Miért fontos, vagy fontos-e egyáltalán, hogy miben pergetünk? Sokan csóválják most a fejüket, miért is tettem föl ezt a kérdést. Azonban ha eltekintenénk a téli és késő őszi horgászatoktól, és csak a nyári vagy tavaszi alkalmakat vennénk figyelembe, akkor egyértelműen megválaszolható lenne az. Válasszuk tehát ketté a ruházkodást, tavaszi-nyári és őszi-téli időszakra!
A tavasz és a nyár általában kellemes hőmérsékletű - eltekintve a szélsőségektől, mondjuk a hidegfronti hajnaloktól... - így sok meleg gönc nem szükséges. Akkor mi? Zöld, vagy terepszínű ruha kell! Lehetőleg olyan vastagságú, hogy a szúnyogok ne szúrhassák át, és azért kell a rejtő szín, hogy a partközelben leledző ragadozók - amiket meg akarunk fogni - ne szúrjanak ki bennünket elsőre. Persze lehet rajtunk bármilyen terepgúnya, ha nagyon zajosak vagyunk, megette a fene az egészet...
Én téli és nyári "kollekcióval" rendelkezem: a nyári vékonyabb szabású, passzosabb, míg a téli lazább, lehet alá öltözni bátran. Nadrágjaim terepszínűek, nyári ingjeim is, mellényem szintén, míg a téli kabát és mellény homokszínű.
A sokzsebes nadrág praktikusabb, de muszáj hozzá egy mellény is, mert abban van minden holmink: wobblerek, villantók, twisterdobozok, engedély, hadd ne soroljam. Akinek nincs, vagy nem akar, az vigyen magával egy kisebb táskát, amit a vállán, vagy a hátán könnyedén viselhet, ahogyan ezt Zsolt cimborám is teszi.
Amit minden horgász hord - és belőle gyakran levonja a nem laikus szemlélő a "hovatartozást" - az a sapka. Azért pirosat nem nagyon lehet látni, ha mégis, az elgondolkodtató. Esetleg süllőre, éjjel vagy hajnalban ajánlható... :)) A cimborákkal azonban zöld, vagy pedig "céges" sapkát hordunk: ez lehet westeles, fiatos, opeles, haldorádós... A sapka azért is jó, mert a horgász részévé válik, nélküle el sem indul, és különleges tulajdonságokkal ruházza föl viselőjét. De fizikailag kétségbe vonhatatlan erénye, hogy ellenfényben is megfelelő látást biztosít simléderének köszönhetően.
A lábbeli, és ami abba való. Ha hiszik, ha nem, mindig gumicsizmában flangálok a parton (mégsem gombás a lábam). A csizmának jóval több előnye van, mint hátránya, így számomra hamar természetessé vált. Viselve könnyebb, a hal kivétele, nem gond, ha nagy a sár, és esetleges elakadás esetén még a vízbe is be tudunk picit lábalni, ha erre a part lehetőséget ad. Célszerű pamut zoknit venni bele, hűvös időben akár hármat is, innen már kitalálják, hogy a jó csizma kábé másfél számmal nagyobb viselője valós lábméreténél. Így bele tudjuk tenni a téli csizmás időszak lehetővé tételét szolgáló thermobetétet. Venni egy betétet, meg egy egyszerű, zöld csizmát még mindig olcsóbb, mint thermocsizmába invesztálni. Bár hosszú távon mégis kifizetődőbb! Ha valaki csak cipőben vagy bakancsban (surranó) hajlandó menni, tegye. A lényeg, hogy lábunk ne fázzon, ne ázzon, és ne legyen melege.
Ki kell egészíteni ruhatárunkat egy fölöttébb mulatságos és sok élcre okot adó darabbal, amit méhészeti szakboltban bármikor beszerezhetünk, és nélküle néha véresre vakarnánk magunkat: méhészsapi. Persze lehet kapni jobb horgászboltokban speciális hálós sapkákat - és nem hálósapkákat! :)) - azonban szerintem a méhészsityak messzebbre tartja a hálót a merész és zsongó vérszomjas nőhad (szúnyogok) elől.
Nyárra egy könnyű esőkabátot, vagy széldzsekit általában ajánlatos magunkkal vinni, mert az időjósok is tévedhetnek, hiába ígérték az éjszakát száraznak...
A téli öltözetet futólag már érintettem. Lényege, hogy rétegesen tudjunk aláöltözni, de ne legyen feszes, hisz akkor mozogni már nem fogunk tudni benne. Gyengébb - 2-3 fokos - mínuszokhoz elegendő a terepgatyó alá vett kettő vagy három melegítő plusz jégeralsó, ha a szél is fúj. Felülre szintén réteges göncök kellenek: atléta, trikó, pulóverek, legalább egy gyapjú legyen közte. Így nem fázunk majd, és az első sikertelen óra után nem megy el rögtön a kedvünk, csupán hiányos öltözetünk miatt a horgászattól.
Ami télen mondhatni nélkülözhetetlen, az a kesztyű. Az ember ugyanis a végtagjai felől kezd el fázni, így a fázó láb, vagy kéz után fázik át a horgász. A neoprén, lepattintható ujjas kesztyű biztosan nagyon jó, de drága. Így mi az egyszerű, szövetkesztyűket használjuk, amik hőtartó béléssel kerülnek forgalomba, és ujjaikat levágjuk. Ennek egy gondja van, hogy átázik. Tehát ha halat fogtunk, célszerű annak kivétele előtt lekapni, mert a halnyálkától erősen nedves kesztyű mindenre jó, csak a hideg ellen nem véd.
Kisebb szélben, vagy pedig nullához közeli hőmérsékletnél még elegendő a simlis sapi, azonban erőseb hideg vagy nagyobb szél esetén már jól jön a csuklyás pulcsi, vagy csuklyás kabát, megspékelve egy vastag és a füleinket teljesen fedő sapkával.
Kendő a nyakba, ezt majdnem kihagytam. A késő ősz, a kora tavasz megköveteli a kendőt, ha fúj a szél. Még a szúnyogoktól is véd egy kicsit, bár csak miattunk nem érdemes fölkötni. Persze lehet, hogy a kendőt csak én misztifikálom, mert rajtam kívül tán egy-két emberen szoktam látni. (Persze nyakba kötve, nem pedig fejre, hogy Mari nénémet még egy méterről se ismerjem meg a boltban az öregasszonyosan megkötött nagyméretű kendő miatt... :)) ) Télen vagy pedig az évszakhoz képest hideg időben - ezt úgyis mindenki saját maga dönti el - sálat kötünk nyakunkba, majd lábunkat is nyakunkba kapva meglépjük a vízpartot.
