Amennyiben vizsgáljuk a wobblereket, kijelenthető, hogy vannak, melyek speciálisan egy feladatra jók, sőt ha szorosabban nézzük, egy adott víztípuson, egy adott halfajra kiválóak. Aztán persze a jobb wobblerek több halfajra is kiválóak, és persze több vízen is megállják a helyüket. Az utóbbiak közé tartozik a Salmo egyik kiválósága, a Hornet is, amellyel bármelyik ragadozót megfoghatjuk, a külföldi weboldalakat nézve pedig egzotikus halakat is láthatunk a Hornettel fogni.
Itthon már többször bizonyított nálunk is, de mi van, ha egy teljesen új vízre evezünk? Persze a halfaj nem éppen egzotikus, azonban sokak számára álomnak minősülő harcsa megfogása ezzel valóban nem művészet, bizonyítja ezt a legújabb túránk is, amelyet a franciaországi Rhone folyón ejtettünk meg a közelmúltban.
Nem először fordulunk meg ezen a vízen, egyszer már volt szerencsénk horgászni a területen, de az ismeretlenség és a nem éppen szerencsés időszak miatt finoman kifejezve nem éppen a sikeres túráink közé tartozott. Persze azóta már sok víz lefolyt a Tiszán, no és persze a Rhone folyón is, így a reváns reményében, no és persze az újabb tapasztalatainkban bízva ismét nekivágtunk egy Rhone túrának.
Egy ilyen túrán sok mindent figyelembe kell venni, nagyon fontosak a helyi sajátosságok, például az, hogy a Rhone folyó nagy részén tilos az éjszakai horgászat, nem közlekedhetünk vízen sem. Ott a hajózási hivatal diktál, ők mondják meg, hogy hol, mikor lehet horgászni és hol nem, ennél csak szigorúbb lehet a horgászrend, éppen ezért érdemes jó előre tájékozódni. Szóval, az éjszakai peca kilőve, a parthoz dobálós peca vagy éjjel, vagy nagyobb áradásban működik – de akkor nagyon –, ezért ez sem volt a lehetőségek között. Bár egy áradásban jó lett volna, azonban ott egy módszerre lettünk volna korlátozva. Igaz, a szakító is működhet, de az nem a mi stílusunk – állítólag az utolsó esetekben ez a mentsvár, vagyis ülj ki szakítózni a kis Rhone-ra, ott szinte biztos leveri valami. No, ez nekünk nem volt célunk.
Kettő módszer azonban igen, az egyik a pergetés azokon a helyeken, ahol a letisztult, lelassult vízben megtaláljuk a harcsákat. A másik pedig az élőhalas módszer, amit a területen előszeretettel alkalmaznak, hétvégeken tele van a pálya olyan csónakosokkal, akik ezt a módszert űzik. Mivel rendkívül alacsony vízállás és tiszta víz fogadott bennünket, az utóbbi kettőre tettük a voksunkat.
A pergetés szemszögéből a nappali időszak miatt korlátozottak a lehetőségeink, de mint tudjuk, nincs lehetetlen, így egy olyan módszert kerestünk a pergetésen belül, ami jól működik a nappali időszakban is. Így jött képbe a sleppelés. Számos magyar vízen betiltották már a sleppelést, igazából az indok csak mondvacsinált volt, vagyis sok hal kívülről akad. Persze, ha valaki külső akadásra apellál, akkor akadni is fog kívülről, ezt a halat azonban tilos megtartani és pont itt sántít a magyarázat. A letiltás valódi oka a legtöbb helyen, hogy túl sok harcsát fogtak ezzel a módszerrel. No de térjünk vissza a sleppelésre, egyetlen kézben tartott bottal nem tartom sportszerűtlennek. Ha belegondolunk, eredményességének egyik oka az, hogy állandóan jó helyen van a csalink. Dobálva ugyanez az idő – belevéve a dobást, a megfelelő mélység elérését és a kivezető szakaszt, amikor már felfelé húzzuk a csalinkat és kivesszük a vízből – már csak fele, így feleakkora a kapás esélye is. Tehát nem véletlen az eredményesség, ehhez persze kellenek vagy kell megfelelő csali is. Azt tudtuk, hogy itthon és számos más helyen is kiválóan működik a Salmo Hornet legnagyobb változata, de hogy ott is ennyire működne, arra már mi sem gondoltunk.
A Rhone deltájában a világ legjobb harcsahorgászai is megfordulnak, így nagyon sokféle, kiváló wobblert kipróbáltak már a vízen, de erre a módszerre a Hornet 9 valóban verhetetlen. A harcsa eleve imádja a ducibb wobblereket, amire még rátesz a Hornet egyedi rezonanciája. Mivel elsősorban harcsára tervezték, az erősségén is igazítottak: a kulcskarikákat és a horgait kis megerősítették, így bírják a harcsák támadását, illetve a fárasztás közben fellépő erőket. Merülési mélysége is ideális erre a feladatra. Pontosan tudja a csomagoláson ígért 3,5 méteres merülési mélységet, ami annyit tesz, ha normál módon dobáljuk, akkor 3,5 méteren mélyen tudjuk vezetni, míg sleppelve 5 m-es mélységben tudjuk vele ingerelni a harcsákat. A merülési mélységet egyébként sleppelés közben is tudjuk szabályozni. Ha jobban kiengedjük, akkor nagyobb mélységben vontathatjuk, míg közelebb húzva kisebb mélységben kelleti magát. Ezt jól tudjuk kontrollálni egy 3-5 méter közötti mélységgel rendelkező vízen. Ha éppen csak lekoppan, akkor pont azt a mennyiséget vallatja, amekkora vízen elhúzzuk.
Ezt egy halradarral könnyedén ellenőrizhetjük, sőt, érdemes is használunk a radart, mivel így előre látjuk, mekkora vízben fogjuk vezetni a csalinkat, illetve az esetleges akadályokat is előre láthatjuk, így időben tudunk reagálni a változásokra. A wobblert alapból erős dobástávolságban húzzuk magunk mögött robbanó motorral, nem alapjáraton, hanem annál egy hajszállal gyorsabban (nehéz pontosan meghatározni, talán a vízhez képest a 3 km/h-s sebesség áll közel az igazsághoz).
Mindegy, hogy folyásiránnyal szemben vagy megegyezően vezetjük, a lényeg, hogy a vízhez képest legyen egy meghatározott sebesség. Ezt úgy kontrollálhatjuk a legjobban, ha a Hornet rezgését figyeljük: elég erőteljesen veretést fogunk érezni, amikor a harcsák kedvére való sebességgel vezetjük.
Alapból a 4,5-6 m-es vízben érdemes a harcsát keresni vele, ha ennél mélyebben szeretnénk vallatni a vizet, akkor le kell súlyozni. Ehhez egy 30-40 g-os szivarólmot kell megütköztetni 50-70 cm-rel a wobbler előtt, így már akár 10 m-es vízben is kereshetjük vele a harcsákat.
Egyébként a Rhone folyón nem kellett lesúlyoznunk pluszban a Hornetet, egyszerűen csak sleppeltünk vele, a harcsák pedig imádták. Lehet, az ismeretlenség tette, de az biztos, hogy nem véletlen, hogy hazai vizeinkben is sok harcsa elesik a 9-es Hornettel. De menjünk bárhová a világon, szerintem a harcsákat bárhol megfoghatjuk vele.
Lukácsi Béla
