A szilvesztert kipihenve rögtön - mindjárt az év második napján - pergető botot ragadtam és elindultam a csípős hajnalban a csukákat kergetni. Horgászataim helyszíne Baranya megyében található, egy nagyon természethű horgásztó, ami tele van bokrokkal, ágakkal és kisebb-nagyobb medertörésekkel, amik a csukát tartják. A cikkben nem a csukát szeretném bemutatni, mert arról rengeteg írás található az Interneten, hanem saját tapasztalataimat a csukapergetésről.
Kora reggel érkeztem a tóhoz. Örültem, hogy a műcsalim nem koppan a tó felszínén. A hideg vízben nekem a plasztik csalik váltak be eddig a legjobban. Ebben a tiszta vízben legjobbak a fehér vagy motorolaj színű csalicsodák. A sekély, akadós részen ütésem sem volt, így hát átmentem a tó mélyebb részére, ahol meg is jött az első jelentkező. A parthoz közel kapta el a fehér twistert, és a hideg víz ellenére nagyon jól védekezett.
Ezt követően tovább vallattam ezt a részt, és hihetetlen élményben volt részem! Egymás után jöttek a krokodilok. Délig még 9 darab csukát sikerült fognom!
Pár nappal később ismét meglátogattam a tavat. Kedvemet az sem vette el, hogy a víz nagy részét jég borította, így is nekivágtam a horgászatnak. Csak a mélyebb vizeket tudtam horgászni, mivel a sekély részek be voltak fagyva. Az első kapásra nem is kellett sokat várni, a harmadik dobásra elkapta valami a bokrok mellett a kis wobblert.
Ezután jó pár órát dobáltam eredménytelenül. Éppen egy narancssárga színű bokorugró villantó volt fent, amikor a stég előtt egy erős ütést kaptam - egészen a partig kikövette a műcsalit a hal. A megakasztás után lehúzott kb. 20 méter zsinórt és bement a jég alá, a jégpáncélt zsinórommal felvágta tudtam csak kivezetni (szerencsére a 0,17 mm-es fonott zsinórom bírta a jeget). Végül a lip grip segítségével partra emelhettem életem eddigi legnagyobb csukáját. Fogtam ugyan már ekkora csukákat, de azokat kishallal. Pergetve egy ekkora halat fogni hihetetlen élmény, rettentően boldog voltam.
Ezután jött a tilalmi időszak, amikor nem zaklattam a csukákat. Már nagyon vártam az áprilist, hogy letesztelhessem az újonnan beszerzett műcsalikat. A felmelegedő vízben a sekély részeken úszó wobblerekkel próbálkoztam, amik maximum fél méter mélyre mennek le. A wobblerek színe szerintem nem olyan fontos, inkább a mozgásuk meghatározó, meg ugye az, hogy a vízoszlop megfelelő magasságában tudjuk vezetni őket.
A délutánig még jó pár példányt fogtam. Összességében a fogásokról annyit érdemes elmondani, hogy mindig a parttól 1-2 méterre kaptam a rávágást. Tehát a műcsalit sosem szabad idő előtt kivenni a vízből, mindig a part széléig kell vezetni!
A következő dobások üresek voltak, de délben megint megéheztek. Megjött a várva várt kapás, de a csuka elhibázta kétszer is, csak harmadszorra tudtam megfogni, de még ekkor is felülről tolta meg a műcsalit.
A horgászataimra gyakran a barátnőm is elkísér, de nemcsak jön, hanem horgászik is. Ezt a csukát még tavaly fogta fenéken döglött sügérrel teljesen egyedül, míg én a tó másik végén pergettem:
Természetesen minden hal visszanyerte szabadságát. A felszerelésem egy 2,7 m hosszúságú és 40-60 g dobósúlyú bot egy 40-es méretű orsóval, ami bírja a fonott zsinórt. Fonott zsinórra az akadók miatt van szükség, hogy ha el is akadunk, a műcsalink ne vesszen oda.
Hering Dániel (turbina2000)
