Mint eddig minden évben idén is alighogy átléptünk a szeptemberbe, már mehetnékem volt pergetni. Ha most megint az őrült időjárásról kezdek el beszélni, akkor bizonyára többen a fejükhöz kapnak, hogy vajon milyen csapás ért megint minket operatőr barátommal a forgatás során… jég, szélvihar, hóesés??? El kell, hogy keserítsek mindenkit, sajnos semmi nem akadályozta az egész napos horgászatot…
Szeretem ezt az alkalmankénti pergetést. Magamat amolyan hobbipergetőnek nevezném, akinek ha van egy kis „mehetnékje”, akkor a kis műcsali-arzenállal kibaktat a vízpartra, dobál vagy ötvenet, elfárad, megállapítja, hogy ma ez nem megy, és irány vissza. Ennek ellenére szépen lassan sikerült felfejlesztenem a pergető felszerelésemet is, így már pisztrángtól szinte a megaharcsáig mindenre dobálhatnék…
Ennyi bevezető után lássuk a horgászatot!
A kellemest a hasznossal összekötve teszteltem is: az e havi szetteket végignézve szándékosan olyan szettet választottam ki, ami talán még a legtöbbünknek elérhető árban mozog. Hogy még objektívebb legyen a bot és orsó próbája, megkértem Gyureskó Gábor barátomat, hogy kísérjen el egy horgászatra, és ő is horgássza végig a napot ezzel a szettel.
Gábor volt az a horgász, akinek a tanácsai segítségével sikerült megfognom életem első pergetett harcsáját. Tudtam róla, hogy jóval magasabb árfekvésű és kategóriájú termékekkel horgászik, de biztos voltam benne, hogy a kezében lévő sok száz pergetett km után objektív véleményt tud majd alkotni egy párosról.
A horgászhely kiválasztását is Gáborra bíztam. Így esett a választás a Tiszára, még pontosabban Tiszalöki vízerőműre.
A horgászatot megelőző napokon már nézegettem a meteorológiát, hogy vajon mi lesz az, ami nehezíti a napot. A szöveg nagyjából az volt erre a napra, hogy hidegfront vonul végig az országon, és hogy a nappali hőmérséklet 20-22 Celsius fok. Ez egy kellemes horgászidő, azért - biztos, ami biztos - beraktunk esőruhát, pulóvert, kameravédőt, mert mi van, ha mégis nagy zuhé is lesz.
Lássuk a kiválasztott felszerelés gyári adatait!
A szettben egy 3 m-es, Heavy erősségű Shimano Alivio BX pergető bot található.
| Shimano Alivio BX 300 H | |
| Hossz (m): | 3 |
| Dobósúly: | 20-50 |
| Anyag: | XT-30 / XT-40 Karbon |
| Akció: | B |
| Gyűrűk száma: | 7 |
| Gyűrűtípus: | Shimano HL SS Hardlite |
| Nyélborítás: | parafa |
| Orsótartó típusa: | grafit + Vibra Spot |
| Tagok száma (db): | 2 |
| Szállítási hossz (cm): | 154 |
| Tömeg (g) katalógus: | 302 |
| Tömeg (g) mért: | 280 |
A bot különlegessége, hogy az orsótartón egy ún. Vibra Spot található. Ez a technológiai megoldás révén a bottestet nem takarja a nyéltag, ezért a műcsali vezetésekor az ujjunkkal érezzük csalink minden mozdulatát. A Virbra Spot két helyen van kialakítva, így az orsó talpa feletti részen, valamint a felső részen közvetlenül a bottestet foghatjuk a mutató- és a hüvelykujjunkkal. Természetesen e fejlesztésnek igazán csak akkor van jelentősége, ha olyan zsinór kerül az orsó dobjára, ami műcsalink mozgásának rezgéseit tökéletesen képes közvetíteni. Igazán „működtetni” csak fonott zsinórral tudjuk, hiszen a monofil zsinóroknak már 10-15 méter után olyan nyúlása van, ami felfogja a wobblerek által keltett rezgések jó részét.
Utólag kipróbáltam a saját orsómmal a botot, amin 17-es fonott zsinór van. Tényleg remekül lehetett érezni a legkisebb wobblerek mozgását is. A 11 és 13 cm-es Jointed Rapalákat kényelmesen el lehetett dobni. A 7 cm-es Originallal már meggyűlt a bajom, hiszen e műcsalinak a Heavy bothoz túl kicsi a tömege. Amit nagyon kedvelt a bot, az a Salmo Slider 7, illetve 10 cm-ben. Az utóbbival hatalmasakat lehetett dobni. De ez nem is csoda, hiszen a bot dobósúlya 20-50 gramm. Szerintem a bot alsó dobósúly-határa valahol 10 gramm felett lehet egy kicsivel, ám ez nagymértékben függ a használt orsótól és még inkább az arra feltekert zsinórtól.
