Az előző rész végén már említettem a Salmo Thrillt mint egy lehetséges balinfogó csalit. Bizony, ha egyetlen darab csalit vihetnék magammal egy balinos túrára, akkor az a Thrill lenne! Természetesen nem csak Thrillből áll a világ, mellette még jó néhány típus fellelhető a piacon, ami rendkívül fogós lehet, később - a legjobbakat kiemelve - ezek közül is szemezgetünk.
Előtte azonban elemezzük ki, hogy a Thrill miért is olyan fogós! Nem árulok el titkot, ha azt mondom ezt a csalit speciálisan balinhorgászathoz fejlesztették. A balinok egyik fő táplálékát képezik a szélhajtó küszök (és a hasonló méretű keszegek); ha ránézünk a Thrillre, látható, hogy minden elemében a snecit utánozza: mérete, formája és színei is mind a snecire emlékeztetnek. A színekről érdemes még néhány szót szólni… érdekes módon csak minimális különbség van a Thrill színei között, de mind más típusú vízre való. Az, hogy éppen melyik területen, milyen árnyalat szükséges, könnyen megállapíthatjuk a meghorgászni kívánt vízben élő snecik megfigyelésével. Példának kedvéért a bányatavakban általában zöldes árnyalatúak snecik, itt természetesen a zöldes, vagyis az OB színkódú csali lesz a legfogósabb. Persze pontos törvényt nem lehet felállítani a témában, mert a vízminőség és az átlátszóság is befolyásolja a táplálékhalak színét, ami hatással van a mi színválasztásunkra is.
Ami még nagyban hasonlóvá teszi a snecihez a Thrillt, az a mozgása. Elsőre, ha a szokásos sebességgel húzzuk meg a vízben, akkor csalódnunk kell, mert úgy viselkedik, mintha egy darab ólmot húznánk, azonban ezt a csalit - ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni - gyorsan kell behúzni! Így már pont olyan apró, de határozott vibrációt kelt, amit a megugró, menekülő snecik szoktak.
Van még egy tulajdonsága ennek a csalinak, ami kiemeli a többi közül, ez pedig a súlya - sőt talán jobb, ha azt mondom, az ehhez társuló aerodinamika is ide tartozik, ugyanis ez is kell ahhoz, hogy akár hetven méteres távolságokba is könnyedén eljuttathassuk a Thrillt.
Persze egy csalinak bizonyítani is kell a gyakorlatban! Érdekes, hogy vannak horgászok, akik kezében nem sül el a Thrill… ennek pontos okát ma sem tudom, talán az a legjobb, ha néhány példát említek, mikor a Thrill „megmutatta erejét”, így talán ők is rájönnek, mit csináltak rosszul.
A piacra kerülése előtt már megelőzte híre, de én is úgy vagyok az ilyen dolgokkal, hogy hiszem, ha látom! Hát megláttam! Már az első horgászatkor rengeteg balint sikerült vele fogni, innentől kezdve pedig nem volt megállás, ma már bérelt helye van a műcsalis dobozomban. Azután néhányszor próbára tettük: „lássuk, valóban fogósabb-e a Thrill más műcsalinál!”. Az egyik ilyen alkalommal állandó társammal, Adriánnal vallattuk a Tiszát. Rengeteg rugany van azon a környéken, ahol éppen horgásztunk, csorogva pedig kézenfekvő volt, hogy már távolról a rugany mögötti kavargó vízbe dobjuk csalijainkat. Köztudott, hogy a becsobbanás minden halnál egy extra ingernek számít - ha közelben tartózkodik egy ragadozó, akkor nagy az esélye annak, hogy ráront a csalira, ilyenkor a becsobbanás utáni első másodpercben kapásunk lesz. A felállás a következő volt: csorogtunk a ruganyok felé, Adrián a Thrillen kívül bármilyen csalit felrakhatott és övé volt az első dobás joga. Közeledett az első rugany, Adrián dobja az elsőt: semmi. Megvártam, míg eltelik néhány másodperc, majd én is útjára indítottam Thrillemet. Oda esett, ahová kell, vagyis a rugany mögött kavargó vízbe. Talán ha kettőt tudtam tekerni a hajtókaron, mikor erőteljes kapásnak vághattam be. 1:0 ide. Persze a rugany mögött hosszasan kavargó vízbe még dobáltuk, így hamarosan 2:0-ra módosult az eredmény. Közeledett a következő rugany, ahol megismétlődött az előző forgatókönyv… nem ragozom tovább, a hatodik ruganynál és 10:0-nál Adriánnál elszakadt a cérna és felrakta a Thrillt, innentől kedve felváltva fogtuk a balinokat.
