Aznap, mikor megkaptam az értesítő levelet, hogy kisorsoltak az egyik teszthorgásznak, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem akartam a botot tesztelni, csak azért jelentkeztem, hátha megnyerem a botot. De ha már így hozta a sors, elfogadtam a „felkérést”. Veszítenivalóm nem volt, legalább kipróbálhatok egy felső kategóriás botot. Lássuk, mire mentem vele…
A teszt lebonyolítására sajnos, csak két napom volt, ez idő alatt kellett kihoznom a lehető legtöbbet a botból. Terveim között szerepelt, hogy az első nap a Dunára megyek le, és a keszegeket veszem üldözőbe. A második nap viszont kilátogatok Padlógáz kolléga által már a fórumban említett Ordas-tóra.
Először is ismerjük meg a bot fontosabb adatait:
| Hossz | 14,5 m |
| Felszereltség: | Rakós bot 2 db festett nyéltaggal + 2 db power kit |
| Tagok száma | 10 |
| Anyag | Multi Direction Carbon |
| Szállítási hossz | 177 cm |
| Tömeg (13 méterben) | 970 g |
| Legnagyobb átmérő | 45 mm |
| Forgalmi ár | 179.000 Ft |
A táblázatból mindenki levonhatja a maga következtetését. A paraméterekből még semmi kiugró dolgot nem láthatunk, maximum annyit, hogy a rakós hossza 14,5 méter. Mivel angol botról beszélünk, nem kell ezen meglepődnünk, ugyanis náluk nem ritkák a 16, sőt 20 métert meghaladó hosszúságú rakós botok.
Most, hogy megismertük a botot a számok nyelvén, nézzük meg a gyakorlatban, hogyan is viselkedik.
Az első teszthelyszín a Duna volt. Amikor leértem kedvenc folyóvizemre, sok jóra nem számítottam. A víz már több napja áradt, színe leginkább a tejeskávéhoz hasonlított. A horgászhelyek többsége víz alatt volt. Nagy nehezen találtam egy alkalmas helyet, ahol leülhettem horgászni, de még így is rákényszerültem, hogy a ládámat a vízbe rakjam.
A fogást itt különféle keszegek, főképp dévér, karika, jász, paduc teszi ki. Etetőanyagomat is ezek alapján alakítottam ki, mely a következő elemekből tevődött össze: 2 kg Top Mix Xtasy dévér, fél kiló TTX, 2 kg folyóvízi agyag. A tortut már előre beáztattam otthon, amelybe 4 kupak Top Mix Brasem folyékony aromát tettem. Ezáltal egy kellemesen édeskés, karamellás etetőanyagot kaptam, mely gyorsan odacsalja a kívánt halakat az etetésre.
Általam folyóvízen a leggyakrabban alkalmazott technika az erősen visszatartott, vagy lassan engedett csali. Szerelékemet is ennek megfelelően készítettem el. Egy 4 grammos, hagyományos lapos úszót raktam fel a 16-os főzsinórra. Előkém 13-as volt, melynek végére 14-es méretű vékonyhúsú keszeges horgot kötöttem. A bot első két tagjába 1,2 mm-es gumit fűztem.
Ami meglepő volt először, hogy milyen könnyű a bot 13 méterben. Bevallom őszintén, kevés ehhez hasonló botot fogtam, aminek ilyen jó súlyeloszlása van. Lehet érezni, hogy a botban van anyag, de mégis olyan könnyed. A kézben jól áll, nem kell erőlködni a megtartásával. Ez már egy kellemes csalódás volt számomra.
Etetés után már a harmadik úsztatásra halat akasztottam. Egy karikakeszeg éhezett meg a 3 szem csontira. Fél óra alatt néhány karikakeszeg és sneci megfogása után akasztottam egy jobb halat. A sodrásba befeküdve néhány rúgás után leverte magát a horogról. Erősen gyanakodtam, hogy nem jász volt, mert annyira azért nem küzdött a horgon. Dévérre tippeltem.
Ha itt vannak a dévérek, nincs más teendőm, mint a kedvükben járni, és a csonti csalit gilisztára cserélni. Sikerült szép vékony gilisztákat szednem, melyekből kettőt tűztem a horogra. Talán a negyedik úsztatás után határozott lerántás, majd éreztem, ez már jobb hal. A gumi dolgozik, a match kit szépen bólogat. Bejött a tippem, dévér a tettes. Nem egy rekordlistás példány, de megörültem neki. Ma már nagyon kevés hal van a Dunában, ezért minden halat megbecsülök. A kiugróan szép fogások sajnos ritkaságnak számítanak.
Lassan de jövögetnek a halak. A zsákmány fő részét karikakeszegek tették ki, de egy-egy dévér, jász, szilvaorrú is beugrott. Horgászatom felénél elkezdett szemerkélni az eső. Aki rakózik, az tudja, hogy ekkor jön a szenvedés. A szemerkélő esőben a legrosszabb horgászni, mert a boton száraz és vizes felületek érik egymást, ilyenkor csúszik a legkevésbé a bot. Azonban a Fox rakós így is kiválóan működött, a tenyeremben tökéletesen siklott. A Speed Slide Finish eljárásnak köszönhetően a felülete olyan, akár a baba popsi, azaz tükörsima!
