Némi képzavarral átformálva a mondást: „a csuka csukának farkasa”. Azaz régóta közismert tény, hogy a csuka falánksága nem ismer határt, s rendszeresen megtámadja, sőt fogyasztja saját fajtársait is…
A csuka kannibalizmusát egyrészről a területvédési ösztöne alakítja, másrészről pedig a tény, hogy viszonylag kis területen időnként sok csuka koncentrálódik. Emiatt egy idő után a hozzáférhető egyéb táplálék megfogyatkozik, s folyamatos éhségét saját fajtársai ellen fordítja. Ezzel kapcsolatban ismeretes, hogy apadó vizekben (pl. Tisza-tavi vízeresztés) a csuka az egyik olyan halfaj, mely a változó körülmények ellenére is igyekszik a lehető legtovább a megszokott környezetében maradni, szinte kifolyik alóla a víz, mire hajlandó a mélyebb részek felé mozdulni, ekkorra viszont ott marad a fajtársaival kényszerhelyzetben. Így a csuka számára teljesen megszokott, hogy saját „lemenőit” veszi célkeresztbe. Számtalan kép jelent meg az utóbbi évtizedekben arról, hogy a csuka képes gyakorlatilag önmagával szinte megegyező nagyságú fajtársát is lenyelni. Még inkább jellemző, hogy az idősebb, nagyobb csukák fiatal fajtársaikat célozzák meg falánkságukkal. A kisebb, tapasztalatlan egyedek könnyen a lesben álló „öreg” példányok szája elé kerülnek, és ezzel véget is ér rövid pályafutásuk.
Nem csoda hát, hogy a Salmo szakemberei készítettek csukát imitáló - kifejezetten a csuka horgászatára szánt - wobblereket is. A műcsalik - nomen est omen - Pike néven futnak, és hazánkban is többféle méretben kaphatók. Az első modellek - szinte hihetetlen! - 1992-ben, azaz 16 évvel ezelőtt kerültek a boltokba. (Ezzel együtt igencsak érdekes, hogy a horgászok egy része még manapság sem rendelkezik csukamintás wobblerrel. A modell igazi előnyeit csak mostanában kezdik felfedezni a hazai vizeken.) A Salmo Pike wobblerek sikere borítékolható volt.
Valamennyi darab két hármashoroggal szerelt, a kisebbek 5-ös méretűvel, míg a legnagyobb, 16 centisek már 2/0-s, komoly drillingekkel. Fontos megjegyezni, hogy mind a karikák, mind a horgok minősége alapvetően megfelel a célzott halfajnak és a módszernek, a horgok cseréje csak akkor lenne indokolt, ha tudjuk, hogy kifejezetten kapitális egyedek is napi szinten foghatók az adott vízben. Egy matuzsálem szája már igen csontos, és akadhat úgy egy kisebb horog, hogy nem képes elég mélyre hatolni, ami a fárasztás során a horog kihajlásához - és a hal elvesztéséhez - vezethet.
A wobblerek kidolgozása - a Salmónál ezt már megszokhattuk - részletekbe menő, az alak és a színvilág egy valódi kis csukát idéz. A szája, a szeme, a mintázata és a formája megtévesztésig hasonlít az igazira. Még a legtisztább vizekben is simán átveri a ragadozót realisztikus megjelenésével.
Az eltelt idő alatt ez a család is fejlődött, s mára már 9, 11, 13 és 16 centis méretben, egy- és kétrészes, illetve felszíni, süllyedő és mélyretörő változatban is kaphatók a Pike wobblerek. (A csomagoláson e jellemzőket angolul találjuk meg: Floating, Sinking, Jointed, Shallow Runner, Deep Runner és Super Deep Runner.) Hozzá kell tenni, hogy alapból egyik modell sem egy mélytengeri búvár, a gyári adatok szerint a felszíniek csupán fél és egy méter közé merülnek a bevontatás során, de még a DR (Deep Runner) változatok sem mennek sokkal 2 méter alá. Érthető, a csuka általában a sekély vizeket kedveli, s ehhez alkalmazkodtak a wobbler megtervezésekor is. Ha valaki mégis mélyebbre szeretné küldeni, a zsinóron a műcsali előtt kb. 1 méterrel kell rögzíteni egy kellő méretű szivarólmot - így mególmozva nagy mélységekben is lehet próbálkozni vele.
