd megint egy ütés. A víz mostanra szinte forrt a rablásoktól.
- Szóval csak kóstolgatjátok?! Kapjátok el ezt!
A horgász nagyot dobott, majd begyorsította a csali mozgását és a bevontatásba néha ötletszerűen a bottal félmétereseket bele-bele húzott. Éppen egy következő gyorsításra készült, mikor a spicc bekeményedett.
Ti-ti-táá! - sikította az orsó és a horgász pupillái kitágultak, reflexei megéledtek. Megvan! Felnézett a botra, hogy a hal erejét ne csak karjával, hanem szemével is érezze. A kis carbonpálca példásan formázta a parabolát, a hal pedig eleveneket rúgott, néha megzizzentve a finomra állított fékrendszert. Nyugodt mozdulatokkal fárasztotta ki a kis ragadozót, mely okosan használta ki a folyó segítő erejét, de a csata így is hamar lezárult. A horgász óvatosan nyakon fogva emelte partra a zsákmányt, majd megszabadította az inas szájban ülő hármashorogtól. Sietve engedte szabadon, mert a balinok ilyen hőmérsékletű vízben már keveset bírják a nyaggatást, no meg hamar fogni akart még belőlük.
Tudta, a haldorádó talán fél óráig tart, aztán pihenőre térnek a vadak. Minden a terv szerint folytatódott. A következő negyed órában ugyanazzal a kis ceruzawobblerrel fogott még két hasonszőrű kiló alatti példányt, aztán mintha elvágták volna. Dobált még vagy egy órát, mert megfigyelte, hogy az öreg halak sohasem esznek a sihederekkel együtt. Nagy balinra fájt a foga. Többször meglepte már egy-egy korosabb példány a fiatalok által kifárasztott küszcsapatok közé lopózva, a megnyugvó víz kövezéseinek törésén, vagy egészen távol a folyó hátán portyázva.
Igen, talán ez a nyerő ötlet! Egy olyan rapala került a kapocsra, mellyel megdobhatta a legnagyobb távolságot és elérte a Körös hátát. Ezt fogja villámgyorsan bevontatni! Az ígéretes taktika felvillanyozta és felébresztette benne a hamvadó vadászkedvet. Már az első dobás is hosszú volt, de érezte, tud ennél nagyobbat is. Nekiveselkedett hát és nagyot suhintott. Messze szállt a csali és a vízre érkezéskor a horgász jó ütemű befeszítése miatt már indult is balinkellető útjára. A felszín alatt suhant egy darabon, aztán hirtelen megakadt. A horgász érezte ezt a másik végen és berántott a kapásba. Eleven erő ébredt a zsinórban, de néhány másodperc múltán lehervadt a mosoly a horgász arcáról. A hal mozgásából már megérezte, hogy nem ragadozót akasztott. Hamar meg is mutatkozott a tarkón ütött kis busa és még néhány kört futott a felszínen zajongva, amíg a horgász kiemelte. A fogás öröme mellé egy kis csalódottság is vegyült. Nem szeretett így, véletlenül halat fogni. Az elégítette ki leginkább, ha a tudatosan alkalmazott módszer csapta be az áldozatot. Visszaengedte a kis busát. Elég is volt egy időre.
Így is elégedetten ült a kőrézsű lépcsőjén és azt tervezte, merre induljon tovább, hol folytassa a hajszát.
Még nyolc óra sem volt és az előző éjszakai pergetés a reggeli akcióval, no meg a kényelmetlen alvással fűszerezve megtette kimerítő hatását. Egy kis nyugodt autózásra vágyott. Csak komótosan szelni az alföldi utakat, hátát nekivetve a kényelmes, öreg autós ülésnek, kicsit felmelegedni a szélvédő mögött rabul ejtett napsugárban, hallgatni a középhullámú rádió nosztalgikus recsegő hangjait, ízes magyarságát. A térképen egy nem túl távoli Duna-kanyarulatra esett a tekintete. Böngészte a kilométereket. Talán két óra múlva már ott is lehet. Csábította a lehetőség, hogy ugyanazon a napon két ilyen különböző vízen fogjon balint. Márpedig a Nap ereje jó időt és újabb fogásokat sejtetett.
Nem sok kellett és a mikrobusz már a töltésen zötyögött útban a hartai vizek felé...
Endrődy Jóvér Balázs
