Régebben indokolatlannak és felelőtlenségnek tartottam azt, ha valaki UL szereléssel csukára perget. Valljuk be, hogy a csuka azért nem az a hal, ami igényelné bármilyen szempontból is a finom botot, a vékony zsinórt vagy akár a kisebb csalikat. A lágy bottal nehezebb beakasztani a horgot a csuka csontos pofájába, a vékony zsinórt egy hevesebb kirohanásnál elszakíthatja a töklevelesbe menekülő kisebb csuka is, a pici csalikat pedig olyan mélyre nyelheti a torkos ragadozó, ami halálos sebet ejthet a halon. Íratlan törvényemet azonban a minap megszegtem, és igazi UL pecába keveredtem vizeink tigriseivel…
Az UL csukázás felé a következő előre nem látott körülmények együttes összjátéka vezetett. Kedvenc ártéri kifolyómba csukára pergetni érkeztem. Mivel a Bodrog áradó fázisban volt, azzal a meggyőződéssel motoroztam felfelé a folyón, hogy a mellékágba már befelé folyik a friss víz. A helyszínre érve azonban az a kép fogadott, hogy a kifolyóból még mindig az élővíz felé csordogál az ártéren megbarnult, opálos színű víz.
A zavaros víz miatt a „fémet” eleve elvetettem. Úgy döntöttem, plasztikcsalikkal fogok horgászni a mederben. A víz szinte állt, így rendkívül kicsi jigfejeket használtam. Az egyre kisebb ólomfejek aztán magukkal vonzották a kisebb gumikat is. Mivel a helyről köztudott, hogy sok szép sügér él ott, a csíkos ragadozókból is szerettem volna fogni néhányat. Végül azon vettem észre magam, hogy sügérező botommal 2,5 centis twistereket emelgetek az erősen csukás pályán. Hamarosan be is ütött az első komoly érdeklődő. Kilósforma csukát húztam felszínre, ahol a krokodilpofájú ragadozó - akrobatamutatványa bemutatása után - elharapta fluorocarbon előkémet, majd angolosan távozott.
Persze mikor elővettem az UL botot, akkor eszembe sem volt előkét felkötni, ennek meg is fizettem az árat. Mivel a helyre a sügér és a csuka egyformán jellemző, de csukából az átlagméret kiló alatt van, jó ötletnek tűnt UL módszerrel horgászni tovább. Sopánkodtam még egy kicsit elvesztett halam után, majd úgy döntöttem, hogy felteszek egy vékony kevlár előkét és kipróbálok néhány apró gumihalat is.
Spontán UL csukás felszerelésem a következőképp nézett ki. Botom egy 180 centiméter hosszú, 3-12 gramm dobósúlyú, tűspicces sügérező pálca volt. A botra 25-ös orsót tettem, melyre 0,08 mm-es fonott zsinór volt tekercselve. Csalinak egy 5 centis Nevis Vibra Shad gumihalat választottam, ezt húztam fel a 4 grammos V-Point Micro Jigfejre.
Az első dobás után műhalamat egészen a csónakig tudtam vezetni. Ekkor az utolsónak szánt emelés végén zsinórom túl hirtelen állt meg - reflexből bevágtam. Szinte a csónak alatt akasztottam meg az újabb csukát. Ezúttal azonban be is tudtam venni ellenfelem egy kis „simogatásra”, majd gyorsan el is engedtem.
Aztán tovább dobáltam és hamarosan erős koppintásba nyúltam bele. Újabb csukát húztam felszínre könnyű kis botommal. A remek pálca látványosan dolgozott kezemben az alig kilós ragadozó kirohanásai alatt. A csuka heves bukfencekkel, szaltókkal próbálta még inkább megdolgoztatni felszerelésem, de mindhiába; nem tudott szabadulni az apró horogtól.
„Ez ám a peca!”, gondoltam magamban, miközben újabb kapás futott végig karomon. A fonott zsinór és a tömör karbon tűspicc úgy közvetítette a kapást, mintha a rávágás pillanatában közvetlenül csak a zsinórt fogtam volna a kezemben. Újabb csukaszaltó a felszínen, újabb horogszabadítás és visszaengedés. A cselekvéssorozat már kezdett rutinszerűvé válni, amikor megérkezett az első igazi UL halacska, egy vadóc csapósügér személyében. Őt aztán újból egy csuka követte, majd megint egy sügér, és megint egy csuka, és így tovább… Felváltva jöttek a kis csíkos ragadozók és a kis csukák egymás után.
A nap végére megértettem, hogy aki UL bottal perget csukára, az valójában megsokszorozza az élményt. A kisebb, kiló körüli halak megfogása ezzel a felszereléssel olyan élmény, mintha 2-3 kilós halakat fognánk egy közepesen erős bottal. Érdekes, hogy a sügérek is nagyon határozottan és harciasan küzdöttek, egyértelműen felvették a versenyt a kisebb csukákkal.
Egy nagyszerű délutánt töltöttem megint a vízen. Habár nagy halat ezúttal nem sikerült fognom, ez igazából nem is bosszantott, mert remek élményt nyújtott a spontán UL peca. Érdemes feladni előítéleteinket, főleg ami az UL pergetést illet, és meglépni a váratlant…
Írta: Szalai Gábor László
Fotók: Szalai Gábor László
