Szinte csak megfeszült a lasszó és egy másodpercet is alig rezgett a fahalacska, amikor a vontatás erős húzásba ment át. A válasz nem váratott és én is behúztam. A vékony kis bot most szépen karikát formált! Ezt már szeretem! De jó lenne, ha egy szebb süllő...!
Harmadik műszak (22-06-ig)
Kicsivel tíz óra előtt, az ideálisnak vélt partszakasztól kicsit lejjebb tudtam elkezdeni a bevetést. Csaliként a Team Esko formában bíztam továbbra is, és feltűnőbb éjszakai színt választva egy sárgás HT-t bújtattam a kapocsba. Próbáltam tiszta erőből, jó hosszúakat dobni. A harmadik behúzásnál, talán, fél távnál a félreismerhetetlen és mindig várt rávágás villámként hasított a botba. A húzás folyamatos volt, de nem túl erős és a sötétség is bizonytalanná tett a hal méreteit illetően. Felnéztem a spiccre és a műgát lámpáinak fényében láttam, hogy nem úgy hajlik, ahogyan én szeretném. Ennek ellenére összpontosítottam a halra, mert azt tudtam, hogy végre méretes, és kár lenne elhibázni. Mozgásából ítélve süllőt gyanítottam. A partnál hevesen rázta a fejét, de nem menekülhetett a tűhegyes hármas horgok, majd pedig a bal kezem fogásából. 36 centis siheder! Még modellt állt nekem, majd visszakerült a habok közé, szabadon.
Végre kajálnak! Arra most csak reménykedve gondoltam, hogy jó volna a szebb példányok közül is kikapni egyet. Csali csere fel sem merült! Majdhogy nem megcsókolva a kis rikító Rapalát, kicsit feljebb léptem és újra dobtam. A második jó messzire szállt. A felszínen pontosan láttam a beérkezés pillanatát. Szinte csak megfeszült a lasszó és egy másodpercet is alig rezgett a fahalacska, amikor a vontatás erős húzásba ment át. A válasz nem váratott és én is behúztam. A vékony kis bot most szépen karikát formált! Ezt már szeretem! De jó lenne, ha egy szebb süllő...! De nem! A folyamatos erős húzás és az ismétlődő lassúbb rángások harcsát ígértek. Mivel messziről sikerült kikényszerítenem, ezért a harc egy kicsit tovább tartott, mint azt a halam mérete megkívánta volna. A sötétben a távolságot a fárasztás alatt nem pontosan éreztem, ezért felkattintottam fejlámpámat. Persze, hogy harcsa! Épp méretes, másfeles forma. Előttem forgott, 7-8 méterre... mintha a partra szeretne kijönni... hóna alá nyúltam és segítettem neki. Most már megnézheti, milyen a "külvilág". Riadt arcán látom, nem tetszik neki. Már csak egy gyors vaku-villanást kell kiállnia, és kígyózva tűnhet el újra a mélyben. Gyorsan megszabadítom a szája izmos sarkában, tipikusan "harcsásan" akadt horogtól.
