Május 1. a legszebb ünnep számomra. Évek óta, már napokkal előtte elkezdem a visszaszámlálást. Mióta divat lett a rablóhal tilalmakat összevonni - mondván: „honnan tudja az a süllő, hogy csukának van az a kishal odatéve?” -, egyik szemem sír, a másik nevet. Sír, mert nem üldözhetem a ragadozó halakat, viszont nevet is, mert azok sem, akik csuka, harcsa horgászatára hivatkozva szeretnék tizedelni az ívó süllőket.
Ahogy közeledik a várva várt nap, egyre többet rendezgetem a pergető felszerelést. Így történt ez idén is. Várakozásomat még az is fokozta, hogy a télen beszerzett holmikat csupán „szobahorgászatok” során tudtam tesztelni.
Az igazi fanatikusok nyilván tisztában vannak vele, mit jelent a szobahorgászat. Karbantartás, rendszerezés, egyfajta leltár, de lehet, hogy így csillapítjuk azt a vágyat, ami egész évben hajszol minket, ami miatt képesek vagyunk esőben, fagyban, tikkasztó kánikulában kint lenni a vizek partján.
Ahogy közeledik a nap, szinte vibrál a levegőben ez a titokzatos erő.
A terv: a jelzett napon 0 óra 00-kor megközelítem az objektumot és megkezdem a horgászatot.
Sajnos ez nem volt megvalósítható, mert horgászversenyt szerveztek aznapra, így még egy fél napig várnom kellett az első igazi bevetésre. Lassan vánszorogtak a percek. Kimentem dél körül körbeszimatolni, hogy áll a verseny. Persze az igazi indok az volt, hogy végigpásztázzam a terepet, van-e valami ragadozóra utaló jel.
Nem igazán láttam mozgást.
Hazamentem, hogy összekészüljek és teljes menetfelszerelésben vágjak neki a napnak.
Igazi majális hangulat fogadott, élőzene, bográcsozás, hacacáré. Megérkezéskor szinte zsúfolásig volt telve a part, alig találtam szabad helyet, ahol elkezdődhet a horgászat.
Végre élesben tesztelhetem a télen vásárolt csalikat! Jó pár forgót vásároltam, sok-sok gumit és néhány wobblert. Elsőnek egy Panther Martin Stripes & Wool 20 R került a kapocsra. Mint egy hármas eke, úgy szántotta a vizet, kicsit súrolva a bottal vezethető csalik felső határát.
Ízlelgettem magát a tényt, hogy végre pergethetek, mikor hirtelen mintha elakadtam volna. „Ez lehetetlen, mert 4-5 méteres mélység fölött húzom, maximum egy méterre a felszíntől!”… még végig sem futhatott a gondolat az agyamon, mikor lüktetni kezd az „akadó”. Egy jó kilós süllő támadta meg a termetes csalit, nem kis meglepetést okozva. Öt perc sem kellett az első halhoz. Picit csodáltam, néhány emlékképet készítettem, aztán útjára engedtem.
Egy üres óra következett kereséssel és csalicserékkel megtűzdelve. Vasak, gumik, wobblerek felváltva kerültek a kapocsba. Egy PREDATEK Spoonbill Tropical Frogra volt a következő akció, néhány koppintást követően a lábam előtt fordult le a csaliról egy tüskéshátú. Reméltem, nem ment messzire és dobáltam serényen. Harmadik dobásra érkezett ismét a rávágás. Előttem forgott egy bő kétkilós kékfarkú. Sajnos a horog nem fogta jól, ki tudta rázni a szájából a drillinget. Aprócska vigasz, hogy a tiszta vízben láthattam, hogyan védekezik.
Helyváltoztatásra szántam el magam, mielőtt elszólít a kötelesség (családom majálisozik, őket kell vacsorára hazaszállítanom). Köves akadók között reméltem a halakat. Ahogy a helyre értem, elméletem beigazolódni látszott, ugyanis több süllő is kikövette a csalit a lábamig. Volt akasztásom is, ami lemaradt, végül egy 50 cm körüli vékony süllőt sikerült a szákba terelnem az előbb említett Predatek segítségével. Két olyan csalit sikerült felavatnom, ami halat még nem adott! Sajnos mennem kellett.
Gyors vacsora és átöltözés az éjszakai műszakhoz. Igyekeztem minél előbb visszaérni, de már mindkét előző helyen horgásztak. Jobb híján egy sekély hínáros rész mellett álltam meg, ott kezdtem meg a horgászatot. Ahogy besötétedett, megkezdtem a felszín vallatását Rapala Jointed 11 S-sel. Végül 2 kis süllővel és egy nagy rávágással zártam a napot.
Megpróbálom kicsit összegezni ezt a bő két hetet és leírni a szezonkezdet tapasztalatait.
Keresni kell a halakat!
