Az ősz egy tipikus évszak: mármint sokan tipikusan csak ekkor kezdenek el ragadozó halainkra próbálkozni pergető módszerrel. Hogy eredményeik mérhetőek legyenek, és jobban felfigyeljenek a témára, kedvcsinálóként bemutatok két villantó-típust, amik meghozhatják a várt csukát, hisz horgásztársaink nagy többsége erre a fajra, azaz halra feni a fogát.
Kézenfekvő a támolygó villantó a lassú folyószakaszok sekélyebb vizeiben, a csatornák éppen csak döcögő áramlásaiban, és hol is lehetne valóban tere a támolygózásnak, ha nem a holtágakon, vagy a tavaink álló vizein?
Lényege a libegő, lassú, vontatástól függően néha kacsázó mozgás, ami a villantó hossztengelye körüli forgással is párosul. A halak egyszerre két érzékszervét "támadja", főleg a jó szemű és kifejezetten jó oldalvonal-érzékenységű csukánál. Érdemes többféle színt és méretet "karabiner közelben" tartanunk.
ABU Sländan. Ez a villantó jól el lett találva. Könnyű, hogy még véletlenül se fektessük fenékre a még le nem süllyedt susnyásba, dzsumbujba, és jól domborított, hogy lassú vezetésnél - hisz a gyorsan mozgó csalira a csuka vajmi kevéssé kíváncsi… - is remek mozgást csalhassunk elő belőle. Külön érdekesség, hogy a gyári háromágúhorog egy műanyag gyönggyel van könnyítve, amely a mozgásban lévő villantó horgát feljebb emelve, eltartja azt az esetleges zöldségtől, és persze a komolyabb akadóktól is. Megvallom őszintén, ki kellett fenni a gyári horgot. Ennyi legyen mondjuk a legnagyobb bajom… Ám nem is használtam eleddig az eredeti drillinget, mert mélyebb vízen kerestem a csőrös fenevadakat. Elébb egy holtág-jellegű, mély szakaszokkal alaposan megtűzdelt, nagyobb csatorna méretű vízterület volt a tesztpálya, majd a Mártélyi holtágon is bizonyíthatott a kanál - lehet vele halat fogni.
Ha valaki még csak most kezd el dobálni támolygóval, és főként sekélyebb, "csukásabb" jellegű vízen próbálkozna, akkor a Sländan az ő csalija lehet.
Az "örök" ABU Toby. Évekkel ezelőtt egy négygrammos, bronzszínű - azóta, hogy beszakítottam, idehaza persze beszerezhetetlen… - modellel abajgattam a balinokat, csukákat, sügéreket. Az őszre persze beszereztem az ennél nagyobb méretekből néhány darabot, elvégre, ha a csuka csak a "vasat" hajlandó megenni, akkor addig kell válogatni a dobozban, míg eltalálom, mire fáj a foga.
Az ABU Toby mindenre jó! Most komolyan. Megfogja a sügi, odakoppant neki a süllő, ráver a balin, és persze befalja a csuka. Ehhez "csak" az kell, hogy próbálkozzunk is vele a halas pályákon.
Jól és messzire dobható, bár a Sländannél valamivel gyorsabban kell vezetnünk, hogy igazán csábító mozgást produkáljon.
Egyik őszi napon, amikor leginkább - vagy írjam le őszintén, hogy csak és kizárólag? - a gumihal volt a favorit, csak azért is dobálni kezdtem a kékes színű legendával, és talán kétszer kellett helyet váltanom, hogy a holtág vizébe merült Tobyt végre megfogja valami. A jó méretes csuka rajtavesztett, bizonyítva ezzel aznap Zsoltinak, hogy nem csak a gumihal, pláne nem csak a sárga-piros a menő, nekem pedig, hogy a támolygó kékes színe valóban jó választás volt.
Az ABU villantókban nehezen csalódunk; mozgásukat ki kell ismernünk, és lehetőleg ott és akkor kell rápróbálni velük a ragadozók horgászatára, amikor azok feltehetően a közelben vannak. Mert például szűrhetem én a holtágak sarkait a drága jó Toby-val, ha a sok esőzés miatti felkavarodott sáros lé pont az addig nyerőnek megismert részeken folyik a vízbe - ilyenkor tisztább részt keressünk, szemünk a vízen legyen, és dobáljunk úgy, hogy higgyünk eredményességünkben!
