A Shimano Beast Master sorozata sokak számára etalon az igényes, erős, nagyhalas pálcák között. Az én első találkozásom ezzel a névvel egy merítő nyél megvásárlásakor történt. A sokadik ripityára tört száknyél után döntöttem úgy, hogy komolyabb beruházással ugyan, de egy bivalyerős nyelet vásárolok. Bevallom, mások ajánlása miatt döntöttem akkor a Beast Master száknyele mellett, de nem bántam meg. Ennek már 4 éve. Ha belegondolok abba, hogy előtte évi 2-3 száknyél volt az átlag fogyasztásom, akkor ez a gond nélküli 4 év komoly spórolást jelentett. Sokszor mondtam már, hogy egy magára valamit is adó márka minden árponton igyekszik minőséget kínálni. A Shimanóra ez különösen igaz, mint ahogy az is, hogy egy-egy típusnévvel több, az adott nevéhez méltó terméket is piacra dob. Jelen esetben a Beast Master száknyelemből kiindulva lehetett sejtésem arról, hogy mire is lehet képes a szintén erre a névre keresztelt feederbot és orsó összeállítás.
Legutóbbi írásomban egy olcsóbb árfekvésű feeder szettet vettem szemügyre, ahol kifogásoltam a bot és orsó összepárosításánál tapasztalt méretbeli aránytalanságot. A csomagban megbújó bot mellé most egy minden tekintetben méltó társat jelentő orsó került. Megelégedéssel szemléltem a dobozban lapuló Super 4000GTRB harcifékes orsót. Ez a minimum, ami jár egy ilyen „nemes vadnak”. A kettő mély fém dob, a megbízható, precíz fékrendszer, a dupla hajtókar (kinek ízlése szerint) a sima, csendes futás és a méretből is adódó „súlyosság” ígéretesnek tűnik. Lassú dobemelés, nagyméretű zsinórvezető görgő, azonnali visszaforgásgátló, úszó tengely - mind-mind a horgász kényeztetésére. Lássuk a botot! A már megszokott tépőzáras vászontokból egy ízig-vérig „erőemelő” pálca bújik elő. A bottest matt színe, a Shimano Hardlite gyűrűk robosztussága, a Shimano Graphite orsótartó és a parafa nyél kidolgozása megtoldva egy kis szivaccsal ott, ahol ez jótékonyan hat, az illesztések precízsége is sugallja, hogy igényes, minden kényes ízlést kielégítő botot kaptam kipróbálásra.
| Gyártó | Shimano | |
| Típus | Beast Master AX Heavy feeder | |
| Teljes hossz, cm (mért!) | 396 | |
| Szállítási hossz, cm | 136 | |
| Bot tömege, g (mért!) | 268 | |
| Gyűrűk száma | 15 (9 egytalpas, 6 kéttalpas) | |
| Gyűrűk típusa | Shimano Hardlite | |
| Tagok száma | 4 | |
| Illesztések | klasszikus rádugós | |
| Bot anyaga | XT60 carbon & Biofibre | |
| Dobósúly, g | 110 | |
| Optimális dobósúly, g | 50-100 | |
| Ideális zsinórméret, mm | 0,20-0,25 | |
A gyűrűk kötései egész egyszerűen szépek, a bot felületének gyűrött sztaniol papírra emlékeztető kidolgozása is elnyerte tetszésem. Anyagát tekintve a magasabb osztályra jellemző XT60 karbont a Shimano újításával, a Biofibre technológiával ötvözték, azaz bioszálakat kevertek a karbonhoz. Ennek köszönhetően a szénszálakat minden irányba megerősítve rendkívül erős, az ütésekkel szemben is ellenállóbb bottestet kaptak, és mindezt úgy, hogy még a tömeget is csökkentették. A nehezebb botokra szoktuk mondani, hogy van benne anyag, legalábbis tömegre. Itt is elmondhatjuk mindezt, de már a minőségre utalhatunk ez idézett szlogennel. Van benne anyag, ráadásul nem is akármilyen. (A rakós botomnál régóta élvezem e technológia előnyeit.)
Egy másik figyelemreméltó ínyencség az úgynevezett S.D.R (Shimano Dinamikus Reakció). Ez a szerkezeti konstrukció egyenletes falvastagságot hivatott biztosítani, ami a bot feszülésekor fellépő káros hatásokat segít kiküszöbölni. Bízva abban, hogy sokat fog feszülni a bot (és főleg halak alatt), csak jól jöhet egy ilyen finomság.
