Horgászni indulni nem nagyon kell indok. Menni kell, és pont. Azonban gyakran az élet úgy alakítja, hogy nem nagyon van rá idő, így amikor mégis lehetőség teremtődik, ki kell azt használni.
Az idei októberi időjárást nem nagyon kell részletezni, hogy őrült volt. A sok éves átlaghoz képest jóval melegebbek voltak a nappalok, aminek egyrészt örülni lehetett, hiszen még kellemesebben lehetett eltölteni a vízparton az időt, másrészt viszont a halakat igencsak összezavarta. Volt kb. másfél hét igazi hideg, csapadékos, morcos őszi idő, aminél a halak is megérezték, hogy hohó, jön a tél, ideje csapatokba verődve vonulgatni, mely rajokat lelkesen követtek a ragadozók is. A Tisza is lehűlt 11 Celsius-fokra, és jól megfigyelhető volt a halrajok mozgása. Aztán bedörrentett ez a jó idő, a folyó visszamelegedett 14 fokra, a halak pedig szétszaladtak, mintha azt mondanák, van még idő bandázni.
Azok a területek, amik ilyen idő tájt jól szokták már adni a ragadozókat, igencsak rapszodikussá váltak, egyik nap 40-50 darab kősüllőt és süllőt lehetett megfogni rajtuk, másnap (!!!) a pici pöccintős kapásért is vért kellett izzadni. De hát ilyen ez a vadvízi, folyóvízi horgászat. Amitől igazán széppé válik a szememben, az az, hogy soha nem tudhatjuk biztosra, mi akad és mikor a horgunkra. Bár sokkal jobban örülne sok mindenki annak, hogy amikor eldönti, hogy süllőt fog pergetve, akkor azt számolatlanul lehessen fogni, de akkor már nem lenne hal a vizeinkben.
Egy ilyen – az évszakhoz képest – igen meleg napon döntöttünk úgy Petivel és horgászcimborájával, Ádámmal, hogy kimegyünk a Tiszára, ezúttal a Tiszalök feletti szakaszra. A célhal egyértelműen a süllő-kősüllő páros volt. Arra viszonylag hamar rájöttünk, hogy a kövezéseken már/még (a megfelelő szó aláhúzandó) nem álltak össze a ragadozók, így az akadós, fás területeket vettük célba.
Ez most így, leírva olyan egyszerűen hangzik, viszont a napunk így nem állt másból, mint a folyamatos keresgélésből. Ugyanis a Tisza e szakasza is roppant változatos mederrel rendelkezik. A 2-3 méteres szakaszoktól a 20 méternél mélyebb gödrökig mindent találunk itt, és ráadásul mindezt 3-4 km-en belül. Hol lehet a hal? Akadónál nemcsak arra kell gondolni, hogy egy bazi nagy fa, ami kilóg a vízből és körbe lehet dobálni, hanem a legtöbb helyen becsúszott, leszakadt partfalakkal a vízbe esett komplett fákra, amiből gyakorta egyetlen centi se látszik ki a 6-8, vagy akár 15 méteres vízből.
Mivel itt hagyományos jigfejek nem jöhettek szóba, ismét előkerültek a cheburashka ólomfejek, illetve rájuk az offset horgok. Az előző ilyen, még a Bodrogon készült film után meglepően sok mail, üzenet érkezett azzal kapcsolatban, hogy hogyan is kell felrakni a csalit arra a „furcsa alakú” horogra. Bár van, akinek ez természetes, de mint mondják, az újszülöttnek minden vicc új, összekötve a kellemest a hasznossal úgy döntöttünk, hogy a horgászélmények megmutatása mellett ezt is részletesen bemutatjuk ebben az epizódban.
Akinek ez már pikk-pakk megy, annak nem fog semmi újat mutatni ez a rész, maximum lát néhány szép kövest benne, de talán azoknak, akik kacérkodnak azzal, hogy „De jó lenne kipróbálni, mert biztos ott van benn a süllő”, nos, nekik szól ez a rész.
Én ezt még – huh, már jó pár éve – Lukácsi Bélától tanultam meg egy forgatás alkalmával, amikor is Délegyházán forgattunk vele egy feketesügéres filmet. Nem bonyolult, akik egyszer megnézi, megérti, onnantól tudni – és vélhetően eredményesen alkalmazni is – fogja.
A nap, mint ahogy azt már reggel éreztük is, igen nehéz volt, roppant finnyásan ettek a halak. Nem annyiból állt a peca, hogy bedobtuk, tekertük, és bumm, már jött is a kapás. Nagyon nem! Sokszor a kapás annyi volt, mintha a mutatóujjunkkal megpöccintenénk a hüvelykujjunk oldalát. Csipegették a csalit, tényleg csak finnyásan. Rendesen játszani kellett a csalival, hogy a szájukba lehessen játszani.
Hogy az ólomfejbe hogyan kell a csali-horog párost feltenni, azt a videóban részletesen bemutatjuk, érdemes megnézni!
Íme, a sorozatban már megszokott kisfilm! Ha kérdésetek van, akkor a film alatt, vagy a Facebookon, vagy mailben tegyétek fel, ha tetszett, akkor van a Youtube-on a film alatt egy „like” gomb, ha megnyomjátok, akkor köszönöm! A csebu ólommal kapcsolatban van pár érdekesség még a filmben, amit a mobil elhalálozása miatt már nem lehetett megmenteni fotóként, de a videóban még túlélte, szerintem érdemes megnézni. Ha van ötletetek, hogy mit szeretnétek a sorozatban látni, akkor hajrá, jöhet, aztán ha megoldható, megpróbáljuk megfogni, megmutatni!
Takács Péter
