II. Csónakos Pergető Világbajnokság, Kazahsztán, Almaty

II. Csónakos Pergető Világbajnokság, Kazahsztán, Almaty

Ebben az évben, egy év kihagyás után ismét megrendezték a Csónakos Pergető Világbajnokságot. A mostani helyszín Kazahsztán volt, ezen belül pedig az Ili folyó deltavidéke. A válogatott keretben benne voltunk mi is Adriánnal, de csak mint negyedik számú páros, az előttünk lévő csapatok közül kettőnél azonban a párosok egy-egy tagja anyagi okok miatt „lemondta” a válogatottságot, így mi is képbe kerültünk mint lehetséges utazó páros. Később a megadott határidő után sem változott a helyzet, így nekünk adatott meg a lehetőség, hogy Magyarországot képviselhessük a Takács László - Fürtös Attila párossal karöltve.

A végleges döntés után lázas szervezésbe, készülődésbe és információgyűjtésbe kezdtünk. Erre sajnos nagyon kevés időnk maradt, mivel a kései kiírás miatt csak egy hónapunk volt hátra a versenyig. Szerencsére Magyarországról már többen horgásztak ezen a vízrendszeren, így némi utánajárás után sikerült használható információkat szereznünk a fogható halfajokról, na és a víz jellegzetességeiről. Az Ili folyó hazánkban természetesen a harcsáiról híres, így joggal gondolhatta volna bárki, hogy ez egy harcsafogásokban gazdag VB lesz. A tények azonban mást mutattak! Az Ili folyón rendkívül nehéz megfogni pergetve a harcsát, természetesen nem lehetetlen, de az edzésre megadott 3 x 4 óra kevés arra, hogy biztosra mehessünk. A harcsán kívül rendkívüli a víz balin-, süllő- és kősüllő-állománya. A balinok nagyobb átlagsúlyban foghatóak, mint a süllők, a kősüllők pedig a legkisebb átlagsúlyt biztosíthatják, de darabszámra belőlük foghatunk a legtöbbet. Ezen információk birtokában vágtunk neki az útnak, elsősorban az előbb felsorolt halfajokra számítva.

A versenyt megelőző szerdán kora hajnalban landolt a repülőgépünk Almaty-ban, ahol már vártak bennünket a Kazah szervezők. Innen személyautókkal szállítottak a megnyitóünnepség helyszínére, az 1500 méter magasan fekvő Tabaganba. Ez egy sport- és szabadidő központ a tehetősebb kazahok részére, volt itt sípályától kezdve az úszómedencéig minden, ami a sporttal kapcsolatos. A megnyitó ünnepségre eljött a kazah sportminiszter és helyettese, valamint - természetesen - a nemzetközi horgászszövetség néhány képviselője is.

A nemzeti zászlókat a szövetségi kapitányok húzták fel
A magyar egység

A megnyitó ünnepséget bankett követte, ahol a helyi specialitások mellett egy egészben sült bárányt is feltálaltak, aminek régi hagyományai vannak ezen a vidéken. A bankett végén közölték velünk, hogy reggel nyolc órára legyünk a teniszpálya mellett, ahonnan helikopterrel visznek a verseny helyszínére. Mit ne mondjak, nem épp megnyugtató érzés fogott el bennünket e hír hallatán! Reggel azután megérkezett a MI 8-as helikopter, amibe beletömtük a cuccunkat és magunkat is.

Nem volt megnyugtató érzés a kerozinos tartály mellett utazni

A felszállás izgalmai után mindenki megnyugodott, és már vígan kémleltük a körülöttünk elterülő sztyeppét. Kétórás helikopterezés után végre megpillantottuk a tábort, ami mellé nagy port kavarva szálltunk le.

A cél felé közeledve már egyre jobban a víz uralta a környéket
Leszálltunk!

Az orosz, a kirgiz és az ukrán csapatoknak csak egy párosa érkezett ekkor meg, a következő fordulóval jött meg e csapatok másik fele. Az ebéd elfogyasztása után kiderült, hogy minden országból csak egy páros mehet edzeni a verseny helyszínére. Természetesen mindkét magyar csapat szeretett volna kimenni végre a vízre, így nem volt mit tenni: kisorsoltuk, hogy melyik csapat menjen ki elsőnek. A szerencse mellénk szegődött, mi indulhattunk magyar részről az első edzésre. A Fürtös - Takács páros csak később indulhatott el, mikor már megérkezett az összes csapat a helyszínre.