A bothoz külön tokban 3 jelzőspiccet adnak (2-3-4 oz), ezek közül találomra választok ki egyet, hogy a tagokat összetoldva kaphassak egy kis ízelítőt az orsóval is felvértezett botból. Feleségem rosszalló tekintetétől kísérve igyekszem leverni a csillárt. Hiába, ez a 396 cm-es hosszúság nem panel-próbára lett tervezve. Mindenkinek jobb, ha inkább a vízparton suhogtatok. Összepakoltam a szükséges apróságokat, felhívtam Cibust és Petit, és mint 3 tesztőr indultunk, hogy kiderüljön, a külcsínhez belbecs is tartozik. Mivel a horgászatra csupán 3 órám volt, ezalatt az idő alatt kellett megpróbálni kihozni a botból a benne szunnyadó „állatot” (ahogy Pufi barátom is mondotta volt főiskolás korunkban, kocsmázás előtt). A próbára kijelölt napon természetesen frontos, változékony időjárás volt, de délutánra már stabilizálódni látszott a helyzet. Kellemes 24 fok, emelkedő légnyomás várt a tó partján. Ez legtöbbször étvágyuknál lévő halakat is jelent.
Hogy étvágyukat fokozzam, némi „csalogató-kosárba” valót kevertem. Szeretem a gyümölcsös-édes pontyos etetőket, főleg akkor, ha azok kellően darabosak is. Az egyik ilyen etetőanyag a Top Mix Carp etetőanyag családja. Rengeteg roppantott magot (kukoricát, kendert, tigrismogyorót, földimogyorót), valamint őrölt és darabos kukoricapogácsát tartalmazó, rendkívül jól tapadó, édes-aromás etetőanyag. Megfelelően, több lépcsőben nedvesítve meglepően sok szemes terményt tud felvenni.
A készre kevert 1 kilónyi kajához én félzacskónyi tejsavas mag mixet és két maréknyi VDE vegyes pelletet kevertem. Szemlátomást több volt az etetőanyagban a darabos alkotóelem, mint a laza szerkezetű dara, mégis könnyen kosárba gyúrható maradt, ám vízbe érve gyorsan kioldódott onnan. Nem láttam szükségesnek plusz aromát adni a keverékhez, a „gyári illatosítást” elegendőnek tartottam. Amíg az etetőanyag „ázott”, a felszerelést vettem kezelésbe.
Első lépésben az orsóra kellett damilt csévélni. A Beast Master rendkívül erős bot, így nem finomkodtam, az orsó dobjára 0,25-ös Haldorádó Strong Line zsinór került. (Reménykedtem egy méltó ellenfél eljövetelében, aki majd rendesen meghúzza a botot.) A zsinórprofil most is a megszokott szabályosságot mutatta, korrekcióra nem volt szükség. A botot vettem kezelésbe. Egyszerű, hagyományos végszereléket készítettem, amihez most igénybe vettem Peti barátom Fox - ahogy én neveztem el magamban - „kvikkcséndzs” készletét. Haladjunk a korral! Elég termetesnek ígérkezett a megtöltött kosár, ezért a legerősebb, 4 oz (113 g-os) jelzőspiccet illesztettem a botba. Az összerakott botról sugárzott a nyers erő. A damilt 6 db kéttalapú gyűrűn majd ezt követően továbbra is markos, 9 db egytalpú gyűrűkön fűztem át.
A 4000-es orsóval megfelelő egyensúlyba került a bot, szerintem ez a minimum méret, ami ehhez az erőgéphez párosulhat.
| Gyártó | Shimano | |
| Típus | Super 4000 GT-RB | |
| Tömeg, g (mért!) | 423 | |
| Áttétel | 5, 0 : 1 | |
| Méret | 40 | |
| Csapágy | 3 golyóscsapágy + 1 tűgörgős csapágy | |
| Dob, pótdob | hidegen sajtolt alumínium dob és pótdob | |
| Dobemelés | lassú dobemelés | |
| Visszaforgás gátlás | azonnali visszaforgásgátló | |
| Hajtókar | hiper hajtóművel kombinált dupla hajtókar | |
| Fékrendszer | hátsófék + harcifék | |
| Zsinórbehúzás, cm | 82 | |
| Zsinórkapacitás, mm/m | 0,30/180 | |
| Orsóház anyaga | XT7 grafit | |
A bot, mivel heavy (kemény-súlyos) besorolásba került, rendkívül gerinces, feszes, de ugyanakkor kellően érzékeny is tudott maradni. Nem mondanám rá azt, hogy finom pálca, mert ezzel lehet, megsérteném őkelmét. Inkább nevezném robosztusnak, bár ezzel ugyanazt a hatást érem el. Önmagában egyik meghatározás sem állja meg a helyét. Egy hülye hasonlattal élve olyan a bot, mintha Schwarzenegger balettozna. Látni, hogy erős, de kecses is egyben. Érzékeny, de érezni benne az erőt. (Na jó, az öreg Arnold balettcipőben nem biztos, hogy ezt a gondolatmenetet váltja ki mindenkiből, de szemléltetésnek talán megteszi. :-))
A bot kerüli a csicsát, semmi hivalkodó díszítés. Ami van, azt csak alapos szemrevételezés tárja fel, az összkép mégis kellemes. (A „mozdonyfekete” orsók jutottak eszembe.)
