Megrögzött feeder- és pontyhorgász létemre szeretem a változatosságot. Szeretem az egyszerű, kevés felszerelést igénylő, de élménydús horgászatokat. A május a Balatonon egy olyan időszak, amikor vétek lenne otthon hagyni a pergető botot, bármerre is indul az ember. A balatoni hajnalok különlegessége és a vízfelszínen habzsoló balinok látványa teszi izgalmassá ezeket a pecákat. Mondanom sem kell, engem minden alkalommal magával ragadott a balinok ívás utáni mohósága. Ilyenkor kezdődik az igazi nyári balinszezon. Jókor, jó helyen tucatjával lehet fogni az őnöket. Erről fog most szólni, ez a rendhagyó írás.
A május beköszöntével felszabadul a tilalom alól a rablóhalaink nagy része. Már nem olyan hűvösek a hajnalok, érződik a levegőben, hogy közeledik a nyár. Ilyenkor kezdenek el ívni a küszök, a ragadozók pedig vadul zabálni. Nappal balinok, éjjel pedig jellemzően a süllők. Engem most célzottan a korábban említett balinok mozgattak, és egy picit még csavarva a dolgokon felszíni csalikkal próbáltam átverni őket.
Erről annyit érdemes tudni, hogy a csalit teljesen a vízfelszínen kell vezetni és imitálni a sérült küsz mozgását. Rövid idő alatt rááll az ember keze, és ha mindent jól csinálunk, a balinok brutálisan vehemens és látványos kapásokkal díjazzák mindezt.
Az egyik legfontosabb tényező, hogy merre induljunk és keressük a balinokat. A helyválasztásnak ezeknél a horgászatoknál is nagy szerepe van. Minden apróság befolyásolhatja a halak táplálkozását és a küszök ívását. Egy gyors szélirány-változás csodákra képes, ugyanakkor egy szempillantás alatt meg tudja állítani a ragadozók étvágyát.
Ezért fontos nagyon a helyismeret, hogy tudjuk, merre keressük a táplálékhalakat. Ahol van küsz, ott szinte papírforma, hogy a környéken lesz balin is. Májusban leggyakrabban kövezések és kőszórások mentén bukkanhatunk küszökre, csak úgy nyílt vízen elég ritkán. Ezt nem mindig úgy kell elképzelni, hogy fröcsög a víz tőlük. Gyakran előfordul, hogy még nem ívik a küsz, de már ott tartózkodik. Ilyenkor a parttól akár több méterre is lehetnek különböző mélységekben összeállva.
Szintén egy fontos dolog, hogy mindig figyeljük a vizet! Keressük a jeleket, burványokat és a küszök mozgását. A ragadozók gyakran nem mutatják magukat, de attól még ott vannak és esznek. Ilyenkor nem mindig célravezető a vízfelszíni technika, de érdemes próbálgatni, mert csodákra képes. Sokszor az inaktív balinok figyelmét is fel lehet kelteni vele, amikor más csalikra rá sem hederítenek.
Egyenként lehetetlen lenne felsorolni a jó helyszíneket, hiszen a balinok, ha éhesek, bárhova képesek a táplálékuk után menni, de egyet még kiemelek: szerintem a legizgalmasabb, amikor a nádszigetek között összegyűlnek a kishalak, és a balinok követik őket.
Itt sem feltétlen kell küszívásra gondolni, sőt. Elég, hogy egy erősebb szél hatására beszorulnak a küszök pár szélvédett nádcsomó közé. Ilyenkor gyakran csónakkal mentem utánuk, a lehető leghalkabban.
Felszerelés:
Ez a fajta horgászat nem igényel különösebb felszerelést. Az egész lelke egy könnyű és lágy, de semmiképpen sem „takony" pergető bot. Szerintem a legtöbb általános bot megfelel erre a célra. Orsóból én egy klasszikus, első fékes verziót használok. Ezt sem érdemes túlbonyolítani. Ami viszont kulcsfontosságú lehet, az a vékony fonott főzsinór. Mivel nincs nyúlása, gyorsabban megvan a kontakt a csalival és a kapás pillanata is sokkal intenzívebb.
Egy apróság a végére, aminek sokkal nagyobb jelentősége van, mint azt sokan gondolnák, és szintén érdemes figyelembe venni. A balinnak van az egyik legjobb szeme az édesvízi halaink közül. Minden esetben érdemes egy minimum 30 cm hosszú, 0,20-0,35mm átmérőjű fluorocarbon előkét kötni a csali elé, hogy a legóvatosabb ezüstnyilak se fogjanak gyanút.
Rablástól a kapás pillanatáig…
Sokszor érdemes megvárni, hogy a balin mutassa magát. Ujjal a „ravaszon" kell figyelni, és amikor látni a rablást, szinte a szája elé kell dobni a csalit. Ilyenkor 50%-ban sikerül kapásra bírni. Az egy másik kérdés, hogy megakad-e. Ennél a horgászatnál valamivel rosszabb az akadás aránya. Ez azért van, mert a balin nagy vehemenciával támadja meg a csalit, néha akár egy méter magasra is képes kiütni a vízből azt. Ezek az akciók gyakran nem akadnak meg. Néha bosszantó tud lenni, látványnak viszont felejthetetlen.
Visszakanyarodva a korábban említett témára, ha látunk egy rablást, vagy ha csak szétugranak a kishalak, akkor ott valami történik a környéken. Velem előfordult többször is, hogy ilyenkor „odapöccintettem" a csalit és szinte a felkapókart sem tudtam visszacsapni, mert rögtön a beeső csalit durrantotta le egy éhes balin.
Viszont többnyire azért nem ez a jellemző. Egy pár mozdítás rendszerint kell a csalinak. Ezzel is érdemes trükközni, néha megállítani vagy épp felgyorsítani. Mindig más a nyerő.
Így, a végére egy apró érdekesség még. Lehetőségeimből adódóan májusban ugyanarra a pár helyre jártam vissza. Tudtam, hogy a balinok mindig ott mozognak a környéken, így felesleges volt messzebb mennem. Egy idő után viszont már sokkal nehezebben tudtam átverni őket. Sokat gondolkodtam, mi lehet ennek az oka, mígnem egyszer fogtam egy ismerős halat. Eltéveszthetetlenül az a balin volt, amit korábban, pár nappal előtte is átvertem.
Ez elgondolkodtatott, és a később megfogott halaimat alaposabban szemügyre véve vettem észre, hogy több halnak is volt már horog ütötte seb a szájában. Volt, amelyiknek egész friss volt a seb, így azokat valószínűleg nekem sikerült többször is megfognom. Azért a történethez tartozik, hogy mindez egy sekély kis nádöbölben történt. Ezek szerint nem csak én jártam ugyanarra a helyre vissza, hanem a balinok is.
Sokan szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy túlélik-e azok a halak, amiket megsértünk egy hármashoroggal. Én emiatt eddig sem aggódtam, hiszen pici odafigyeléssel minimális kárt teszünk bennük, és semmi maradandó sérülést nem szenvednek. Akik eddig kételkedtek, azoknak viszont most itt az élő példa. Vigyázzunk rájuk!
Jó szívvel ajánlom ezt a fajta horgászatot mindenkinek, legalább egyszer érdemes kipróbálni. Biztos vagyok benne, hogy mást is rabul fog ejteni.
Írta és fotózta: Szoják Benedek
