Csukát csukával

Csukát csukával

A nagy hal megeszi a kis halat… - ezt az ősigazságot talán az üzletemberek csépelték el leginkább, de én nem kívánok a mondás valós alapjától ennyire elrugaszkodni, sőt inkább visszaterelném ezt a témát az eredeti környezetébe, hiszen az őszi csukázások során számtalan lehetőségünk nyílik ezen elmélkedni. Mert a csuka tényleg minden kishalat megeszik! Beleértve saját utódait is.

Nem kell nagyon figyelmesen átnézni a Salmo wobblerkínálatát ahhoz, hogy rögtön szembetűnjön a különböző modellek soraiban fel-felbukkanó csukamintás műcsali. Ennyire vérengző kannibál lenne a csuka, hogy már önmagával is jól fogható?

Egy marék csukáért…

Nos, a csukás vizekről érkező beszámolók szerint a kiscsuka-modellek olykor minden más műcsalit megelőznek - sőt, vannak olyan időszakok is, amikor kizárólag kiscsukával sikerül csukát fognunk! Van, akit egyáltalán nem érdekel, hogy mi lehet e mögött… De gyanítom, hogy jó néhány sporttársunk elgondolkodott már azon, hogy miért választaná inkább saját fajtársát eledelül a csuka, szemben több más kishallal. Korábban én is csak megközelítőleges válaszokat tudtam adni magamnak, amíg el nem kezdtem kutakodni a csuka-pisztráng párhuzam mentén, hiszen a pettyes kedvenceim is hasonlóan kannibálkodnak, és jól foghatóak az önmagukról mintázott műcsalikkal.

Utolsó igazítás, és máris repül a kiscsuka!

Minden ott kezdődött, hogy pisztrángot szerettem volna tartani az otthoni akváriumomban… Nem volt nagy ügy, elmentem a legközelebbi tenyészdébe, és pár szép szóért kaptam egy maroknyi kispisztrángot, amit aztán műanyag zsákban szállítottam az előre berendezett akváriumba. A korábbi félelmekkel ellentétben mindegyik pisztráng túlélte az utat, és az akváriumot is hamar elkezdték birtokba venni. És itt kezdődtek a bajok… Hiszen ezek a tulajdonképpeni ragadozók egyáltalán nem akartak társas lényként viselkedni. A legerősebbek rögtön elfoglalták a jobb pontokat, és érkezésük után alig pár órával már agyba-főbe verték azt, aki bemerészkedett a területükre.

Olyan heves harcok dúltak, hogy két nap alatt kicibálták az ültetett növények nagy részét… Hát nem tehettem mást, minthogy a domináns egyedeket „eltávolítottam” az áhított béke érdekében. Hiába minden, alig pár perc múltán újabb pisztrángok álltak be az eltávolítottak helyére, és ugyanolyan agresszíven viselkedtek - konokul őrizték a kijelölt területüket, még akkor sem voltak hajlandóak odébbállni, ha kézzel nyúlkáltam az akváriumban, hogy visszagyömöszöljem a növényeket! (Itt eszembe jutnak a lábam alól megriadó pisztrángok, vagy az utolsó percben megugró csuka, amely képes az utolsó méteren is bevárni a gázoló horgászt… Hát ezért! Mert a végsőkig őrzi a leshelyét.)

Nos, ez megadta a választ arra, hogy miért támadja meg a pisztráng a területére „betévedő” pisztráng-mintás wobblert… És ugyanígy nem az éhség vezérli a fajtársára támadó csukát sem - csupán elzavarni, „megsemmisíteni” akarja az érkező konkurenciát, és mivel ezt a szájával teszi, hát ennél fogva akad horogra. A horgászok többsége pedig igen tévesen rögtön arra gondol, hogy nicsak, megkívánta saját fajtársát! Pedig ezek az állatok sokszor olyan műcsalit támadnak meg, amely csak hajszálnyival kisebb náluk!

Úgy tűnik, a Salmo cég nagyon jó érzékkel állt rá a ragadozók eme területféltési ösztönére, hiszen a kisebb PIKE modellektől kezdve a gigantikus JACK vagy TURBO JACK modellekig igen bőséges kínálattal állt elő, és nem véletlen, hogy manapság a jó csukautánzatokat mindenki a Salmók közt keresi.

