„Ahol az akadó, ott a hal” - tanították nekem gyerekként nagypapám, édesapám és a nagy öreg rablóhalas horgászok, akik mindig a kövezéseken fenekeztek. Sosem felejtem el, hogy mennyi szerelést szaggattam be, mire kijött az első süllőcske az akadóból. Akkoriban próbáltunk mindent bevetni, hogy minél hatékonyabban tudjunk fenekezni az akadók körül. Mostanában már csak pergetve kergetem az akadók ebfogú ragadozóit, de a probléma ugyanaz. El kell kerülnünk az elakadást, de horogra kell csalni a fogasokat. Igen ám, de a „letett” csalis fenekezéssel ellentétben itt mozgatnunk is kell a műcsalit, hogy elhiggye halunk, hogy valódi a kiszemelt préda. Ezt viszont már nem könnyű kivitelezni az ágak és egyéb beszaggatott holmik között. A következő sorokban bemutatom, hogy én hogyan „harcolok” a folyó fenekén, erdők mélyén bujkáló sárkányokkal.
Azt már az elején le szeretném szögezni, hogy a haladó plasztik csalis pergetők valószínűleg nem fognak sok új információt találni ebben az írásban. A kezdő pergetők, különösképpen a kezdő folyóvízi horgászok azonban igen. Nekik szeretnék irányt mutatni ezzel az írással.
Még mindig sokan nem ismerik a védett horgos és rejtett horgos rendszereket. A napokban a Tiszán egy akadós helyen horgásztunk. Barátnőm és én cheburashka jigekkel és offset horgokkal vallattuk a vizet és sorra fogtuk a halakat. Míg egy idősebb pár, akárhol horgonyzott le körülöttünk, folyamatosan elakadt, és természetesen be is szakadt. Egy idő után a hölgy elvesztette türelmét és megkérdezte, hogy mi miért nem akadunk el, hiszen ők folyamatosan szaggatják a csalikat. Elmagyaráztuk nekik, hogy mit is csinálunk - teljesen meg voltak döbbenve.
A felszerelés
Egy pár évvel ezelőtt még nagyon sok módszer, csali, trükk csak a versenyhorgászok titka volt, de szerencsére ma már mindenki számára elérhetővé váltak. Ilyen például a cheburashka jig, vagy a különböző védett horgos jig fejek. Ezeket sokáig nagyon nehéz volt beszerezni Magyarországon, és még ma is igencsak magas az áruk a hagyományos ólomfejekéhez képest.
Ha akadót horgászunk meg, a legfontosabb dolgunk az, hogy a horog hegyét el kell rejtenünk. Olyan megoldást kell találnunk, hogy a rendkívül éles horog ne fúródjon bele minden egyes víz alatti ágba, amihez hozzáér a csali, hiszen ez csak folyamatos beszakadást eredményezne.
Ma már gyártanak védett horgos jigfejeket. Ez lehet az egyik megoldás, hogy csökkentsük a leakadás lehetőségét. Ezek kétféleképpen nézhetnek ki. Az első fajta ugyanolyan, mint egy sima ólomfej, csak a horog hegyét egy acélhuzal védi. A másikféle pedig nem egy ólomba öntött horog, hanem a cheburashka rendszerhez hasonló módon, egy ólomfejhez kulcskarikával rögzített, szabadon mozgatható, különálló védett horog, ami így sokkal szabadabb mozgást biztosít a csalinak.
A másik lehetőség a cheburashka jig használata cheburashka offset horgokkal, amiket úgy tudunk belebújtatni a plasztikba, hogy a horog hegye rejtett marad. Ezt hívhatjuk rejtett horgos csalizásnak is. Ez a választás azért jobb talán, mert ha összeállítunk egy kis készletet, amivel több horogméret (esetleg horogtípus) és több cheburashka fej áll rendelkezésünkre, akkor a fejeket és horgokat gyorsan és sokkal egyszerűbben tudjuk cserélni. Ez sokféle variációs lehetőséget, és a változó körülményekre reagálva gyors és sokszínű változtatási opciókat tesz elérhetővé.
Vezetési technika
Téves azt gondolni, hogy ha védett horgos jigekkel vagy a csaliba rejtett offset horgokkal horgászunk, akkor nem akadhatunk el. Egy jó ötlet sem ér semmit, ha nem tudjuk használni! Ügyelnünk kell arra, hogy csalinkat ne indítsuk meg túl gyorsan, mert a hirtelen rántásokkal ugráltatott csali ugyanúgy el fog akadni, mint egy hagyományos ólomfejjel szerelt plasztik.
Kerüljük tehát a hirtelen rántásokat, hosszú, gyors emeléseket. Horgásszunk lassabban, lassú emelésekkel és tartsunk végig kontaktust a csalival. Ha azt érezzük, hogy akadóban vezetjük csalinkat, semmiképp se rántsuk meg, mert akkor értelemszerűen akadni fog a horog. Akasztani csak akkor akasszunk, ha egyértelmű kapást érzünk, akkor viszont reagáljunk gyorsan. Fontos, hogy nagyon figyeljünk oda, és jó reflexszel, kellő határozottsággal akasszunk be jó kapás esetén; a bizonytalan „beleemelés” csak elakadást fog eredményezni.