A jól bevált Super 4000 GTRB sötétkékes színe még passzol is hozzá. Az orsó egyébként méltó párja a botnak. Áttétele 5,0:1, ami inkább erőt, mintsem sebességet sugall, bár kétségtelen, hogy a 82 cm-es zsinórbehúzással lassúnak semmiképp sem nevezhető. Bármerről is nézegettem a párost, ezek bizony összeillettek. Kíváncsian vártam, mit adnak elő a tó táncparkettjén. A horgászat helyét a szemben lévő nádfal előtt jelöltem ki. Ez kb. 60 méterre lehetett. Alapozó etetést nem végeztem, a kosár tartalmára bíztam magam. (Ha nem is mindig egy pontba, de azonos távolságra sikerült dobnom a kosarat, így lassan egy etetési sáv képződött.) A horogra első lépésben egy szem tigrismogyoró és egy szem erjesztett kukorica került, a már bevált hajszálelőkés megoldással. A kosarat alaposan megtömtem, és a horgot óvatosan elrejtettem benne. Nekiduráltam magam, és alaposan megsuhintottam a botot.
Az első dobás a nádfal elé esett. Biztató kezdet. A bottartóra helyeztem a botot, és Cibussal épp rágyújtani készültünk, mikor a bot megindult. Kellemes a folytatás is. A 3 kg körüli tőponty derekasan küzdött, de a bot elegendő volt legyőzéséhez. Az orsó fékje nem jutott szóhoz. Fárasztás közben végig éreztem, hogy van még bőven tartalék a botban, csak elő kell valakivel csalogatni. A következő dobást újabb gyors kapás követte, majd ismét egy korábbihoz hasonló töves fárasztásával ízlelgettem a bot erejét.
Ha komolyan ki szeretném próbálni, valahogyan egy termetes pontyot kell erre rávennem. Peti szerencsére magával hozott pár szem, korábban kapott golyót. Volt közöttük édes, büdös és édes-büdös egyaránt. Bevallom, nem vagyok híve a módszerek keverésének, de mint már számtalanszor bebizonyosodott, nincsenek kőbe vésett merev határvonalak, ezért nem tartottam borzasztó nagy szentségtörésnek, ha egy valójában bojlis kelléket hívok segítségül. A finom kis 10-es Fox Seria Carp füles horog helyére egy fonott előkés, 8-as Fox Armapoint horog került. A golyó felfűzését Petire bíztam, főleg, hogy valami „oktopuszis” rettenetet javasolt kipróbálásra. (Korábban, a tigrismogyoró felfűzésénél is szegény tigrisre gondoltam.)
A nagyvadra hangolt cuccot természetesen egymás után kétszer is egy-egy kilós kárász csípte fel, de így legalább meggyőződhettem arról, hogy még az ő kifogásuk is élmény ezzel a szettel. A bot csak annyit dolgozott, amennyit a hal ereje megkívánt. A kárászoknál éppen csak a spicc bólogatott, de kisvártatva mélyebb bókolásra is hajlandóvá vált. A kárászozás után ugyanis végre beköszöntött az igazi kihívás. Erőteljes, botvivős kapásba nyúltam bele, és már az első kirohanással tudomásomra hozta ellenfelem, nem adja könnyen a pikkelyét.
Erőszakosan, botot derékba hajtva menekült, és ehhez az orsó fékje adott zenei aláfestést. Nagyokhoz méltón a fenékhez tapadva húzott, komótosan, öregesen mozgott. A bot most kimutathatta, méltó a nevéhez. Hihetetlen szépen szelídítette meg a termetes halat, remekül lehetett vele irányítani a mérkőzést. Ha kellett, engedett, ha kellett, bekeményített, attól függően, hogyan húztam. Hamar a szívemhez nőtt, jó párost alkottunk, még ha csak ideiglenesen is. A fárasztás végén egy szépséges, horoggal még meg nem szúrt, 8,5 kg-os tőponty feküdt a matracon.
Megköszöntem neki, hogy segített kideríteni a botban rejlő erőtartalékokat, és útjára engedtem. Az összegzést azonban az ő szavaival tolmácsolom.
Kinek ajánlom ezt az összeállítást?
A bot tapasztalatim szerint méltó ellenfele lehet tekintélyes, sok nyarat megélt társaimnak. Ha esetleg a parttól távolabbra is úszkálnak, a botban megvan a lehetőség, hogy akár a 100 méterre keresgélő barátaim orra elé juttassa a csábító falatokat. Kellően gerinces a távoli dobásokhoz, de megvan benne a finomság is, ha esetleg csak csipegetve szedegetjük fel a kukoricát, és ezt is jelezni kell. Ha menekülésre kerül a sor, nem tépi durván szét a szánkat, csak annyira keményedik fel, amennyire szükségét érzi. Ha nem ugrálunk, ő is finoman bánik velünk, de ha vágtára vesszük a figurát, ő is belehúz. Pontyszemmel is szép a bot, az orsóval együtt különösen megéri a halpénzt. Sok horgász hű társa, nekem pedig méltó ellenfelem lehet, ha vigyáznak rá.
(X)
Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Takács Péter (t_peti)
