Mivel a Tisza az idei nyáron meglehetősen rapszodikus arcát mutatta, Péter horgászbarátommal úgy döntöttünk, hogy a Bodrogot támadjuk be egy-két ragadozó megfogásának reményében…
A Bodrogot nagyon szeretem, mert egy kiválóan meghorgászható folyónak tartom. Ez leginkább a méretéből adódik, hiszen szerintem nincs olyan szakasza, ahol ne lehetne akár egy feederbottal keresztben átdobni. Az más kérdés, hogy az mennyire lenne eredményes, de a folyó mérete mindenképpen ideális arra, hogy a halakat keressük rajta. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy keskeny, alig 50 méter széles szakasz egyik oldalán, mondjuk homokos, sekély rész van, míg a túloldalon akadók, mély árokkal, akkor vajon hova bújik el a ragadozó??? Na, ugye…
A terület, amit kinéztünk, az a Bodrog Sárospatak környéki szakasza. Itt már pár éve horgásztam Sanyi barátommal, akkor szép halakat fogtunk, de akkor már kőkemény tél volt és a halak összeálltak egy-egy területen. Na, most a víz annál jóval melegebb volt, mivel a naptári nyár utolsó napjaiban jártunk, így jóval keményebb fába vágtuk a fejszét ezzel, ugyanis nincsenek még (vagy csak nem tudtunk róla) olyan ragadozók által kedvelt területek, ahol szedhettük volna egy beállásból a halakat, mint a virágot.
Péter javaslatára az akadós területeket vettük célba aznap. Gyors sólyázással kezdtünk, már örültem, amikor megláttam a tiszta sólyapályát, mert legutóbb igencsak szívás volt a jeges területen a csónak lerakása, no meg a nap végi levétele. Örömöm hamar szertefoszlott, amikor az üres trailert se bírtam kihúzni a folyóból, mert a kocsi kereke nem tudott fogást találni a betonba öntött gránit köveken. Csak forgott a kerék előre, miközben csúszott befelé a Bodrogba.
Nos… a Kia Sportage hagyományos 2 kerék meghajtású benzines változata tök alkalmatlan erre a feladatra, hiába van „városi terepjáró” kinézete, tilos vele az aszfaltról lemenni. Kettőből kétszer megszívni itt nem olyan vicces dolog, mivel a hibát első alkalommal a jeges területben gondoltam, na de hogy 30 fokban se működik, az már vicc… Mindegy is, csak ez úgy rányomta a napra a bélyeget, mert tudtam, hogy egyszer valahogy le kell majd venni a csónakot a vízről.
Elsőnek közvetlenül a híd környéki területet kezdtük el vallatni, mert ott aztán van akadó bőven, és azt igencsak kedvelik a süllők, kövesek, sőt a csukák is. Hamar kiderült, hogy a hagyományos jigfej nem alkalmas ennek a meghorgászására, mert a horog pillanatok alatt beleakad a víz alatt rejtőzködő fákba, kövek közé, vagy épp ott korhadó csónakba. Alig hittünk a szemünknek, amikor a radarra pillantva két csónakot is találtunk, amik a mederben feküdtek.
Mivel nagyon akadt a terület, kénytelenek voltunk átváltani cheburashka végszerelékre, illetve offset horogra, mert túl sok hagyományos jig maradt benn, ami sok bosszúsággal és újrakötéssel járt.
Egy órányi további kísérletezés után úgy döntöttünk, hogy elindulunk a folyón keresgélni, nézelődni, mert nem ismertük még a várostól távolabbi szakaszokat. A terv annyi volt: keressünk természetes akadókat és azokat dobjuk meg védett horgos cheburashka szerelékkel.
A tapasztalat azt mutatta, hogy amint átálltunk egy újabb helyre, az első 2-3 dobás már megmutatta, van-e ott olyan ragadozó, ami érdeklődik a csalink iránt. Számomra meseszép területeket sikerült felfedeznünk, ráadásul volt olyan szakasz, ahol nem ért ki a vízfelszín fölé a fa, de a parton észre lehetett venni a törzsét, ahonnan beborult. A radar pedig igazolta is, hogy az a fa bizony ott van a mederben, így azok környékét is megvallattuk a csalikkal.
Hatalmas élmény, ahogy a fatörzsön áthúzva olyan erejű ütésekkel jelentkeznek a halak, hogy megijed a horgász. Ráadásul volt, hogy ezt zsinórban háromszor előadták. Ezt sikerült is megörökíteni a cikk alján látható videóban. Emellett volt pár csuka, amik lendületből támadták a csalit, melyből csak annyit lehetett érezni, hogy vehemens ütés, majd a következő pillanatban az üres, csali nélküli zsinórt tekerhettük ki. A csuka lelépett a csalival kompletten. Ahogy mondani szokás „az ellen nem véd”.
A nap a csónak és a trailer leküszködésével zárult, melyben egy horgászismerős segített, így a kuplung szétégetése nélkül sikerült hazajutni. Másnap szívem szerint jöttem volna vissza ide, de végül maradt a hajdúszoboszlói strand, és a GOFRI… :)
Takács Péter