Az elszállásolásunk itt már jurtában történt
Lázas készülődés az edzésre

Előzetesen megbeszélte a csapat, hogy az első edzésen mindenki megy a saját elképzelése szerint, majd az első nap tapasztalatait összegezve megyünk ki a második edzésünkre. Mi elsősorban a balinokat vettük célba, kivittük minden neves gyártó legfogósabbnak vélt balinozós csaliját, hogy megtalálhassuk a pályára legmegfelelőbbet. Pedig a megoldás már régen a kezünkben volt: a Salmo Thrill! Otthonról már tudtuk, hogy rendkívül fogós tud lenni ez a csali, de itt minden elképzelésünket felülmúlva magasan verte az összes többi kipróbált csalit. A balinfogásokat nem vittük el az esztelenség határáig, ugyanis nem szerettük volna megakasztgatni az összes halat a pályán, ráadásul kazah horgászkísérőnk valószínűleg informálta volna a többieket. Ezért én a még jónak vélt csalikat próbálgattam, Adrián pedig a Thrillen lenyomta a horogszárakat, hogy ne akadjon meg egy balin sem, maximum a kapást érzékelje. Ezt a trükköt egyébként az előző VB-n tanultuk az orosz csapattól. Így könnyedén sikerült fogott hal nélkül kiváló balinos pályákat találnunk. Ezen túlmenve a guide előtt a Thrill nevét sem ejtettük ki, egyszerűen csak „a csali” néven illettük.

Egy a megakasztott balinokból

Az este azután a vacsora mellett megbeszéltük a nap tapasztalatait. Fürtösék is szinte ugyanarra a megállapításra jutottak, mint mi, rengeteg balin van a pályán, és nekik is egyértelműen a Thrill volt a top csali. A szövetségi kapitány Szarvas Zoli is kijutott egy rövidke időre edzeni, ő elsősorban a süllőket és a kősüllőket kereste - a horgásztábor vezetője megmutatta a legjobb kősüllőző helyet is a környéken. Erről jó néhány 20 dekagramm körüli kövest sikerült zsákmányolnia. Reggel Takács elég komoran ébredt, mint kiderült az éjjel hasmenése volt. Reméltük, hogy nem fordul rosszabbra állapota, a probléma ellenére vállalta az edzést. Az idő közben gorombára fordult, az első napon még pólóban horgásztunk, de reggelre megérkezett egy markáns hidegfront áztató esővel, ami az egész délelőtti edzésen kitartott. Szarvas Zoli délelőtt velünk tartott, mivel nem kapott külön csónakot. Természetesen a délutáni edzést, már a Taki - Füri párossal együtt tervezte. Az edzés legelején még ép horoggal dobtunk jó néhányat, talán húszat, amit négy balin bánt! Mivel értelme nem volt a helyet tovább zaklatni, újabb balinos pályákat kerestünk, ráadásul belenéztünk a kősüllő fogási lehetőségébe is. Picit gyorsabb ütemben lehetett a köveseket fogni, viszont az átlagsúly a balinokénak csak negyede volt.

A kövesek között akadt nemes is

A négyórás edzés gyorsan elszaladt, ez idő alatt a versenypálya harmadát ismerhettük meg. Sajnos Taki állapota - talán az embert próbáló idő miatt is - rosszabbodott, az ebéd után már láza is volt, ezért a délutáni edzésre már nem tartott velünk. Reméltük, hogy az Adriántól kapott gyógyszerek hatására a versenyre javul az állapota. A hátralévő négyórás edzésre Adriánnal távolabbi pályákat néztünk ki a térképen, ebből a legtávolabbi részt a tizenöt lóerős motorral egy óra alatt értük el. A verseny alatt ez a versenyidőből menne el, viszont ha ott találnánk egy kiváló helyet, akkor megérné elmenni olyan messzire is. Sajnos azonban ezek a részek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, így az edzés felét elmotoroztuk, de legalább tudtuk, hogy a magyar csapatnak a verseny közben sem lesz érdemes erre a részre elmenni.

Menet közben találkoztunk ezzel a tüzelőszállító szerkezettel
Vége az edzésnek

Az edzés után rögtön Takit kerestük, akit a szauna előterében találtunk, láthatóan jobb állapotban. Zolival az oldalán Füri talált a délután folyamán még egy balinos pályát, ami jól jöhet a versenyen.

