Végre beköszöntött az augusztus. Rengeteg szép élményem fűződik az év e részéhez amióta horgászom. Amikor időm engedte, rendszeresen vágtam neki a Zsitvának harcsafogás reményében. Az őszi időszakot leszámítva szinte csak spannolós technikával horgászom, ami pedig a csalit illeti, a rengeteg törpe miatt kizárólag élő halat használok.
Az időjárás és a víz sem fogadott mindig a kegyeibe: olykor a kocsiban gubbasztottam végig az egész éjszakát a tomboló viharban és villámlásban, jobb esetben pedig a vízfelszínen úszó növények vagy egyéb kosz nehezítette horgászataimat. Természetesen nem létezik olyan tényező, ami a kedvemet szegné, mindig hajt a tettvágy – ha fogok, azért, ha nem fogok, akkor pedig azért. A kemény munka mindig kifizetődik: legemlékezetesebb horgászataim során zsinórban egymás után három nap alatt három harcsát sikerült elejtenem. Ebből kettőt a reggeli órákban fogtam, a harmadikat pedig késő este, még a vihar megérkezése előtt. A pontos hosszuk 88, 95 és 136 centiméter volt, a súlyát pedig csupán a legnagyobbnak mértem, tizenhét kiló alatt állt meg a mérleg.
Tudom, „bizonyos vizeken” valakinek ez megadatik egyetlen horgásznapon is akár, viszont itt, a csatornán vért kell izzadni minden egyes kapásért, nem beszélve a bosszantó törpeharcsákról vagy az éppen aktuális csalihalak beszerzéséről. Mindent összevetve nagyon elégedett vagyok, hiszen még csak egy éve vágtam bele a harcsázásba, a múlt évi teljesítményemet pedig sikerült túlszárnyalni és számos új tapasztalatra szert tenni. Ami az éjszakai non-stop bevetéseket illeti, még hátra van két hónap a szezonból, amit igyekszem majd minél jobban kihasználni. Görbüljön mindenkinek!
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
