Csuka pergető horgászatakor a legtöbb esetben használunk előkét, ami az éles csukafogaktól óvja meg a zsinórunkat. De mi van a harcsapergetés esetében? Elharapni nem tudja a zsinórt, viszont a gerebenfogak képesek olyan sérülést okozni, ami zsinórszakadáshoz, ezáltal pedig az éppen fárasztott harcsa elvesztéséhez vezethet. Ez pedig rettentően bosszantó tud lenni, ráadásul lehet, hogy „életünk harcsáját” veszítjük így el.
Amíg nem használtam előkét harcsapergetéshez, addig több esetben is előfordult zsinórszakadás harcsafárasztás közben. Azután egyszer egy nagyobb harcsát fárasztottam, és már a fárasztás utolsó fázisában jártam. A vízfelszínen felbukkanó harcsán láttam, hogy mélyre nyelte a wobblerem, mielőtt még egy gyenge visszatörési kísérletet tett. Éreztem a gerebenfogak reszelését a zsinóron, majd hirtelen megkönnyebbült a felszerelésem, én pedig csak egy rojtos zsinórvéget húztam ki a kapitális harcsa helyett. Ez késztett arra, hogy valamilyen megoldást találjak a problémára. Persze először rá kellett jönni, hogy miért szakad el az amúgy bivalyerős fonott zsinór. Többször átvizsgáltam harcsafárasztás után a zsinóromat, és bizony a legtöbb esetben ki volt szálasodva a zsinór a műcsali előtti 20 centiméteren. Így jutottam el végül a gerebenfogakhoz, amik valóban okozhatták az említett sérülést a zsinóron.
Kézenfekvőnek tűnt egy csukázó előke használata, csakhogy csuka horgászatakor alkalmazott drótelőkék harcsahorgászatra gyengék, és hajlamosak a hurkásodásra, tehát alkalmatlanok a feladatra. Mivel a megoldásra ötleteket már kaptam, csak ezeket kellett összeraknom, hogy megszülessen a megoldás. Ennek lényege, hogy nem egy előkét rakunk a wobbler elé, hanem a wobbler előtti 30-50 centimétert bevonjuk egy „védőréteggel” amit már nyugodtan koptathatnak a gerebenfogak, közben pedig a fárasztásban résztvevő zsinórunk sértetlen marad.
A védőréteg szerepét egy másik, a főzsinórnál vastagabb fonott zsinór tölti be, ennek mindenképpen körszövöttnek kell lennie, hogy könnyedén végigfűzhessünk benne a főzsinórt. Az előke végén egy véghurkot alakítok ki - természetesen ezt is varrással készítem el -, ezzel a hurokkal rögzítem a zsinórra az éppen aktuális műcsalit.
Sokan kérdezhetnék, nem akadályozza ez a wobbler mozgását? Valóban nem válik előnyére, ellenben sokkal többet nyerhetünk vele, mint amennyit esetleg vesztünk. Az esetek nagy részében ugyanis nagyméretű műcsalikat használunk harcsapergetésre, ezek mozgását pedig alig akadályozza egy ilyen hurok.
Az igazsághoz természetesen az is hozzátartozik, hogy nem minden esetben kell használni ilyen előkét. Egy alkalmi pergetés esetére nem szükséges ezt a procedúrát végigcsinálni, ekkor azonban érdemes minden egyes harcsa után megvizsgálni, és esetleg levágni a sérült részt. Egy többnapos túra vagy várhatóan nagyobb harcsák esetében megérheti a bíbelődést egy ilyen előke.