Nyitott szemmel és füllel szoktam járni a vizek partját. Ennek köszönhetem idei első balinomat is. Május eleje a cserebogár rajzás csúcspontja. Idén rengeteg bogár repült, ami csak négyévenkénti ajándék a szemfüles pecások számára. Nehéz lett volna nem észrevenni a víz tetején cirkáló termetes halakat. Egy reggeli csukavadászaton 3-4 fenekeszeget is láttam közel a parthoz elúszni. Nyilvánvaló volt, hogy a vízre hullott cserebogarakat keresgélték. Másnap már ultra light felszereléssel a kezemben érkeztem.
A fák takarásában vártam, hogy megmutassa magát valamelyik dobástávon belül. Kisvártatva pár méterre tőlem láttam egy burványt közel a parthoz. Ahogy odapöccintettem a bogár formájú wobblert, már érkezett is a vehemens rávágás. Élvezetes volt a finom szerelékkel fárasztani a kiló körüli balint. Néhány fénykép után ismét úszhatott, én meg bíbelődhettem a merítőbe akadt horgokkal.
Apropó, könnyűpergetés. Próbálkoztam sügérek horgászatával, több-kevesebb sikerrel. Ahogy a csukázás mellékhala a sügér, ez fordítva is elmondható. Nem kis szerencsével sikerült egy kiló fölötti csukát partra kényszerítenem a sügérező cájggal. Nád szélét próbáltam végigpásztázni mini twisterrel, mikor hirtelen karikába hajlott a kis CW. Láttam, ahogy a csuka tátott szájjal próbál szabadulni a horogtól. Vártam, hogy megkönnyebbüljön a szerelés, de nem így lett. Bár a hal sokszor beúszott a vízre hajló nádszálak alá, akadót nem talált. Egyre inkább sikerült átvennem az irányítást, végül tarkófogással sikerült kiemelni. Örültem a szerencsés kimenetelű kalandnak, de remélem, azért a sügérekkel is össze fog hozni a horgászszerencse.
Ha már a csukáknál tartunk, néhányat sikerült nyakon csípni. Leginkább a gumihalak voltak nyerők, de wobblerrel is becsaptam párat. Az első csukás napon a wobblerek domináltak: először egy süllyedő kétrészes Ugly Duckling volt eredményes, majd jerkelő módszerrel egy Salmo Slider PE. Néhány halat mély vízből sikerült plasztik csalival megfogni. Ami kellemes meglepetés volt számomra, az a Spro H. S. Pike fighter. Ha egy új csalit vásárolunk, mindig ott motoszkál a kudarc lehetőségének gondolata. Nem olyan lesz a mozgása, dobhatósága, tartóssága, mint amilyet az ember szeretett volna… Kiss Gábor írt először ezekről a csalikról, aztán a fórumban Benyus mester is méltatta őket. Nekem sem kellett több, beszereztem egyet. Még a télen sikerült jég előtt kipróbálni, és bár halat akkor nem adott (nem tudtam lejuttatni olyan mélyre ahol a süllők tartózkodtak), mozgása már akkor megtetszett. Ám az édeskevés, ha nekem tetszik, a halak fogják eldönteni milyen is a csali valójában! Bár az áll rajta, hogy 3 méterig merül, szerintem a 2, vagy a 1,5 méter inkább reális. Felemelt bottal viszont a felszín közelében tudjuk tartani lassú bevontatás mellett. Néhány csukát és jó pár süllőt sikerült becsapnom segítségével. Valószínűleg fogok még belőle vásárolni párat. (a mélyre törő modellt mindenképpen szeretném kipróbálni).
Végére hagytam az abszolút favoritokat, a gumihalakat. Azt vettem észre, hogy a tilalom utáni első napokban boldog-boldogtalan fogta gumival a süllőket, szinte nem lehetett úgy vezetni, hogy ne vágjanak rá. Lehetett az gumihal, egy-, vagy kétfarkú twister. Aztán ahogy teltek a napok, egyre óvatosabbá váltak. Már nem volt elég tekerni, módszeresen végig kell kutatni a víz minden rétegét, a lehető leglassabb tempóval. Sokszor hosszasan követték a csalit rávágás nélkül, csak mikor kiemeltem, akkor hagytak egy burványt előttem, este pedig a szívbajt hozzák rám, mikor dühös loccsanással fordulnak vissza. Jellemzően a sekélyebb részeken vagy a felső rétegekben lehetett kapást elérni - értem ezen a maximum 3 méteres mélységet. Nem szeretném kihagyni a sorból a gumievő csukákat sem. Érdekes módon egyiküket legalább 7-8 méter mélységben sikerült kapásra bírnom. Volt, ami a bedobás utáni süllyedőre vágott rá, és persze jelentkeztek a klasszikus, partszéli támadók.
Ha halat éreztünk valahol, érdemes többször rápróbálni a helyre, ha nem szúrta meg a horog és nem vett észre minket, újra fog próbálkozni. Mégis van úgy, hogy hiába minden igyekezet, nem akar ráduplázni. Jegyezzük meg a helyet, mélységet, időpontot, csalit és másnap valószínűleg újra ott fogjuk találni a delikvenst.
Végezetül: a kivétel erősíti a szabályt, rossz csali nem létezik, csak finnyás halak, ezt senki ne feledje!
Kecskés Viktor (victorcnr)
Fotók: Kaszás Géza, Kecskés Viktor