Egy másik esetben szintén a Tiszán voltunk és szintén a balinokat üldöztük. Akkor azonban elhatároztuk, hogy nem rakjuk fel a Thrillt, hanem megpróbálunk egy másik olyan csalit keresni, amit a balin imád. Elkezdtük a csalis dobozban lévő minden olyan csalit felrakni, kipróbálni, amelyik alkalmas lehet a feladatra. Legalább kettő órán át vallattuk a vizet, és még egy árva koppintást sem értünk el. Az igazat megvallva balin nem is mutatta magát, és már azt gondoltuk, nincs is a környékünkön ilyen hal… Ismét Adrián elégelte meg a dolgot és felrakta az egyetlen olyan csalit, amit még nem próbáltunk ezen a napon: a Thrillt. Első dobásra máris balint fárasztott. No, mégiscsak van itt belőlük? Persze ez még nem bizonyító erejű, de az elkövetkezendő félóra alatt fogott majdnem húsz balin mind azt bizonyította, van itt balin bőven, csak eddig nem raktuk fel a nyerő csalit, a Thrillt.
A következő eset már késő ősszel történt, mikor már kezdenek bandába gyűlni a balinok, hogy együtt vészeljék át a telet. Ilyenkor - mint már említettem - rengeteget lehet belőlük fogni, már ha megtaláljuk őket. A helyszín ismét a Tisza volt, csak ezúttal a kiskörei duzzasztás, vagyis a Tisza-tó, ami ebben az időszakban - ha nincs áradás - szinte állóvízként viselkedik. Azon a horgászaton nem voltam jelen (mivel éppen más elfoglaltságom volt), nem tudtam Adriánnal horgászni. A déli órákban érkezett az első telefon, hogy Adrián megtalálta a balinokat, és nem is akármekkorákat! A délelőttöt a kereséssel töltötte, megpróbált csukázni, süllőzni, de azokat nem sikerült megtalálnia, ezután rápróbált a balinozásra. Először a balinólmos-műlegyes együttessel kezdte el vallatni a vizet, ezzel találta meg a balinokat. Elkezdte vele fogdosni a szebbnél szebb halakat… majd egy hirtelen ötlettől vezérelve áttért a Thrillre, mégpedig a nagyobb, 9 centiméteres változatára. Mivel mélyebben tartózkodtak a balinok, nem a szokásos monoton, esetleg egy pillanatra megállított vezetéssel próbálkozott, hanem néha megállt és hagyta, hogy a megfelelő mélységbe süllyedjen a csali, majd onnan megindítva már abban a vízrétegben vezette a csalit ahol a balinok tartózkodtak. A végeredmény négy óra alatt nyolcvan darab 2-4 kilogramm közötti balin lett. Nem is csoda, hogy a következő nap már együtt mentünk, és bár ekkora szétszéledt a csapat, azért negyven darabot összevadásztunk belőlük.
A fenti fogások élményszámba mentek, de van még egy történet a tarsolyomban, ami mindezeket felülmúlja, ez pedig a 2009-es csónakos pergető világbajnokság, amit Kazahsztánban rendeztek meg. A verseny előtt megpróbáltunk tájékozódni a fogható halfajokról, és a harcsa, a süllő és a kősüllő mellett a balin is célpontba került. Az edzéseken aztán hamar kiderült, hogy az utóbbi lesz a nyerő hal, legalábbis ekkor ezt gondoltuk. A magyar csapat két párosa minden fellelhető balincsalit kipróbált az első napon, mindkettő páros azonos tapasztalattal tért vissza: itt a Thrill lesz a nyerő! Abban az esetben, ha a zavaros és tiszta víz határán húztuk a csalinkat, szinte biztos volt a kapás: óriási vehemenciával vetették magukat a balinok Thrillre, volt olyan, hogy a kapás erejével karikába hajlította az amúgy nem gyenge pergető botot, és a fék is megszólalt. A második napon már csak az újabb helyeket kerestük. Persze belepróbáltunk a többi halfajba is, amik közül még a kősüllő látszott eredményre vezetőnek, de ezekből hiába tudtunk darabra többet fogni, az egyedsúly a balin felé billentette a mérleg nyelvét. Azután sajnos olyasmi jött, amire nem számítottunk: a hidegfront nemcsak egy apró front volt, hanem az évszakváltó front, amivel bejöttek a hajnali fagyok, ez pedig rettentően visszavetette a balinok kapókedvét. Ennek ellenére az első nap után a második helyen várta a magyar csapat a folytatást, de a verseny második napján a fokozódó lehűlés visszább vetett bennünket… azonban a dobogó harmadik fokára így is sikerült felállunk!
Bátran állíthatom azt, hogy egy hidegfronton múlt a világbajnoki cím! Persze a bronznak is rettentően örültünk. Tanulságos, hogy szinte az összes balinunkat a Thrillnek köszönhettük (azért van kivétel, mert egyet nem a Thrillel fogtunk, de erre a következő részben térek vissza).