A wobbleres csukahorgászat egyébként még gyerekcipőben jár Magyarországon (s ez jelenleg hatalmas előny!), hisz a pergetők jelentős hányada támolygó vagy körforgó villantókkal próbálja becsapni a halat. Az erősen túlhorgászott vizeken a csillogó-villogó kanalaktól néha messze menekülnek a ragadozók, annyira ismerik már. Továbbá a villantóból nem tudunk olyan akciókat kicsalni, mint amit egy wobblerrel bárki megtehet. Manapság gyakran előfordul, hogy a meg-megállított, majd újra elindított műcsalira vágnak rá a ragadozók. Ha egy fém villantó bevontatását szüneteltetjük, akkor az lesüllyed az aljzatra, esetleg hínárt szed össze onnan, és elveszti attraktivitását. Ugyanakkor egy wobbler megállítható vízközt is, onnan emelkedhet, vagy lassan süllyedhet (ez típustól függ) anélkül, hogy kikerülne a ragadozó látóköréből. Sőt, pont egy hétköznapi mozdulatsort mutat be, amit gyakran láthat a csuka. Időnként kifejezetten hasznos lehet más-más vízrétegben elvezetni a wobblert. S ehhez jön még hozzá az újszerű csuka alak és a realisztikus színezet. Kell ennél több a sikerhez? (Ide kívánkozik, hogy a szintén újdonságnak számító jerkeléses horgászathoz is készített a Salmo cég egy remek csukautánzatot. Ez Salmo Jack néven fut, és a módszerhez való nagy méretben, 18 cm-es hosszal kerül forgalomba.)
Érdemes kiemelni, amit már érintettünk korábban, hogy a horgászok többségének kelléktárában még nem található meg a csukamintás műcsali (hazánkban kevésbé volt ennek szakirodalma, ritkán került előtérbe a kannibalizmusra építő utánzatok használata), ezért ez ragadozóink számára egyáltalán nem számít megszokottnak. További jó hír, hogy a csaknem tökéletes utánzatot egyébként sem tudja igazán kitapasztalni. Ennek oka az, hogy nagyon nehezen, vagy a hal számára egyáltalán nem különböztethető meg az igazitól. (Itt kerül előtérbe az igazi, minőségi utánzatok használata!) Mivel a csuka rendre megtámadja a valódi kiscsukákat, folyamatosan azt tapasztalja, hogy nincs semmi gond az ilyen falatokkal. Bár nem tudunk még eleget arról, hogy mi a pontos folyamata annak, hogy egy adott élőhelyen megszoknak a halak valamilyen műcsalit; de ez esetben hiába tapasztalja azt egy Pike-ról elszabadult vagy visszaengedett csuka, hogy az apró fajtása „szúrós”, mikor időközben valódi csukát is elragad, és nem lesz gondja vele. Ezért a továbbiakban sem lesz bizalmatlan a kis csukát utánzó műcsalikkal szemben, mert közben rendre találkozik valódiakkal is.
Most, az őszi csukás szezon előtt mindenkinek javasoljuk, hogy próbálja ki a Salmo Pike wobblereket! Ideje a csukákat meglepni, s gyakorlatilag saját magukkal megfogni. Ha egy fogós műcsali - márpedig a Salmo Pike-ról már többéves adatbázis áll rendelkezésre - megjelenik egy vízrendszerben, az általában ragyogó eredményekkel kecsegtet. Ne csak nézze a szomszédját, hogy mivel fogja a halat, most legyen Ön az irigyelt szerencsés!
(X)
EnergoTeam
