A twisterfarkú gumihalak köztudottan eredményes műcsalik, melyek egy kettős inger (a halszerűség látszata mint vizuális hatás és az attraktorként verető faroklemez) segítségével bírják támadásra a ragadozót. Valószínűleg vize és helyzete váltogatja, hogy a realisztikus hatás vagy a vibráció (esetleg mindkettő együttesen) váltja ki a kapást. Ebbe a „nemzetségbe” tartozó csalik a leginaktívabb időben és csökkent (vízi) látási viszonyok között is komoly eredményt képesek produkálni.
A Nevis Twister Shad műcsalija az egyik legújabb verzió a „Sandra-szerű” lények között, néhány apróságban mégis eltér elődeitől, ezeket fogom az alábbiakban bemutatni. A teljesen fehéren kívül minden változatot sikerült hallal felavatnom, de a gyakorlati debütálás tapasztalatai előtt először vegyük sorra a műcsali anyagi jellemzőit és mozgási tulajdonságait.
Tartóssága, anyaga
Egy új csali esetében mindig fontos kérdés a tartósság. Plasztik csalira vonatkoztatva ez az anyagának erősségét, keménységét, a műcsali „horogállóságát” jelenti. A Nevis Twister Shad esetében a keménységet és a hasadásmentességet igen jól sikerült ötvözni. A Nevis korábbi gumicsalijainak kapcsán egészen lágy anyagot vártam a Twister Shadtől, azonban ennek szöges ellentétét tapasztaltam: igen szívós plasztikot, ami talán még kicsit nehezen is csúszik rá a jigfej ólom részére, de épp ezért bitang erősen tart rajta. Az éles fogú támadásokat is jobban bírja, és mint említettem, az ólomfejen rögzített csali véletlenül sem indul hasadásnak, egyáltalán nem nyílik szét a feji résznél.
Mozgása, akciója
Az érzetre talán egy leheletnyivel keményebb gumi miatt kíváncsi voltam a műcsali tényleges mozgására. A gyakorlatban gyorsan bebizonyosodott, hogy a Twister Shad akciója nem hagy kívánnivalót maga után; lassan húzva szépen pulzál a farokrész, olyannyira, hogy még a test is imbolygásba kezd, a billegő testen megtörő fény keltette látvány pedig rendkívül ingerlően hat a ragadozók számára.
A műcsali eredményességét a halszerű testforma és a széles, erős impulzusokat adó twisterfarok adja. A modell külön előnye, hogy az élethű szemek a műcsali halas megjelenését még tovább fokozzák. A faroklemez szélessége, testhez viszonyított, jól eltalált aránya miatt igen lassú bevontatásnál is intenzíven pulzál, és emellett akár 3-5 grammos jigfejekkel szerelve is stabil marad. Akciója révén a Twister Shad kiváló csali a lehűlt vízi plasztikos pergetéshez, illetve az inaktív ragadozók kapásra ingerlésére is.
A gyakorlatban
A Twister Shad csalik első két bevetése csukás vízen történt. Az egyik alkalom egy áramló vizű csatornán, míg a másik egy zárt tiszai holtágon. Mindkettő vadvíz, telepítés egyikben sincs, pontosabban mindkettőnél a természet oldja meg e feladatokat. Azért esett a választásom erre a két vízre, mert elsősorban nem arra voltam kíváncsi, hogy egy telepített tó megváltozott táplálkozású „krokodiljai” hogyan támadnak a csalikra, hanem hogy a kifejezetten vadvízi csukák hogyan reagálnak.
A csatorna csukái a V keresztmetszetű mederszerkezet miatt a szélső töréseken álltak, a lassan aláhulló, 5 gramm körüli fejjel vezetett Twister Shad volt a nyerő megoldás, az üvegtiszta víz miatt pedig a natúr sügérszínnek volt elsöprő sikere. A kapások kemények, egyértelműek voltak, ahol állt csuka, ott bátran támadta a csalit. A reakció nem volt meglepő, a realisztikus sügér valóban jól végzi a dolgát.
A piros farkú változat furcsamód itt nem járt sikerrel. Este, a pakolás után, a villanyt lekapcsolva rájöttem, miért… A foszforeszkáló hatást ekkor fedeztem fel ennél a színváltozatnál. Ez a plusz (ott és akkor) már minden bizonnyal sok volt a tiszta vízzel párosulva. Ami az emberi szemnek nem feltűnő különbség, az a hal (esetemben a csuka) számára már lehet, hogy „sikít” a víz alatt.
Ugyanez a szín a másik, viszonylag opálos vizű holtágon, közel három méteres mélységben már jól vizsgázott, bátran támadták a csukák. Itt mintegy hat csukához segítettek hozzá a különféle színű Twister Shadek cirka háromórányi horgászat alatt. Valószínűleg a vízmélységből adódóan rosszabb látási viszonyok miatt az élénk színű változatok bizonyultak fogósabbnak. Talán ezért volt az, hogy - szemben a korábbi tapasztalatokkal - a „sügérrel” itt csak egy szivarcsukát sikerült fognom.
Ezen a holtágon megfigyelhető volt, hogy a fogott csukák majd mindegyike a vermelő keszegek és kárászok között (alatt-mellett) helyezkedett el. Ehhez mérten nem volt meglepő, hogy teli gyomorral kerültek elő, de az már igen, hogy jóllakottságuk ellenére nemegyszer torokra vették a Twister Shadet.
Bár a csali első bevetéseit szándékosan csukás vízre terveztem, nemcsak hogy sejtem, de biztosra merem mondani, hogy a Twister Shad típusú csalik kitűnőek süllőre is. Vízállásfüggő, de a januári időszakban megpróbálom a pergető túráimat süllős helyek felé irányozni, hogy ott is bemutassam a legújabb Nevis csali fogósságát.
Jelen és jövő
A Nevis twisterfarkú gumihal repertoárja jelenleg ötféle színváltozatban létezik:
- teljesen hófehér
- citromsárga, pirosas háttal
- realisztikus sügérminta, átlátszó farokkal
- ezüstös-gyöngyház, feketés árnyalatú háttal
- piros fej és farok, közte foszforeszkáló, fehéres test
Aki a Nevis Vantage Twister Shadet a boltokban keresi, most még csak egy méretben (9 cm) és a fentebb említett, ötféle színben veheti meg. Egy csomagban 3 darab műcsalit kapunk. Hogy a jövőben a forgalmazó mennyire lát majd benne fantáziát, nem tudom, de biztosra veszem, hogy sok pergető szívesen látná a Twister Shad nagyobb, 12-15 centis verzióit, esetleg újabb színeket is a boltokban. Különösen, ha ilyen jó áron kapjuk majd azokat is…
Írta és fotózta: Gégény Viktor
