Az árhullámok nyár elején kicsit felborították a környékbeli folyóinkon megszokott „horgászrendünket”, így ha a harcsán kívül más halra is pályázni akartunk, olyan vizet kellett választani, ami a leggyorsabban tisztul. Így jutottunk el a Bodrogra.
A Facebook egyik jó hozadéka, hogy a nélkül lehet a vizekről információkat szerezni, hogy el kellene oda utazni és saját szemmel megtapasztalni azt. Ha jó csoportokba kerül be az ember, akkor naprakész információkat kaphat arról, hogy a folyóink fentebbi szakaszán miket fognak a horgászok, illetve milyen a víz átláthatósága. Ebből már kikövetkeztethető, másnap, harmadnap mi fog történni a saját kedvelt területeinken is. Emellett további nagyon nagy előny, ha az embernek vannak olyan ismerősei, akik hitelesen jelzik, mit lehet épp fogni. Ilyen információs halomból sikerült összerakni azt, hogy a Bodrog már jól horgászható, hiszen sok balinfotóval akadtunk össze a Facebookon.
Az azonban nagyon jól látszódott, hogy a legfrekventáltabb helyek az ártéri befolyók. Ugyanis az árhullám feltöltötte az ártéri területeket, ahonnan az apadás szépen visszaszívja a vizet. Ez viszont már jóval „tisztább”, illetve a kánikula miatt melegebb, mint a főág vize. Ezt roppant mód szeretik a küszök, keszegek, amiket viszont még jobban szeretnek a ragadozók, amik mint a jó pásztorkutya, követik a táplálékhal-rajt. Ha a kishalak ilyen csapata egy befolyónál csoportosul, órákon belül körbeveszik azt a folyók ragadozói, kivétel nélkül a teljes ragadozói skála megjelenik ott.
Oláh Petivel úgy döntöttünk, hogy mi is ezeket a befolyókat kezdjük el vallatni: BÁRMIRE. Ez viccesen hangozhat, de ehhez hozzá tartozik, hogy vinni kellett magunkkal balinos, süllős, no meg valami erősebb horgászbotot és végül, de nem utolsósorban csalikat is pár táskányit. A terv az volt, hogy próbálunk ezeken a befolyókon halat fogni pergetve, legyen szó wobblerről, jigről vagy egyéb műcsalikról.
Mivel nem hajnalban indultunk, sejtettük, hogy a Tokaj feletti legnépszerűbb befolyón már lesznek horgászok, így eleve fentebbi mellékágakat céloztunk meg. Nem is csalódtunk, 3 csónak is hasonló tervekkel kergette már a Zsaró-ér befolyásán a halakat, míg a tokaji kisebb ágakon nem láttunk olyan mértékű visszaáramlást, ami odavonzotta volna a táplálékhalakat.
Amikor megérkeztünk a kellően nagy befolyóhoz, egy fenekező horgász állt ott csónakkal, aki a fenekező botja mellett egy bottal pergetett. Mondta is, hogy az igazi nagy dzsemboriról már lekéstünk, mert előző napokban volt rengeteg ragadozó. Egy kis süllőt fogott épp, majd kitekerte a fenekező botját és el is indult lefelé csorogni vertikálozva/kuttyogatva harcsát kergetni.
Mivel folyamatosan voltak rablások, először minnow típusú csalikkal próbáltunk meg halat fogni. Az első halra nem is sokat kellett várni, Petinek talán a negyedik dobása már gazdára is talált.
Az első halamat viszonylag én is hamar megfogtam, de aztán nagy kapáscsönd következett. Megőrjíti az embert, hogy szétrabolják a vizet a balinok, mégse tudjuk őket megfogni. Nem tudtunk mást csinálni, mint kísérletezgetni, cserélgetni a csalikat, hátha valamire felragad a ragadozó őn. Próbáltam a felszíni csalikat is, de azt „le se szarták” a balinok – mondjuk, ez nem volt meglepő, hiszen annyi, de annyi sneci volt vízfelszínen, hogy inkább alájuk kellett menni, nem felettük próbálkozni.
Peti a balinok kergetése helyett felfigyelt apró, víztetőn látszódó halmozgásokra, amire azt mondta, hogy egyértelműen jászok. Nagy vágya volt, hogy egy bodrogi termetes jászt fogjon, ezért nekiállt módszeresen vallatni a befolyót pici, crank jellegű csalikkal.
Kettő is gazdára talált, de előbbi nem akadt jól, míg második megtalálta azt az akadót, ami köztünk és a befolyó között volt, így némi cincálás után már csak a wobbler jött felszínre. Ez Petit még jobban felidegesítette és mondta, hogy csak azértis megfogja a jászt onnan. Addig-addig piszkálta, míg csak sikerült egyet, igaz, kisebb példányt megfogni… majd még egyet…
Én közben folyamatosan cserélgettem a csalikat, hol Spinmad csalivel, hol védett horgos cheburashka jiggel, hol wobblerrel dobáltam.
Peti újabb különleges halfajjal bővítette a balin, jász sort, mégpedig egy keszeg akadt a körforgó horgára szabályosan, szájon belüli akadással. Aztán mindketten átváltottunk védett horgos cheburashka szerelékre.
Én a jól bevált gumi csalijaimat erőltettem, míg Peti rák utánzatot léptetett a fenéken. Mint mondta, ez azért jó csali, mert minden halfaj szereti. Nem is kellett sokáig várni az első halára ezzel a csalival, egy ~2 kilós harcsaifjonc jelezte, hogy ő bizony ezt megenné.
Baromi jó horgásznapot sikerült zárnunk úgy, hogy fogtunk 9 féle halfajt pergetve: balin, süllő, kősüllő, harcsa, sügér, csuka, jász, karikakeszeg és a bónusz potyó. Valamennyi hal visszanyerte a szabadságát, mi pedig megúsztuk minimális szúnyogcsípéssel a napot. Ha kíváncsiak vagytok a horgászatra film formájában, akkor klikkeljetek oda, és ha tetszett, dobjatok rá egy like-ot! Köszi!