Sietek a mozdulatokkal, mert tudom, most érkezett el az intenzív táplálkozási időszak. Órámra nézek, negyedtizenegy. Gyerünk, hajtás tovább! Öt-hat dobás telik csak el kapás nélkül. Az újabb jövevény a part közelben csap műcsalimra, a "forró tigrisre". A lámpa fényénél meglátom. Méretet épp megütő kis sárkány. A szabadulásban nagyon bízik, és eget verő fejrázásba kezd. Meg is lesz az eredménye, mert a rugalmas pálca megkönnyebbül és a kis, bátor harcos eltűnik a kövek közt. Nem sajnálom túlzottan mert láttam, nem túl nagy..., azért jó lett volna, ha beírhatom a naplómba, de így csak tanulság lesz belőle. Megvizsgálom a horgokat, hogy nem okolhatók e a hibáért. Tűhegyes mindegyik! Bízom a kis tigrisben és továbbra is maradok ennél a színnél. Újabb dobások közben arra gondolok, hogy milyen jó alkalom volna a színek különbségeinek tesztelésére egy ilyen intenzív, harapós időszak. Persze ehhez több horgásznak kellene egyszerre pergetni... Mindenesetre és döntök: nem fogom a fogás esélyét a kísérletezgetés kedvéért feladni. Továbbra is nagy hittel vezetgetem a wobblert, ritmusát most nem töröm meg, mint ahogyan nappal szoktam, és a tempót is lassabbra veszem. A parttal párhuzamosan, sodrásba dobok... az előbb mintha a kövezés fölött kapta volna el, talán több is van ott... Igen! Egy szép rántás jelzi, helyesen okoskodtam. Még egy ezüst sárkány! Egész közel szánta el magát a rohamra. Hamar kiemelem, hiszen ez is csak egy centivel haladja meg a méret-határt. Úgy látszik, most ezek álltak fel a duzzasztóhoz.
Tizenegy is elmúlt, egyedül maradtam a pályán. Nem mondok le az igazi nagyról, és a TE-HT biztos sikeréről meggyőződve nyugodtan váltok egy másik "lötyögőre". Egy magyar gyártmány, egy kiváló Chervy Mágnes kerül fel, FT színben. Nagyon jól hajítható és érdekes formájával, különleges mozgásával lehet, hogy újdonság ezen az agyonpergetett vízen. Harmincat is dobok vele különböző helyekről. Egy rávágást sikerül is vele kicsikarnom, de nem akad meg. Cserélek. Egy fehér, Magnum CG a kiválasztott. Már a másodikra rákoppint valami. Tíz perc múlva megint egy kis koppintás... Biztosan már csak az egészen kicsi süsük szorgoskodnak a területen. Jóval éjfél után aztán meglesz az igazolás. A kövezés vonalában, a folyásirányban húzott, gyors csalira mart rá egy 17 centis, vakmerő jószág. Szerencsére sérülésmentesen "rilizálom" és közben elégedetten gondolok a biztos utánpótlásra. Persze fogtam én néhány éve a Derítő-tavon is ilyenekből ezer számra aztán jött egy forró nyár az alacsony vízszinttel... és manapság már nem is megyek oda pergetni, annyira halott a hely. Remélem itt, egészségben felnövekszik ez a szép állomány!
Elmaradtak a kapások. És az elmúlt néhány eseménydús óra után csak most érzem igazán milyen fáradt vagyok. A közelből vidrák vijjogását hallom és hamarosan visszahúzódva, csendben meg is figyelek három kifejlett vadászt. Néha a partra is kijönnek. Füttyögésükkel még a duzzasztó hatalmas robaját is túlharsogják. Vajon ez a sikongatás valamiféle halász-jelzés egymásnak? Nem tudom, de szinte biztos vagyok benne, hogy halaimat elzavarják, így hát inkább ledőlök egy órára. Beállítom az ébresztőt, és bizakodva szunnyadok el a hajnali várva várt rohamok előtt.
Háromkor ébredek, még sötétben. A part üres. Ott folytatom, ahol abbahagytam, de sűrűn váltogatom a wobblereket, mert nincs érdeklődő. A napfelkelte előtti legjobb percek is kapás nélkül telnek el, mint ahogyan a rákövetkező óra. Összepakolok. Csontjaim sajognak. Egyszer azon járt az eszem, hogy 48 órát pergetek egy huzamban... most azt mondom, lehetetlen bírni. Talán, ha a sok hal szórakoztat... de hol van olyan hely!?
Az autóban szörnyű a hőség. Félre húzódok egy nagy fa hűs lombjai alá. Muszáj aludnom egy kicsit, nehogy hazafelé baj legyen az úton. Az elmúlt három eseményteljes "műszakra" gondolok. Talán megismételhetném egy másik duzzasztónál, vagy egy másik jó rablóhalas vízen... nemsokára... Tervezgetek... sokáig nem jön álom a szememre...