Fontos információ lehet még a bot tömege, hiszen a pergető bot folyamatosan kézben van. A katalógusadat 302 gramm, ám mikor megmértük digitális konyhai mérlegen a botot, tömege 280 grammnak bizonyult. Ez azért lehet talán fontos, mert a bot elődje, az Alivio AX 300 H 291 gramm volt, és milyen utód az, ami fejlesztés során nehezedik… :)
A szettben egy univerzális hátsófékes Shimano Alivio 4000 RB orsó található.
| Shimano Alivio 4000 RB | |
| Méret: | 40 |
| Csapágy (db): | 2 |
| Orsóház anyaga: | XT-7 grafit |
| Fékrendszer: | hátsó mikrofék |
| Áttétel: | 4,6:1 |
| Tömeg (g) katalógus: | 375 |
| Tömeg (g) mért: | 360 |
| Dob anyaga: | fém |
Az orsónak is megvan a maga kis története… címe: Hogyan tud megdrágulni egy orsó?
Az orsó zsinórtároló kapacitása 25-ös monofilból 260 méter. A teszthez a forgalmazótól kaptam egy tekercs (150 méter) Speedemaster Special Spinning pergető zsinórt. Sokaknál lehet látni azt a hibát, hogy úgy horgásznak, hogy nincs megfelelően feltöltve az orsó dobja, ami nagymértékben csökkenti a dobótávolságot, hiszen a lepergő zsinór nehezebben „jut át” a dob peremén. Ezt a hibát kiküszöbölendő arra gondoltam, a saját (napokban vásárolt) 2 km-es kiszerelésű zsinóromból feláldozom azt a hiányzó pár métert a teszt oltárán.
Mivel elég későn jutott eszembe az alátétzsinór kérdése, a nap végén raktam volna csak be a kocsimba a tekercs bojlis főzsinórt. Az autókulcsot bennhagytam a lakásomban, így kertes ház lévén nyugodtan tettem rá a szélvédőre a tekercs damilt, hogy majd reggel, amikor indulok, beteszem. „Lustaság - fél egészség”, tartja a mondás. Induláskor még javában sötét volt, így amikor fáradtan bekászálódtam a kocsiba, teljesen elfeledkeztem a zsinórról. Korán indultam, mivel még el kellett menni Balázsért, az operatőrért, meg Gábor barátomért. Így lassan felgurultam a nyaralónkból a Tisza töltésére, és irány Nyíregyháza.
Telefon megvan, pénztárca, engedély van. Gáz. A töltés hosszú, egyenes és aszfaltozott, így amint a gyors ellenőrzés megtörtént, elkezdtem nyomni a gáz, hogy ne 20-szal cammogjak már… Pár másodperc múlva koppanás, majd a szélvédő előtt felejtett zsinór hangos koppanással gurult el az ablak előtt és tűnt el a reggel 5 órai sötétben… 8e Ft… :( Hiába kerestem a kocsi fényében, nem lett meg…A problémát úgy oldottam meg, hogy egy másik orsómról tekertem át annyi zsinórt, hogy arra már pont kényelmesen felférjen a pergető monofil.
Az orsó első kézbevételre tetszetős kis szerkezet. Én elsőfék-párti vagyok, de ha ez van hozzá szettben, akkor ezzel kell horgászni. A feltekert 25-ös monofil zsinórprofilja szerintem az orsó árához képest hibátlan.
De akkor horgásszunk végre! A célhal, amit szerettünk volna fogni, az a BALIN. Még sosem horgásztam erre a halfajra, így az oktatás „idegenvezetőmre és tanáromra”, Gábor barátomra maradt. Nem hittem volna el, ha saját szememmel nem látom, hogy egy ólmot, amit mint az őrült tekerek, képes a balin megfogni. És lám, tényleg!
A szerelék meglepően egyszerű volt a horgászat során. Egy darab 40 grammos szivarólom, ami alá egy kulcskarika került, amin egy hármas horog díszelgett. Ennyi az egész. A fotók nézegetése közben, már idehaza tűnt fel még egy apróság, amire ott nem kérdeztem rá. A felkötés során Gábor egy hurkot képezett a zsinórral. Először azt hittem, hogy csak elcseszte a kötést, de mint láttam, valamennyi alkalommal így kötötte fel az ólmot. Ennek az volt a jelentősége, hogy még egy apró buborékcsíkot húzott maga után az ólom a vízben, ami talán még jobban kapásra ingerli a balint.
Maga a horgászat az nem volt túl bonyolult. Eldobni és tekerni, mint az őrült. Sokszor… túl sokszor… nagyon sokszor.
