Emlékszem, egy késő esti telefonhívással kezdődött az egész történet. Papp József hívott, hogy lenne-e kedvem a Top Mix legújabb rakós botját letesztelni és annak tapasztalatait leírni. Megmondom őszintén, megtiszteltetésnek és kihívásnak éreztem az egészet. Nem sokáig haboztam a válasszal, egyből igent mondtam. Gyorsan leegyeztettük, hogy hol vehetem át a botot, melyet három nap múlva már a vízparton vettem nagyító alá…
Elöljáróban talán annyit, hogy tudvalévőleg a TOP MIX és ezen belül természetesen Papp József ragaszkodik az olasz gyártású botokhoz. Hogy ennek a minőségen kívül milyen további előnyei vannak, azt talán nem kell említenem, hiszen ez is tudható - itt most az alkatrészellátásra és a 10 év alkatrészellátási garanciára célzok. Információim szerint manapság is néhány nap vagy hét alatt beszerezhetők még a legrégibb botjaikhoz is az alkatrészek.
Most pedig nézzük a tesztalanyt!
Maga a bot az olaszországi FAPS gyárban készült. Szerintem nem kell bemutatni az olasz rakós botokat, hiszen mindenki tudja, hogy Olaszország a rakós bot gyártás egyik őshazája. A csúcsminőségű botok jelenleg még mindig ott készülnek, és a FAPS botjai még mindig a legmegbízhatóbb botok közé tartoznak.
Az igen találó elnevezésű VECTOR EX az Extrem Carp továbbfejlesztett változata. Melyek a bot pontos paraméterei? Alaphossza 9,60 centiméter vágatlanul, tehát egy margin botról beszélünk. Így kerül kereskedelmi forgalomba, de pluszban megvásárolható a bot mellé egy 8. tag is, mellyel 11,20 centiméterre is meghosszabbítható a bot. A Multi Layer Systemnek köszönhetően a bottest többrétegű karbonból készül. Súlya igen csekély, 9,60-as hosszban visszavágva 655 gramm. A 8. tag súlya is elenyésző, 275 gramm.
A nyéltag festése nagyon tetszetős, a gyöngyházfehér és királykék szín tiszteletet parancsol. A könyöklő rész keresztszál erősítést kapott, így összeroppanthatatlan. A gyorsabb és könnyebb összerakás érdekében minden egyes tag kúposított, lekerekített. Ami első látásra szembetűnő volt, az a tagok falvastagsága. Kézbe véve több ponton is megnyomkodtam őket, de abszolút semmi puhaságot nem tapasztaltam. Ekkor már tudtam, hogy egy nagyon erős bottal van dolgom. A bottagok végei további keresztszövéses szénszállal (woven carbon) kialakított réteget kaptak, ezzel is erősítve és kopásállóbbá téve a bot „kényes” pontjait.
Röviden ennyit bevezetőnek, folytassuk tesztünket a vízparton!
Horgászatom helyszíne a Szentendrei-szigeten található Pisztránsügér horgásztó. Halállománya rendkívül gazdag, fogható ponty 1-18 kilóig, kárász, keszeg, balin, csuka, süllő, harcsa, pisztrángsügér. Külön megjegyzem, hogy a tógazda bármiben szívesen áll mindenki rendelkezésére. Én most horgásztam itt először, de ilyen kiszolgálásban még soha sem volt részem. Halkan megjegyzem, még a cuccomat is segítettek be- és kicipelni! Bővebb információ: Kovács Zsigmond, 06-20-312-5184.
Valahogy az időjárás nem akarta, hogy létrejöjjön ez a horgászat, ugyanis arra a napra erős, viharos szelet jósoltak, és sajnos a meteorológusok nem tévedtek. A tó sarkát céloztam meg, első látásra ez tűnt a legszélvédettebb területnek. Ahogy a botot kivettem a tokjából, feltűnt, hogy milyen kicsi az átmérője. A legvastagabb ponton is csak 38 millimétert mértem! 9,60 m-es hosszban horgásztam, ahol durván 4,5 méteres vízmélységet mértem. Míg ki-be tologattam a botot, jó volt megtapasztalni, hogy felülete milyen remekül csúszik. A másik pozitív tulajdonsága, hogy rendkívül gyors bot! Első látásra nem gondoltam volna róla, de ez már magában egy kellemes felfedezés volt.
