Megragadva a nyár első napsugarait, a Hejőkeresztúr és Nyékládháza között elhelyezkedő bányató partjára érkeztünk Molnár Zoltán operatőr kollégámmal egy rapid felszíni pergetésre. Mint már korábbi írásaimban említettem, ez egy több mint 300 hektáros vízfelület, amihez átlag 10 méteres mélység párosul. A 20 méternél mélyebb gödrök sem ritkák, így ez egy óriási víztömeg, amely lassan melegszik fel. Más kisebb vizeken már régen leívtak a balinok és aktívan táplálkoznak bandában a felszínen, míg itt még talán csak most fejezték be a nászt. Bátortalanul, egyesével járják a felmelegedő partszéli vizeket. Nincs még bennük a bandázás okozta zabálási versenyszellem, nincs kit leelőzni egy-egy jó falatért. Kétszer is megnézik, mi az, amire támadólag ráfordulnak. Ez az időszak rettentően látványos, mégis annál idegesítőbb, hisz a látott hal passzívan, szinte érdektelenül úszik el előttünk. Viszont van egy jó hírem! Ezt az időszakot is meg lehet törni egy jól vezetett felszíni csalival.
Korábban én is – mint valószínűleg rajtam kívül sokan –, csak akkor vettem elő ezt a bújtatott horgos gumi csalit, amikor vízfelszínig felérő sulymos, tökleveles vagy egyéb növényzettel benőtt terepet akartam átvizsgálni. Ez a csali erre lett kitalálva és erre tökéletes is. Sőt! Ezekhez az előbb említett terepviszonyokhoz más nem is használható. A popperek és a WTD csalik lefelé lógó hármashorgai miatt maximum a növénysáv mellett vezethetőek el. Benne semmiképp. Viszont kíváncsi voltam, mit tud ez a csali akkor, ha nincs meg a növényzet általi takarás. Akkor is felkelti a ragadozók érdeklődését?
Pár dobás után balról érkezett is egy burvány a fekete brekkencs után, amit másodpercekkel később megtudtunk, hogy 5 domolykó okozott. Sajnos a bokor takarásából kiérve azonnal észrevettek és a mélybe menekültek még mielőtt megörökíthettük volna a kikövetést, illetve mielőtt komolyabb ütés érkezett volna. A sikeres csalivezetésen felbuzdulva igyekeztem újra és újra a partszéli bokros tövénél elvezetni a csalimat, de nem érkezett több érdeklődő. Lebuktam a figyelmes domiszemek előtt. Legyező alakban beljebb dobálva talán a harmadik dobásnál járhattam, amikor burványlást vettem észre békám alatt már a nyílt vízről. Sajnos még ez is takarásban volt Zoltán látószögéből, csak én láthattam a vízben állva, hogy felkeltettem egy hal érdeklődését. Négy-öt pöckölésen keresztül láthattam, hogy forog a ragadozó a béka alatt, majd végül egy komoly burvánnyal birtokba is vette. Ebben a pillanatban botom jól közvetítette a támadást, ami egyértelművé tette, hogy nemcsak a burvány tüntette el a békát, hanem ragadozó szájban a csali. Rövid, de határozott bevágásom jól ült, ellenfelem pedig a mélybe tört. Sejtettem, hogy balin lesz, hisz már bőven 10 méter feletti vízoszlop felett vezettem a békámat, oda pedig a domolykók és csukák ritkán mennek ki.
Aki még nem ismeri a felszíni pergetés örömeit, annak javaslom, mihamarabb próbálja ki. Aki pedig már rutinos a témában, az tudja, mekkora élmény látni-érezni egy felszíni támadást. A plasztikozás mellett ez számomra a legkedvesebb módszer, hisz ezek a csalik az egyéni vezetéstől lesznek igazán fogósak. Szinte kérik a horgász egyedi, sajátos mozdulatait.
Forrás: Szebenyi Péter
EnergoTeam