Ezen az estén értékeltük az edzéseken tapasztaltakat és közösen a balinozás mellett döntöttünk, megbeszéltük, hogy a legjobbnak vélt pályán kezdünk mindketten, amit remélhetőleg lefogunk a többi csapat elől. A csónakok sorsolásával eldőlt az is, hogy ki ér ki a leggyorsabban a legjobb helyekre, a motorok ugyanis nem egyforma erősek voltak: volt jó néhány 15 lóerős, de akadt 30 lóerős motorral felszerelt csónak is. Emiatt hiába indult el a mezőny egyszerre a pályára, az érkezés sorrendjét a motor határozta meg. Füriéknek egy 15, míg nekünk egy 25 lóerős motor jutott. Tehát volt néhány csónak, ami nálunk is hamarabb érhet a helyszínre… Reggel szerencsére Takin az előző napi betegség nyomai sem mutatkoztak, így nyugodtan vágtunk neki a versenynek. Az eső szerencsére elállt, azonban a hőmérséklet ismét csökkent, legalább öt fokot az előző napihoz képest.

Felsorakozott a mezőny
Az indulás pillanata

Az indulás utáni kavalkádból kiérve elsőként szántottuk a vizet, a harminclovas motort kapók azonban gyorsan megelőztek bennünket, köztük az egyik orosz csapat is, akik gyorsan ráálltak a tuti kősüllős pályára. Ekkor még nem tudtuk, hogy ez jót vagy rosszat jelent számunkra, mindenesetre az általunk választott helyre elsőként érkeztük, utánunk pedig csak a másik magyar páros érkezett meg. Az első dobások gyorsan megtörténtek, jelentkező azonban nem volt. Kicsit gyanússá kezdett válni a helyzet, mikor láttuk, hogy Fürtös halat fáraszt, sőt látszott, hogy jó balinnal van dolga. Éppen a fárasztás kimenetelét figyeltem, mikor elemi erejű rávágást kaptam, végre. E lehetőségre rögtön le is csaptam, és gyors fárasztás után máris közel két kilónál jártunk. Innentől kezdve félóránként sikerült halat találnunk, így a verseny felénél tizenhárom kiló halnál tartottunk. Takiék még jobban betaláltak a balinok közé, mivel ők ekkorra túl voltak a húsz kilón is. Szóltak is, hogy menjünk mi is oda, de mivel nem volt elegendő terület négyünknek, meghagytuk nekik a lehetőséget, mi pedig megpróbáltunk egy másik, hasonlóan halas területet találni. Keresés közben elhaladtunk az egyik orosz csapat mellett, akik láthatóan kősüllőztek. A bírónk érdeklődött a fogásuk felől, akik közölték, hogy „dva”, vagyis kettő kiló. Persze ők is megkérdezték, hogy mi mennyinél járunk, és a tizenhárom hallatán erősen legörbült a szájuk. A keresést a zavaros és a tiszta víz határán végigcsorogva folytattuk tovább. Már jókora szakaszt végigszűrtünk, mikor végre ismét kapásom volt. Az egyórás kapástalanság után felüdülés volt ismét halat fogni. Kiderült, hogy találtunk egy területet, amiről a verseny hátralévő idejében még nyolc balint sikerült fognunk, így 20 kiló fölé kerültünk mi is az első versenynap végére. A Takács - Fürtös páros szenzációsat horgászva 32 kilogrammnál állt meg. Az eredmények összesítése után kiderült, hogy mi a hatodik helyen álltunk, Takiék a negyediken, amivel a magyar csapat összesítésben az előkelő második helyre került. A párosok versenyében két ukrán és egy orosz páros rettenetesen befogott kősüllőből, az első helyen forduló ukrán párosnak 169 darab kősüllőt sikerült fognia több mint 60 kilogramm összsúlyban. A magyar csapat előtt természetesen magasan az ukránok voltak, míg mögöttünk az előző évi világbajnok oroszok és a helyi kazahok álltak kettő és három helyezési számmal.

Naplemente az első versenynap végén
Ekkorra már tényleg kutya hideg volt

Fel volt adva tehát rendesen a lecke, kérdéses volt, hogy érdemes lenne-e nekünk is kősüllőzni, a lehűlő víz ugyanis láthatóan visszavetette a balinok kapókedvét, a kövesekét pedig megnövelte. A sorsolás gyorsan eldöntötte azonban a lehetőségeinket, mivel mindkét csapatunknak tizenötös motort sikerült sorsolnia. Az orosz, ukrán, kazah trióból pedig mindenkinek jutott nagyobb motor. Tudtuk, hogy az első napon az első két helyezett az általunk is ismert helyről fogta az összes halát, de azt is tudtuk, hogy nekünk esélyünk sincs odaférkőzni.