Pontyhorgászatra készültem, így ennek megfelelően állítottam össze csalogatóanyagomat. Bekevertem egy kiló Top Mix Big Carp etetőanyagot, melyhez csontkukacot és kukoricát adagoltam. Kezdésnek bedobtam 7-8 kisebb gombócot a bot spiccéhez, majd vártam, mikor érkeznek meg az első halak. Sajnos a szél egyre erősödött, megnehezítve ezzel horgászatomat. A viharos erejű szélben a 2 grammos úszót alig bírtam az etetésen tartani, olyan lökéseket kaptam oldalról. Az első órában kisebb keszegek és balinok voltak az érdeklődök, melyek a csontit kívánták meg. Míg én küzdöttem az elemekkel, addig a halak vígan ugráltak a tó több pontján. Bevallom őszintén, kicsit idegesítő volt nézni. De tudtam, hogy a pontyoknak idő kell, míg rátalálnak a finom falatokra. Kitartásomat siker koronázta, mert lassan megérkeztek a nagyobb testű halak is. Az egy-két kilós pontyok nem jelentettek akadályt a bot számára, érezhető volt, hogy bőven rendelkezik még erőtartalékokkal, ha beugorna egy nagyobb testű hal.
Hogy szemléltessem egy kicsit, milyen erős a bot, az etető top szett poharába belehelyeztem egy jókora követ. Nem mértem meg, mekkora súlya volt, de bőven egy konzervkukorica felett járt. Kétlem, hogy egy rakós bot ekkora terhelésnek legyen kitéve, ezt csupán a szemléletesség kedvéért tettem. Ezzel a bottal a csészébe helyezett gombócot gyorsan és biztosan lehet betolni. Biztosan nem esik ki belőle!
Sajnos az időjárás keresztbehúzta a számításaimat, és kétórás horgászat után feladtam a próbát. Ez idő alatt négy pontyot sikerült merítőbe terelnem, még a mostoha időjárási körülmények ellenére is.
Nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen is lehet 11,20 méteres hosszban a bot, így egy újabb horgászatra szántam el magamat. Most viszont kicsit keményebb és erősebb halakat vettem üldözőbe. Aki ismer, az tudja, hogy megrögzött folyóvízi horgász vagyok, nagy szerelmem a Duna. Az idei év nem hozott sok horgászatot, a magas vízállás mindig közbeszólt. Viszont október végére a Duna megállapodott, és a márnák is jó kapókedvükben voltak. Gondolom, ebből már mindenki sejti, márnázni indultam. Egy szerdai napot tűztem ki a horgászatra, reménykedve, hogy valami nagytestű halat is foghatok. Ekkor még nem sejtettem, hogy egy újabb álompeca élményével leszek gazdagabb.
Etetőanyagomat odahaza kevertem be még hajnalban, hogy anyám reggeli munkába indulására már készen legyek. A recept a következő volt: 2,5 kg Top Mix Márna Winner, 1 kg áztatott kenyér, 20-30 dkg parmezán sajt, 1 kg főtt búza, 0,5 liter csontkukac, 3 kg folyóvízi agyag és 2 kg kavics. Ezt bekeverve a zöld versenyződézsa majdnem háromnegyedéig megtelt. Ez a mennyiség folyóvízen nem számít soknak, mert itt mindennek a folyamatos etetés az alapja. Az erős sodrás és rendszeres hajóforgalom miatt a szisztematikus etetés alapkövetelmény, hogy a halak mindig találjanak valami táplálékot. Megjegyzem, a márna az egyik legfalánkabb hal, ha megjelenik az etetésen, gazdagon dobjuk neki az etetőanyagot, mert különben gyorsan továbbállnak.
Említsünk néhány mondatot az etetőanyagról is: a Top Mix Márna Winner szintén egy új etetőanyag, a TOP MIX 2011. évi új WINNER etetőanyag családjának egyik tagja, amely a folyóvízi horgászoknak készült. Szemcsézete közepesnek mondható, tapadása kimagaslóan jó, színe barnás. Főleg a nagytestű halak horgászatára ajánlott, azon belül is a márnákat vonzza a legjobban. Illata kellemesnek egyáltalán nem mondható, érződik rajta, hogy gazdagon tartalmaz darált crysalist. Anyám a következő jelzővel illette, mikor beszállt a kocsiba: az etetőanyagodnak van ilyen sz…r szaga? :-) Ízre inkább keserű, sós. Ami különösen tetszik ebben az etetőanyagban, hogy rendkívül gyorsan oldódik. A sekély vízbe tettem egy gombócot, amit olyan erősen összenyomtam, amennyire csak tudtam, 5 perc elteltével mégis teljesen szétbomlott. Na, nálam itt kezdődik a jó etetőanyag!
Mire kipakoltam és elkészítettem a két szereléket, addig a nap is felkelt és kivilágosodott. Összeraktam a botot 11,20-ra, és meglepett, amit tapasztaltam: nemhogy elrontotta volna a botot a plusz tag, hanem ugyanolyan jól kezelhető, karcsú és gerinces maradt! Belógása továbbra is csaknem a nullával volt egyenlő.
12 darab kétkezes gombóccal alapoztam. Elsőnek a finomabb szerelékkel vettem üldözőbe a halakat, reménykedve, hogy néhány paducot sikerült horogra csalni, amíg a márnák megérkeznek. A szerelék a következő volt: 6 grammos Dínó EA Champion folyóvízi úszó, 0,18 mm-es Stroft főzsinór, 30 cm hosszú 0,14 mm-es Spro Vision előke és 12-es méretű Suéhiro P132-es horog.