Hogy mire jó például a 18 centis JACK? Hát, a fent leírtak ismeretében ne lepődjünk meg, ha egy alig kilós csuka is ráveti magát! És hogy egy ilyen nagyméretű műcsalinak is van létjogosultsága vizeinken, ezt a JACK Tisza-tavi vagy Duna-deltai sikerei bizonyítják!

Hosszú bot és nagy orsó - bármilyen trend jöhet, én legszívesebben ezzel vezetek minden wobblert, a kis PIKE-okat pláne!

A kisebb PIKE-okkal pedig szinte bármilyen vízen sikerül felbosszantani a csukákat - nem csoda, ha ezekkel főleg akkor fognak a horgászok, ha a csuka éppen semmire nem megy, azaz úgy általában nem táplálkozik. És a javaslatom is ilyen esetekre vonatkozik leginkább: ha tudjuk, hogy ott a hal, de semmire nem mozdul rá, akkor vezessünk be a területére egy kisebb csukautánzatot… És komoly meglepetésben lesz részünk!

A 9 centis PE9-F még a közepes wobblerek közé sorolható. Rendszerint fémelőke nélkül kötöm fel. Kockázatos, tudom, de így sokkal jobban mozog

A 9 centis PIKE-okból mindig tartok a dobozomban. Ha olyan helyen járok, ahol a csukák kisebb átlagméretűek, ezt vetem be - ezzel még a finomabb bottal is boldogulok, Salmo eme legkisebb csukája még azzal is kényelmesen vezethető. Nem utolsósorban pedig különösen szépre is sikeredett ez a wobbler, úgyhogy egyfajta kabala is már! Egyszóval, ha valaki még csak tapogatózik a csukamintás wobblerek között, elsőként a PIKE kisebbjeiből válasszon bizalommal - biztosan nem lesz haszontalan darabja a műcsalis kollekciónak!

Nagyobb csukák közt viszont a legvastagabb acélelőkétől sem riadok vissza - lám, ez a ragadozó is torokra vette a kis PIKE-ot!
Visszamehet. Egy jó horgász mindent megbocsát…

A Salmós kitérő után még egy kicsit etologizálnék… Ugyanis már a harcsahorgászok is kőbe vésték, hogy a fészkét őrző harcsa akkor is felbosszantható a közelébe juttatott sügér vagy naphal csalival, ha éppen nincs étvágyánál. Nyilván, két ikrafaló kisragadozóról van szó, amelytől a harcsa igyekszik „megtakarítani” a fészek környékét.

Ugyanígy próbálja a csuka is távol tartani területétől a más fajú ragadozókat, hiszen azok mindenképp konkurenciának számítanak (mellesleg a nagyobb sügérek is ugyanígy irtják a közelükbe merészkedő kiscsukát). Egy Duna-delta méretű horgászvízen nagyon jól megfigyelhető, hogy csak nagyon ritkán lehet sügért is meg csukát is fogni ugyanarról a helyről - általában vagy jó csukás helyek vannak, vagy jó sügéres helyek.

Ennek a kiscsukának a mérete körülbelül megegyezik a Salmo JACK méretével. Érdemes megfigyelni a csukán ejtett mély sebet… Elképzelhetjük, hogy miben lehet része nap mint nap!

És ezzel már rá is terelhetném a szót a sügérmintás wobblerek csukahorgászatban elért sikereire - hiszen itt is hasonló okokkal állnánk szemben: a sügérmintás wobblert sem feltétlenül táplálkozási szándékkal támadja meg a csuka. Ráadásul mindig úgy tudtuk, hogy a csuka általában ódzkodik a szúrós falatnak számító sügértől, de hogy mégis megtámadja, én csak a fent vázolt okokra tudom visszavezetni.

Egyébként drukkolok, hogy a gyártók további műcsali modellekkel próbálják meglovagolni a ragadozóhalak párharcát, hogy ebből horgászsikereket kovácsolhassunk akkor is, amikor a halaink éppen nincsenek étvágyuknál. Így tehát kíváncsian várom a kissüllő-wobblert, meg a kisharcsa- vagy kisbalin-wobblert! Szerintem érdekes lesz, ahogy egymás ellen hergeljük a halakat, és nem mellesleg kis is fogjuk őket!

(X)
EnergoTeam

* Amennyiben nem jelennek meg a kommentek, úgy szükséges a böngészőben bejelentkezni a Facebook profiljukba!

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.