A második nap rajtja után rögtön igazolódtak a félelmeink, a kősüllős pályán mikorra mi odaértünk, már ott álltak az oroszok és az ukránok egymással farkasszemet nézve. Mi Adriánnal az előző nap még halat adó helyre mentünk. Sajnos a pályánk tetejét lefoglalták a dél-afrikaiak, ennek ellenére nem csüggedtünk, mert az első dobások halat hoztak, és egy bő félóra után már négy fogott halnál jártunk. Takiék előző napi pályáját leállták a kirgizek, akik gyorsan megfogtak négy balint. Innen kezdve, meg kellett küzdenünk minden fogott halért, sajnos nagyon érezhető volt a lehűlés hatása, és az előző napi lehorgászás sem tett jót a balinoknak. Így a második nap végére mi tizenegy kilogrammot fogtunk, a Takács - Fürtös párosnak pedig hat kilogrammot sikerült összevadászni. Bizony izgultunk rendesen… persze az eredmények kiértékelése előtt már érdeklődtünk a többi csapat fogásáról, és kiderült, hogy mindenki lényegesen kevesebb halat tudott fogni, mint az első napon, ráadásul kisebb átlagsúlyban. Azután kézbe vehettük végre a végeredményt tartalmazó lapokat is.

HelyezésOrszágFogott dbHelyezési számÖssz súly
1Ukrajna48010 (1+2+3+2+4)186,92
2Oroszország35416 (2+10+1+3)145,25
3Magyarország6527 (4+6+6+11)70,46
4Kazahsztán6827 (5+8+5+9)57,96
5Kirgízia3137 (7+11+12+7)32,34
6Dél-Afrika2939 (12+9+10+8)29,09

A második helyről ugyan lecsúsztunk, de sikerült megtartanunk a harmadik helyet! A párosok versenyének végeredménye pedig így alakult:

Helyezés OrszágNév Fogott DbHelyezési számÖssz súly
1UkrajnaSzlobodjanuk - Demidko2933106,72
2OroszországDavidov - Zsdanov2603101,49
3UkrajnaAntonjuk - Szolovikov187780,18
4MagyarországLukácsi - Kovács301232,65
5OroszországCsernov - Pitertsov941343,76
6KazahsztánMaxidniv - Koskimdaev441325,61
7KazakhsztánZemljanov - Gricenszkij241432,35
8MagyarországDaricinko - Grigorjev351537,81
9KirgíziaFürtös - Takács191916,60
10Dél-AfrikaSteyr - Clark192022,87
11Dél-AfrikaJordaan - Van Durten102011,49
12KirgíziaTeresenko - Solij122315,41

Ismét repülünk! Az eredményhirdetésre visszatértünk Tabaganba
A horgásztábor madártávlatból

Számunkra szinte hihetetlennek tűnt, hogy párosban sikerült a negyedik helyet megcsípnünk. Ráadásul azt az orosz párost sikerült magunk mögé utasítanunk, amelynek az egyik tagja az előző évi világbajnok Pitertsov, aki nem mellesleg az aktuális feketesügérező világbajnok orosz csapat és a többszörös világbajnok parti pergető csapat tagja is. Az orosz csapat erejét mutatja az is, hogy csereként volt csak jelen a szintén többszörös világbajnok Shanin is. Jellemző az oroszokra, hogy csapataik kizárólag profi horgászokból állnak, akik egész évben világversenyeken vesznek rész, de az állandó versenyzés elmondható az utolsó helyezett dél-afrikaiakról is. Érdekes volt még a kazah csapatok összeállítása is, akiknél egy az Ili-deltában horgászkísérőként dolgozó, nem mellesleg ügyes pergető mögé raktak egy profi kazah pergetőt. Összességében a magyar csapat 65 versenyen fogott halából 62 Thrillel sikerült becsapni! Így egy picit ennek a csalinak is köszönhetjük sikerünket.

A párosok dobogója
Itt pedig már a magyar csapat a dobogó harmadik fokán

Kiemelném a magyar csapat összetartását, ami nélkül nem érhettük volna el ezt a nagyszerű eredményt.

A boldog magyar csapat. Balról: Fürtös Attila, Takács László, Szarvas Zoltán, Kovács Adrián, Lukácsi Béla

Utoljára egy megjegyzés: ez az eredmény nem csak a miénk, ez az összes magyar pergető horgász diadalma is, hiszen a világon mindenhol azt mondhatják, a magyarok ismét bronzérmesek lettek a csónakos pergető világbajnokságon!

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.