Amíg vártam a kapást, szomorúan láttam, hogy a Duna még mindig hoz le döglött halat a felső szakaszról. Még egy héttel a vörösiszap-szennyezés után is sok elpusztult és agonizáló halat láttam a folyón. Bele se merek gondolni, mennyi hal esett áldozatul ennek a környezeti katasztrófának.
20 perc elteltével érkezett meg az első érdeklődő, egy paduc személyében. A négy szem fehér, egy szem piros csonti kombinációnak nem tudott ellenállni. A kilós hal kifárasztása az 1,3 méteres vízben igazi élmény és sport. A botban végig remekül dolgozik a csőgumi, a hal minden egyes kirohanását kivédi.
Néhány üres úsztatás után újabb érdeklődő a szerelék végén, ő is paduc. Testvére az előzőnek. Konstatálom magamban, hogy megjöttek a padrók, ideje kicsit ráetetni. 3 gombóc bedobását követően folytatom horgászatomat. A halak jól esznek, de egyelőre csak paduc van az etetésen. 6 darab megfogása után kisebb csend következik és egy leúsztatás végén, amikor emelném ki a szerelékemet, ütök egy halat kívülről. Kihúzza a gumit jócskán, és lassan pumpálva csak lefelé igyekszik. Érzem, ehhez a halhoz sok közöm nem lesz, reménykedem, hogy a horog kiakad. Nem is volt sokáig meg, kipattant a horog, testes volt.
Egyből váltottam, elővettem az erősebb szereléket. 10 grammos Cralusso Torpedó, 0,20 mm-es Stroft főzsinór, 30 cm hosszú 0,18 mm-es Spro Vision előke, 10-s Suéhiro P132-es horog. A szerelékből jó 50 centit lefektettem, hogy az stabilan a fenéken várja az érdeklődőket.
Természetesen a 20 percenkénti 3 darab gombóc bedobását nem mulasztottam el, még ha nem is jöttek volna a kapások. De nem így volt! Alighogy beraktam a botot a tartóba, már merült is alá az úszóm. A berántást erőteljes kirohanás követte. Végre egy igazi, erős hal, most láthatom, hogy a bot tényleg mire képes! A sárga Preston csőgumi kinyúlt vagy 6 métert, pedig elég feszesen hagytam a top szettben. Szegény halnak esélye sem volt az erős szereléknek köszönhetően. Néhány perc múlva a szákban pihent az első, 2 kg-os márna.
Gyorsan újracsalizok és behelyezem szerelékemet az előző helyre. Gondoltam, elintézek egy telefont, de mire felveszik, ismét kapásom van. Ő is harcos módjára viselkedik, márna a tettes. Közben egy kézzel tartom a botot, egy kézzel pedig próbálok néhány fotót készíteni. Hozzáteszem, nem egyszerű feladat. Újabb kettes márna. Szegénynek az orrába akadt a horog. Lehet, hogy csak szagolta a csontit?
Bot be, gyúrok három gombócot, de ahogy eldobtam a harmadik nehézbombát, a bot már vágódik le a víz alá. Hihetetlen, hogy ennyire nem zavarja a halat az etetés ebben a kicsi vízben! Rövid fárasztás, és egy másfeles márna a merítőben. Szívet melengető érzés ez így kora ősszel, amikor a fák is majdhogynem kopaszok. Ekkor szeretek csak igazán horgászni!
Ahogy a márnacsapat megjelent az etetésen, én úgy szedtem őket kifelé. A végére maradt a legnagyobb hal, mely bőven verte a három kilót. 7 darab márna megfogása után a kapások alábbhagytak, és már csak paducot fogtam ismételten.
Szép lassan az idő is elrohant, és én is a horgászatom végéhez értem. A szebb halakat elraktam a fotózáshoz, melyek utána szintén visszanyerték szabadságukat. Boldogan hagytam el a folyót, mert ismét kitett magáért.
Röviden egy-két gondolat a botról:
Egyaránt ajánlom kezdő és haladó horgászoknak olyan területekre, ahol part mellett nagytestű halakat szeretnének fogni. Legyen szó pontyozásról vagy folyóvízi horgászatról, mindkét esetben csak javasolni tudom. A 9,60-as hossz kezdésnek jó választás, és ha idővel megszerettük a rakós botos technikát, ajánlott a 11,20-as tag beszerzése. Extrém területeken, akadós terepen, ahol a halat erőszakosan kell fárasztani, abszolút kiváló választás. Mivel a bot igen karcsú, mégis gyors, a rakós botos pontyos versenyeken teljes mértékben megállja a helyét. Egy márna kifogása sem vett igénybe öt-hat percnél többet. Én biztos ezzel ülnék le ilyen helyre horgászni, ahol sok nagytestű halat kell fogni rövid időn belül.
(X)
Írta: Kenyeres László
Fotó: Mocsai András és Papp József
