A menyhal az egyik legtitokzatosabb, legérdekesebb halunk. Télen a jeges vízben, amikor minden „normális” halunk már lelassult, éppen csak táplálkozik, a menyus akkor éled fel. Olyan időszakban kutat(hat) táplálék után, amikor nincs konkurenciája. A ragadozó halak (csuka, süllő, sügér, balin) kivételével nagyon nehéz ebben az időszakban bármilyen más halat horogra csalni. A menyhal viszont az ekkor is nyugtalan, új kalandokra éhes horgászokat jutalmazza kapásaival. Hol és mikor érdemes rájuk horgászni? Ebben próbál segítséget nyújtani írásom.
A titokzatos menyhal
A természetet és az állatvilág tökéletes harmóniáján gyakorta elcsodálkozom. Sokszor van olyan érzésem, mintha valaki tényleg tudatosan tervezte volna meg, hogy minden élőlénynek jusson megfelelő élettér és táplálék. A tél beköszöntével a tartósan hideg vízben a legtöbb békés hal némi túlzással nyugovóra tér. Hatalmas bandákba verődve, lassan vándorolnak, miközben táplálékot minimális mértékben vagy egyáltalán nem vesznek magukhoz. Nagyon nehéz kapásra bírni őket. Maradnak a mindig éhes ragadozó halak és a menyhal, amely mint apróállat-evő főként a húsos falatokat kedveli. Előszeretettel fogyasztja az apró csigákat, rákokat, vízbe kerülő gyűrűs férgeket, valamint az élő és élettelen halakat, haldarabokat. A menyhal minden hazai folyónkban, sőt néhány nagyobb állóvizünkben (pl.: Balaton, Maconkai-víztározó) is megtalálható.
Hol és mikor keressük?
Ahogy az állóvizek befagynak, kizárólag a folyókon lehet és érdemes rájuk horgászni. Én a Duna déli, partvédő kövezéssel védett szakaszait vallatom, nem is eredménytelenül! A menyhalhorgászat pikantériája, hogy igazán eredményesen a sötétség beálltával horgászhatunk rájuk. Bár minden esetben még világosban el szoktam foglalni a kiszemelt horgászhelyet, de az első kapások szinte mindig a teljes sötétség beálltával várhatók. Meg kell hagynom, hogy igazán embert próbáló dolog télen, fogcsikorgató hidegben, sötétben, a civilizációtól távol menyhalra horgászni. Erre tényleg csak a legelszántabb, legfanatikusabb horgászok képesek. Horgászata és kifogása nem jelent óriási élményt, hiszen tartós küzdelemre nem képes, mégis a menyhalas estéknek olyan hangulata, olyan varázsa van, amelyet csak az ért meg, aki ezt kipróbálja!
Hol van évközben?
Joggal merül fel a kérdés, hogy hol van évközben a menyus? Hiszen kora tavasztól késő őszig olyan ritka, mint a fehér holló. Biztosra vehető, hogy eredeti élőhelyein akkor is meglelhető, nem vándorol el, de ellentétben a többi hallal, minimális aktivitást mutat a meleg vízben. Bizonyára táplálkozik akkor is, különben éhen halna, de horogra mégsem akad. Hogyan tudja akkor a vizeket megszálló horgászokat mégis kikerülni, miért olyan ritka évközben? Legyen ez az ő titka! Egy biztos, aki menyhalat akar fogni, annak a következőket kell megjegyezni: télen, éjszaka, folyóvízen van rá esélye.
Van kivétel?
„A kivétel erősíti a szabályt!”, tartja régi magyar mondás… Néhány alkalommal olyankor is tudtam menyhalat fogni, amely máskor elképzelhetetlen lett volna! Télen is előfordul, hogy váratlanul megemelkedik a folyó(k) vízszintje, ekkor jó esetben oda dobok, oda horgászom, ahol ülni szoktam. A megnövekedett vízhozam felerősíti a sodrást és távolabbi régió meghorgászása szinte lehetetlen a partról. De az is kérdés, hogy van-e értelme nagyon távol horgászni, miközben az erős sodrás a halakat is a part közelébe nyomja. A kényszer gyakorta szül jó megoldásokat. Egyik horgászatom során, amikor a vízállás a szokásosnál lényegesen magasabb volt, mindenáron a jól bevált feederes menyhalazást erőltettem. Azonban egyetlen egyszer sem tudtam úgy kivenni a szereléket, hogy valamelyik elemét ne kellett volna feláldoznom. Vagy az ólom, vagy a horog akadt le, de volt, hogy mindkettő… Megsokallva az értelmetlen szennyezést, újragondoltam a horgászatot és megfigyeltem, hogy hol áll meg a szerelékem főzsinórja. Némi túlzással teljesen mindegy volt, hogy hova dobok, az minden esetben - ha menet közben már el nem akadt - a part közelében, 8-10 méterre állt meg. Ekkor ötlött fel bennem, hogy ide elég lenne egy spiccbot is. A víz kellően mély és az elakadás veszélye is minimálisra csökkenthető, hiszen a zsinór függőlegesen felfelé áll. Annak ellenére, hogy kellően felkészülten vágok neki egy-egy horgászatnak, 8-9 méteres spiccbot azért (ekkor még) nem volt nálam. Ezt csak másnap tudtam kipróbálni és élesben is tesztelni.