Ami meglepett, hogy ezzel a bottal a 40 grammot szó szerint szinte a világból ki lehetett dobni. Nagyon nagy távolságra el lehetett juttatni vele a műcsalit, és már lehetett is visszafelé tekerni. Balázs, az operatőr, gyorsan ki is számolta, hogy egy dobás és tekerés kb. 45 mp-et vesz igénybe, és ha az átlagos dobótáv 70 méter és percenként dobok minimum 1-et, akkor egy órában 4 kilométernyit dobálok. 6 óra alatt hazaér a csali :)
A szettről Gábor véleménye megosztott volt. Egyrészt simán végig lehetett vele horgászni a napot. A bot lágyabb volt, ezáltal "libegősebb" mint az általa megszokott Shimano botok, de mint mondta, ennyi pénzért használható a felszerelés. Nem várt tőle csodát, nem a Lesath bot volt a mérce, mert ha ugyanazt tudná, akkor az miért kerülne 10-15x annyiba… Egyedül az orsónál volt olyan fenntartása, hogy ehhez a balinozáshoz kicsi az orsó áttétele. Ehhez minimum egy 5,2:1-es áttételű orsó ajánlott. De ettől függetlenül használható és horgászható a felszerelés, pláne ha az ember nagyobb csalikkal, csukázik, süllőzik.
Furcsa dolog volt ez az egész napos pergetés. Nagyon el lehet ám fáradni benne, pedig eddig nem tartottam magam gyenge fizikumú embernek. Erre rátett még egy lapáttal, hogy a beígért felhős 20 fok helyett tiszta kék égbolt, és ami még rosszabb, 32 fok volt szinte egész nap. Így kicsit túlöltözötté váltam a hosszú ujjú ingben. Szerencsére legalább a nadrág alja lecipzározható volt… Most lehet, sokan kiröhögnek majd, de a legnagyobb megállapítást akkor tettem, amikor már igencsak el voltam fáradva.
Ültem ott hulla fáradtan a kövön és rájöttem, hogy ez nem olyan, mint bármilyen pontyhorgászat. Ott, ha elfáradok, leteszem a rakós vagy matchbotot a tartóba és pihenek, a csali pedig addig is várja benn a halat. Itt nem lehet pihenni. Illetve pihenni lehet, de hogy azalatt nem fogok halat, az 100%, ugyanis az a fránya műcsali magától nem repül be, és nem tekeri ki magát….
Többször így is előfordult, hogy Balázs egy-egy felvétel után megszólalt, hogy „Jó, ÁLLJ!” Ilyenkor normál körülmények között a mozdulatsort meg kell szinte fagyasztani és várni az utasítást, hogy mehet tovább. Ha pont halat merítünk, akkor azt… Amikor itt elhangzott az ÁLLJ!, akkor annyi történt, hogy a tekerést megállítottam és a műcsali ugyanazzal a lendülettel bemerült a kövek közé és az esetek 96%-ában nem is jöttek ki többet. Így kell hatalmas kősüllőt fogni! :) Bővebben a filmben!
A negyedik beszaggatott szerelék után mondtam neki, hogy ma nem ez a jó utasítás, ha máshonnan akar felvenni valamit.
A haltalanságot Gábor barátom törte meg, aki egy 2 kg körüli balint varázsolt viszonylag hamar partra. Én hiába dobáltam egész nap, nem tudtam halat fogni. Pontosabban egyetlenegy balint csak akasztottam, amiről Balázs lemaradt, ugyanis pont tájkép-felvevő túrán járt az erőműnél, de sajnos, amikor megpróbáltam a halat a parti kövezéshez húzni, hogy kiemeljem, lelépett. Nem volt nagy példány, maximum kiló körüli, de legalább annyit megérezhettem, milyen is, amikor hirtelen odavág a csalinak. Legalább elhiszem, hogy a hal képes egy ólomdarabra rámozdulni.
Egyetlen dologról nem esett még szó, ami a szett részét képezi. Ez pedig egy Rapala oldaltáska. Praktikus és szép kis táska, aminek a belseje úgy van kialakítva, hogy egy vízálló rekeszt tartalmaz, ami kivehető, így könnyedén tisztítható. Gabi barátom, látva a táskát a nap végén rá is csapott, hogy akkor ezt megtartaná, mert bár van bőven Rapala táskája, de szerinte ebből sosem elég. :)
Becsületesen elfáradtam délutánra. Legpontosabban úgy lehetne kifejezni, hogy lefőttem, mint a kávé, de ennek ellenére kifejezetten élveztem ezt a napot. De addig nem megyek újra pergetni, ameddig nem lesz az a kellemes 10-20 fok közötti őszi idő… amikor az ember már érzi, hogy „teste van a levegőnek”.
Gábor barátomnak ezúton is köszönöm az idegenvezetést a balinok között!
A horgászat során kapott gyorstalpaló balinozó tanfolyamot, valamint a teszthorgászatot az alábbi kisfilmben tekinthetitek meg.
(X)
Takács Péter (t_peti)
Videó, fotó - Pethő Balázs, Takács Péter
