Ami az elején el van b@…va…
Van az az egyszerű mondás, hogy ami az elején el van b@…va, az végig el lesz… Talán kezdhetném ezzel ezt a kis élménybeszámoló cikket a legutóbbi felső-tiszai kirándulásomról. Pedig annyira jól indult minden…
Érdekes a Facebook világa. Sokan már szinte ki se tudnak szakadni belőle, míg bármilyen meglepő, léteznek olyanok is, akik nagyon jól megvannak nélküle. Én próbálok valahol a két tábor között félúton lavírozni, és amikor már érzem, hogy túl sok a mobil, akkor elrakom és irány a víz.
Kétségkívül van egy komoly előnye a közösségi médiának, mégpedig az, hogy esetenként nagyon jó embereket ismerhet meg rajta keresztül az ember. Így akadtam én is össze Bodnár Dominikkel már jó pár éve. Akkoriban még itt tanult középiskolásként Nyíregyházán, ahol élek, és egészen konkrétan egy pár wobbler eladása kapcsán jelentkezett, hogy érdekelné. Találkoztunk, és horgászatról szívesen beszélget az ember, így onnantól folyamatosan messenger kapcsolatban voltunk. Arra már akkor rájöttem, hogy ő bővebben beszél messengeren, mint a való életben – nem egy bőbeszédű ember, az tény.
Múltak az évek és rendszeresen beszéltünk arról, menjünk el horgászni egyet közösen, de az időpontot sose tudtuk összehangolni, mert vagy nekem, vagy neki nem volt jó, vagy ha úgy alakult, hogy mindketten ráérünk, akkor a Tisza húzta keresztbe a terveinket.
Nos, az idei pecát eldöntöttük, ha tudunk, megyünk! Pont! :D El is kellett halasztani vagy 4x az időpontot, a különböző forgatási munkáim miatt. Ez van. De végül nyár utolsó napjain össze tudtuk hozni a pecát.
Azt beszéltük meg, hogy ha már itt a hajó, megnézzük az ő környékét is, az Aranyosapáti, Tiszaadony felé, de ha már itt a hajó, felmegyünk vele a Vásárosnamény feletti szakaszra is. innentől tekintik valójában Felső-Tiszának a területet.
Amikor autóztam hozzá, jött tőle a telefon:
„Van egy tartalék orsód?”
„Miért?”
„Elejtettem az enyémet, amikor pakoltam, és letört a talp részéből egy darab…”
Na, frankó, szép kezdet. Orsóm volt, így a pecának nem volt akadálya, de azért nem ideálisan indult a horgászat. Még a peca szervezése közben beszélgettünk arról, hogy hol tudom letenni a ladikot. Mondta is Dominik, hogy a komplejáró nagyon széles és betonozott, full alkalmas erre. Igen ám, de a horgászati dátum többszöri halasztása meghozta az eredményét. A kiváló betonpálya nem érte el a vizet. Vagyis elérte, csak épp mögötte volt egy jó 50 cm-es függőleges szakasz, amit nehéz áthidalni egy trélerrel. Egyik oldal kilőve… átmentünk komppal a másik oldalra, ott a beton jól láthatóan beleért a vízbe. Amit kézzel nem tapogattam ki, hogy vajon mennyire necces a pereme, tehát ki van-e mosódva a beton és szintén árok van mögötte, vagy sem. Hiba volt.
Amint nagy nyugalommal tolattam befele a Tiszába a hajóval, ahogy a kerék elérte a beton peremét, leesett a semmibe. Erről egy határozott csattanás tájékoztatott is. Azonnal bevágtam a féket, kiszálltam és konstatáltam, hogy a tréler beesett a Tiszába úgy rendesen, a tengelye fennakadt a beton peremén és a hajótestbe ömlik be a víz, mert olyan meredek szögben állt, hogy a feneke víz alá merült.
Egy dolgot tudtam gyorsan csinálni, a hajót azonnal leengedtük a futóról, így a vízbeömlést meg tudtuk állítani, ahogy vízszintesbe került a hajó. Innentől csak várni kellett, míg az automata szivattyú szép lassan kitermelte a csónakban lévő több száz liter vizet. A táskák eláztak, a ruhák zöme, ami a hajó padlóján volt, elázott… szép kezdet.
Na, innen indult a hajózás. Ami viszont meseszép, az a környék. Igazából már ezért megérte nekem oda elmenni, mert nagyon szép tiszai szakaszok vannak arra. Volt olyan, ahol a teljes folyó szélessége nem haladta meg szerintem a 40 métert. Pár kilométerrel fentebb pedig igaz, hogy széles volt a folyó, de a mélysége valahol 60 cm és 1 méter között ingadozott. Észnél kellett lenni nagyon, ha haladós tempóval mentünk, nehogy ledaráljam a csigát a motoron.
A pecáról érdemben túl sok mondanivaló nem volt. A víz bár úgy tűnt, hogy tiszta, a felszínén barna hab úszott, amely engem leginkább a szennyvízre emlékeztetett. Egy-egy visszaforgóban olyan mennyiségben állt össze ez a barna hab, hogy még dobni se volt oda gusztusom, nehogy halat fogjunk onnan.
Bár ez a veszély ezen a napon nem nagyon fenyegetett minket. Meg kellett szenvedni minden egyes halért. Mondtam… ami az elején el van b@va… Dominik mondta is, hogy amikor ilyen habos a víz, nagyon nehéz a halfogás. A vadi új neonzöld zsinór a nap végére majdhogynem barna volt. Szívem szerint orsóstól vágtam volna be a mosógépbe, annyira dzsuvás volt. A hajóról nem is beszélve. Vastag barna sáv éktelenkedett az oldalán végig.
És tudtam, hogy még hátra van a hajó levétele. Azt már másképp oldottuk meg. Vásárosnamény feletti település Jánd, aminek a szabad strandja mellett van egy hely, amely többé-kevésbé alkalmas hajó levételére. Igaz, hogy ott meg baromi sekély a víz. Bokáig érő vízben gyakorlatilag tolni kellett a hajót, fel a görgőkre, majd felcsörlőzni. Egy poén maradt a végére, hazafelé megálltam egy önkiszolgáló mosónál, ahol egy csomó dolog tiltva volt: motormosás, platómosás, utánfutómosás… de hajómosás nem volt tiltva :D, így szépen tisztára mostam a szállítmányt. Ahogy a hajó alá nyomtam a mosófejet, egy kagyló esett le onnan. Annyira sekély volt a víz Jándon, hogy a tréler vázát már az aljzatban húztam, így fel is szedett egy kagylót… :D
Végül következzen a film, amelyben a fenti képek meg is elevenednek! Ha tetszik a film, megköszönöm, ha tesztek rá egy YouTube like-ot! Nagy halakat ne várjatok benne, se sok halat… ez ilyen kirándulós film. Remélem, ennek ellenére tetszeni fog!
Takács Péter