Az idő telt, közben a kapások is egyre ritkábbak lettek. A nap ismét kisütött, majd egy felhő megzavarta a horgászatot. Egyik pillanatról a másikra felhőszakadás és orkánerejű szél tört rám. Nagyon megijedtem, mert fák alatt ültem, és azon törtem a fejem, hogy „jó lenne nem összetörni a botot egy leszakadó ág miatt!”. Gyorsan összecsuktam a botot és felmenekültem egy biztonságosabb helyre. Hiába volt nálam a nagy ernyő, olyan erős szél támadt, hogy még így is eláztam. Megvártam a vihar végét és visszamentem a horgászhelyre összepakolni. Ekkor láttam, hogy tőlem 25-30 méterre egy öreg fűzfa dőlt ki. Nincs mese, viharban a horgászatot abba kell hagyni! Ki tudja, mikor csap be a villám a botba, vagy dől ki egy fa, és egyből megvan a baj. Horgászatom végeztével készítettem néhány fotót a zsákmányról és visszaengedtem őket éltető elemükbe.
A második napon érkezett csak igazán el a bot tesztje. Sződ község határában található Ordas-tóra látogattam el, hogy meggyőződjek arról, ténylegesen hogyan is viselkedik a FOX Carp Ambush a nagy halak alatt.
Aki nem ismerné a vizet, azoknak egy kis ismertető: 1,5 hektáros, patkó alakú, vízmélysége 2-2,5 méter. Hétvégi kiruccanásokra, bot vagy esetleg a felszerelés tűrőképességének tesztelésére tökéletes. Jellemző halállománya a ponty 2 kilótól egészen a 15-20 kilóig, de nagy mennyiségben van jelen a tóban az amur, kárász, compó és dévérkeszeg is.
A napok óta tartó kánikulai hőmérsékletnek köszönhetően a víz hőmérséklete meghaladta a 20 Celsius-fokot. A magas vízhőmérséklet esetén a halak jobban szeretik a büdös, magas fehérjetartalommal rendelkező etetőanyagokat. Mivel ezen a vízen csak a szemes takarmány beszórása a megengedett, én is ehhez illően válogattam össze csalogató anyagaimat. Kétfajta pelletet hoztam magammal, melyek már többször bizonyítottak a nagyhalas horgászataim során. Az első a Top mix Magic halas-epres (8 mm) pelletje, a másik pedig az MCS kukoricacsíra pellet. Mivel a halak gyakran tartózkodnak vízközt, az élő anyag bejuttatását nem találtam célravezetőnek, mert nem akartam jobban vízközé felhozni a halat. A pelletek mellé még kukoricát juttattam be az úszó köré, hogy ezzel is kedveskedjek egy kicsit a pontyoknak.
Az első hiányosság, ami felmerült a bottal kapcsolatban, ekkor jelentkezett. Nem kaptam hozzá cup kitet (etetőcsészés top szettet). Nos, nem fog összedőlni a világ egy ilyen probléma miatt. Elővettem a csúzlimat, és adott időközönként - 10-15 percenként - néhány szem pelletet és kukoricát lőttem az úszó köré.
A szerelékemben semmi ördöngösséget nem alkalmaztam. Talán amit kiemelnék, az az úszó. Pontyozásaim során kizárólag belső zsinórvezetésű úszókat használok. Eme úszókat a tartós igénybevételnek megfelelően alakították ki. A ponty elvesztésekor visszavágódó szerelék hatására antennájuk és száruk kevésbé törik. Főzsinórnak 0,18 mm, előkének 0,16 mm átmérőjűt használtam, amire 10-es pontyozó horog került. Az előkének a felét, nagyjából 10-13 centimétert lefektettem a fenékre, csalinak 5 szem csontit raktam.
A pontyos top szettet vettem elő, aminek első két tagjába fűztem a csőgumit. Nem szoktam túlbonyolítani a gumizást, én a Maver piros csőgumiját használom 3 éve teljes megelégedettséggel.
Nem sokkal az etetés után már beleúszások jelezték, megérkeztek a várva várt vendégek. Feszülten figyeltem az úszót, és vártam a megfelelő kapásra, amire be lehet vágni. Egyszer csak az úszó lassan elindult oldalra, majd lebukott. Nem néztem tétlenül az eseményt, gyors berántással reagáltam a kapásra. Éreztem, nem egy nagy példány, de legalább hal. Első kirohanását követően már jött is vissza a ponty, a gumi teljesen felőrölte az erejét. A bot szépen dolgozott, most már megvillantotta képességeit. Ami feltűnő volt, hogy a pontyos top mennyire jól dolgozott a hal alatt. A lerövidítés után érzékeltem csak igazán, hogy van erő ebben a botban. Nem is óvatoskodtam, elkezdtem kicsit erősebben húzni a halat. Egyes gyengébb botoknál lehet ilyenkor észrevenni, hogy a bot fala, ahogy ráfeszül az ember kezére, minimálisan (flakonszerűen) benyomódik. Ez keszeges botoknál figyelhető meg elsősorban, de tapasztaltam már pontyos botoknál is. Nos, a FOX rakósnál nem tapasztaltam ilyet. A kellően erős és vastag falú botnak köszönhetően az erőteljesebb igénybevételt is elképesztően tűri!