Spiccbottal menyhalakra
A nagyhurkos, mártogató ólommal kombinált feeder végszerelékem most egy 9 méteres spiccbotra került. Hogy ne kelljen kézben tartogatni a botot, egy íves parti bottartóba helyeztem, a megfelelő magasság beállítása után. Mivel a kifogott menyhalak zöme 40-50 deka, és nem úgy küzdenek, mint egy márna, nem kellett attól sem tartani, hogy orsó(fék) hiányában leszerelnek. Kapásjelzőként fényes nappal kiválóan megfelelt a spiccbot érzékeny spicce, a sötétség közelével pedig egy világítópatront helyeztem a főzsinórra. A másnapi horgászat során a víz talán még magasabb volt, mint az azt megelőző napon, a Duna hullámai a kövezés tetejét nyaldosták és igen zavaros volt a vize. Azzal, hogy a koszos víz átláthatósága (a nappali időszak ellenére) néhány centire csökkent az ilyenkor szokásos 60-80 centi helyett, tovább nőttek esélyeim, és biztosra vettem, hogy már a sötétség beköszönte előtt tudok menyhalat fogni.
3:2 a nappali menyalak javára
Az egyszerű szerelék összeállítása és a csalizás után magam is alig akartam hinni a szememnek. Talán 1 perc sem telt el, amikor a botspicc határozott bólogatása jelezte, hogy fürge csalihalam iránt komoly az érdeklődés. A spiccbot határozott megemelése után éreztem a menyus rugdalózását, amely hamarosan kezeim között pihenhette ki fáradalmait.
Délután 2 óra volt ekkor, messze még a teljes sötétség, és lám, máris partom az első „áldozat”. Nagyon hideg volt, de kellemes melegséget éreztem lelkemben, hiszen pont úgy működött minden, ahogy elterveztem. Nem vagyok egy nagy vándorhorgász fajta, ahol egyszer leülök, onnan ritkán tágítok. No de miért is tágítottam volna, amikor szinte azonnal halat fogtam a kiválasztott helyen?! Az első halacskát újabb 2 hasonló méretű követte még világosban, majd a teljes sötétség beköszöntével mindössze 2 darabbal bővült még létszám. Így 3:2-re nyert a nappali spiccbotos horgászat.
Szóval, kedves Barátaim, ne keseredjetek el, ha kedvenc folyótok pont akkor lesz koszos és zavaros, amikor nem kellene, illetve magasabb az átlagosnál. Lehet, hogy pont ekkor tudtok olyan időszakban is halat fogni, amely máskor elképzelhetetlen lenne! Ne felejtsétek el, csak az fog ebben az időszakban is halat, aki próbálkozik!!!
,"s","75%","k"]Menyhal méretkorlátozással védett hal!!!
Halászatról és horgászatról szóló törvény végrehajtási rendeletének nemrég módosított szabályai szerint a 20 cm-nél kisebb menyhal nem tartható meg. A 20 centinél nagyobbakból (továbbra is) egy nap maximum 10 kilót szabad hazavinni. Az ezt szabályozó rendelkezés 2009. november 18-án lépett hatályba. A menyhal mellett több „egyéb hal” is további védelmet kapott a halfajokra vonatkozó tilalmi időkről is szóló rendelet idei módosítása alapján. A jászkeszeg, paduc és szilvaorrú keszeg általános tilalmi idővel védett, azaz 2010-től a május 2 és június 15 közötti időszakban (zavartalan ívásuk érdekében) tilos megtartani, megfogásuk után azonnal vissza kell ezeket engedni![-doboz]
Írta: Döme Gábor
Fotók: Csapi Károly
Ábra: Takács Péter