Távolság, irány és a bevontatás szöge
Fontos megemlíteni, hogy ha betájoltunk egy akadót, amit szeretnénk meghorgászni, akkor az sem mindegy, hogy milyen szögből, milyen irányból vezetjük át rajta a csalit. A bevontatás iránya és szöge gyakran döntő lehet. Ha a sodrásnak felfelé vezetett csali mindenképp elakad, akkor még mindig meg lehet próbálni a másik irányból vezetni a plasztikot.
A sodrásra merőleges bevontatást akadók meghorgászására nem ajánlom. Az áramlás a legtöbb esetben úgy sodorja az akadóba a csalit, hogy nem fogjuk tudni kiimádkozni onnan, és a jól bevált „szabadító” technikák sem fognak nekünk segíteni ebben az esetben.
A bevontatás szögét az határozza meg, hogy mennyire mély a víz, milyen messzire horgászunk és hogyan tartjuk a botot. Értelemszerűen a magasabbra tartott bot nagyobb szöget eredményez, a víz fölé hajtott spicc pedig kisebb bevontatási szöget. Akadók meghorgászására a magasabbra tartott botspicc lehet hatékonyabb, hiszen gyakran centiken múlhat, hogy épp átemeljük csalinkat egy ágon, vagy nem. Az akadóhoz pedig minél közelebb vagyunk, annál jobb, hiszen minél közelebbről emeljük a plasztikot, annál nagyobb a bevontatás szöge, és ez tovább csökkenti az elakadás veszélyét.
A megfelelő ólomfej kiválasztása - valamint a felszerelés összhangja - akadós pálya esetében még fontosabb, mint máskor, hiszen ha a választott jigfej túl nagy és így túl gyorsan zuhan vissza a fenékre, akkor szó szerint bezuhan az ágak vagy köves meder esetében a kövek közé, sziklák közti hasadékokba. Egy kisebb súlyú fej olyan lassan süllyed, hogy jó bottal, jó zsinórral rögtön megérezzük, ha valamihez hozzáér, így rögtön ki is tudjuk emelni szorult helyzetből, nem hagyjuk, hogy „bezuhanjon” az akadó mélyére, ahonnan már lehetetlen lenne kiemelni.
Számtalanszor fogjuk tapasztalni, hogy ha inkább egy kisebb fejet használunk, amit már szinte alig tudunk a fenéken tartani, akkor sokkal kevesebbszer fogunk elakadni a kövek között, mint egy olyan fejjel, amit tempósabban tudunk emelgetni, mert az gyorsabban és határozottabban fog feneket.
Szabadítási technikák
Minden erőfeszítésünk ellenére időről időre azért elő fog fordulni velünk, hogy mégis leakadunk. Ebben az esetben jó, ha tudunk néhány „szabadítási technikát”, ami megmentheti a csalinkat.
Az összes szabadítási kísérletre igaz, hogy sokkal nagyobb esélyünk van sikeresen alkalmazni őket, ha:
- a sodrásra megegyező irányba dobálunk, és a sodrással szemben húzzuk a csalit;
- minél kisebb távolságra horgászunk, és minél közelebb vagyunk leakadt csalinkhoz.
Ha csalinkat vezetve és azt érezzük, hogy megakad valamiben, akkor semmiképp se rántsuk meg! Először lágyan próbáljuk áthúzni az akadályon. Ez azért válik be, mert gyakran nem is a horog akad, csak az ólomfej vagy a kapocs, és ha lassan húzunk rajta egyet, akkor simán átbukik az akadón.
Ha a kis emelésre nem szabadul ki csalink, akkor emeljük magasra botunkat és próbálkozzunk egy hirtelen pöccintéssel átrántani a csalit az akadályon. Ez leggyakrabban kövek között működik, amikor a jig horgunk vagy az ólomfej elakad a kőben, és egy határozott rántással ki lehet ütni onnan.
Ha néhány ütés után sem szabadul ki a csalink, akkor jöhet két másik technika. Mindkettőre igaz, hogy a kövek közül nagyon jó százalékkal kisegítik a jiget, de néha a fa akadót is legyőzhetjük segítségükkel.
Az első technika az, hogy beszorított vagy lefogott fékkel keményen megemeljük, megfeszítjük felszerelésünket, majd a pattanásig feszülő zsinórra az orsó felett pengetünk egyet. Ezzel a pengetéssel nagyon sokszor ki tudjuk ütni a kövek közé szorult jiget.
A másik módszer az, hogy kinyitjuk orsónk felkapókarját és hagyjuk, hogy a víz elsodorja zsinórunkat messzire. Majd visszahajtjuk a kart, és nagyot akasztunk a botot magasan fej fölé emelve. Ezt a mozdulatot többször is megismételhetjük, míg annyira visszatekerjük a zsinórt, hogy már érezzük a csalinkat. Ez a technika azonban csak folyóvízen működik, és csak akkor, ha eredetileg a sodrással szemben húztuk a csalit.
Remélem, sikerült pár hasznos tanáccsal szolgálnom a kezdő plasztik csalis horgászoknak. Használjátok az új módszereket, fogjatok sok halat és engedjetek vissza minél többet, főleg a sűrű erdők nagy sárkányait!
Írta: Szalai Gábor László
Fotók: Szalai Gábor László