3-4 perces lerövidített fárasztást követően végül sikerült megszákolni a pontyot. Nem volt nagy, de örültem, hogy meglett az első komolyabb halam. A ponty visszaengedése után ismét kicsit megszórtam a helyet, hogy helyben tartsam az ott lévő halakat, és hogy a később érkezők is tudjanak min „rágódni”.
Két kapás között azt csodáltam, hogy mennyire gerinces a bot. Semmi kilengés betolásnál és bevágásnál. A tagok végén aprócska nyilak segítik a helyes összerakást. Ügyeltem, hogy ezek egy vonalban helyezkedjenek el, ezáltal a boton végighúzódó gerinc is egy vonalban lesz. Egyszer csak észrevettem egy aprócska hibát. Ezek a felfestések mintha kezdenének elmosódni - pedig eddig csak hárman teszteltük a botot -, de ez elhanyagolható hiba.
A tagok végei keresztszál erősítést kaptak, ennek köszönhetően a bot jobban tűri a véletlenszerű leejtéseket, helytelen összeillesztéseket. Amit hiányoltam, hogy a tagok végei nincsenek lekúposítva. A nagyobb értékű pontyos rakós botokról nem hiányozhat ez a kis plusz.
Elmélkedésemet újabb kapás „zavarta” meg. Éreztem, őkelme már nagyobb példány, mint előző társa, de nem tudott mit kezdeni az erős szerelékkel. 8-10 perces fárasztás után ő is megadta magát, 5-6 kilósra saccoltam.
Folyamatosan jöttek a 4 és 7 kiló közötti pontyok, élveztem a horgászatot. 11 óra környékén azonban megérkezett a várva várt nagy hal. Határozott kapással jelezte, nem szórakozik a csalival. Ahogy megakasztottam, úgy indult el, mint akit puskából lőttek ki. Kapaszkodtam a botba, és teljes bothosszal elkezdtem emelni a halat, megálljt parancsolva neki. Ekkor éreztem csak igazán, hogy a botban milyen erő lakozik. Társam, akivel voltam, csak ámulva figyelte az eseményeket. Sikerült megfogni a vad kirohanást, és a part mellé kényszeríteni a pontyot. Kb. 10 perces kemény, botpróbáló fárasztás következett 5 tagos topsettel, mire megmerítettem. Ez már 8 kg felett volt. Mondtam is, ezt le kell mérnem. A 10 kg-s álomhatárt sajnos nem értem el, de még így is 9,5 kg-ot mutatott a mérleg. Szinte hihetetlen, de bizony meglett, pedig nem akart fotómodell lenni!
A nap folyamán nagyobb hal nem jött, de 13 pontyot azért sikerült szákba terelni. A 16-os előkét egy halnak sem sikerült eltépni, pedig nem kíméltem sem a szereléket, sem a botot.
Összességében véve, amit a botról elmondhatok, hogy 11,5-ben és 13 méterben nagyon kezes, jó súlyelosztással rendelkező, gerinces. Versenyszerű használatra is alkalmas, de elsősorban pontyos rakós. 14,5 méterben már nehézkes tartani (fejnehéz), és lényegesen nagyobb a belógása. Felülete első osztályú, a vizes kézben is tökéletesen csúszik. A mintaszerű felület és merevség gyors horgászatot tesz lehetővé 13 méterben. Bevágásnál a kilengés minimális, hamar visszaáll a bot eredeti nyugalmi állapotába. Fárasztás során nem kell aggódni, ha egy nagyobb hal akad horogra, nagyon komoly erőtartalékokkal rendelkező rakós. A falvastagság megfelelő, nem éreztem, hogy a bot puha lenne. A matt fekete borítás a napsütésben hirtelen felmelegszik, kellemetlenséget okozva ezzel be- és kitolásnál. Ami számomra nem tetszett, az az ára. Nekem kicsit drágának tűnik, megítélésem szerint itt a márkát is meg kell fizetni. Amit hiányoltam a botból, az a cup kit és a szállításhoz szükséges hordozó csövek, illetve az, hogy a tagok vége nincs lekúposítva (talán még a mini toldó hiányát is ide vehetem). A csövek és a cup kit beszerzése újabb plusz költséget jelent az amúgy sem olcsó bot mellé. Hogy a szelet miként viseli? Nem tudom, mert szerencsére ettől megkímélt az időjárás. Ha kellő szigorral osztályoznom kellene a botot, egy tízes skálán tőlem 9 pontot kapna.
Röviden ennyit sikerült a két nap alatt összehoznom, remélem, reális képet tudtam adni a botról mind a fotók, mind a szöveg alapján.
Szöveg: Kenyeres László (dunken)
Fotó: Mócsai András, és a szerző
