Pályáztam és nyertem. Kértétek, teszteljem, én pedig megtettem. Rekkenő hőségben, szakadó esőben, éjjel és nappal, kis vízben és nagyban, teszteltem mindenütt ahol azt sejtettem, hogy hal van. Őszintén bevallom, hogy teljesen véletlenül találtam rá Nevis teszthorgász pályázatra és egy hirtelen támadt gondolattól vezérelve úgy döntöttem, megpróbálom. Jó döntés volt. Már most izgatottan várom a következő lehetőséget. Na, de nem rohanok ennyire előre, hiszen itt egy Winner Freeway orsó, amiről véleményemet és horgászat közben szerzett tapasztalataimat szeretném megosztani most veletek. Talán viccesnek tűnt, de tényleg kipróbáltam éjjel és nappal Balatonon, a Keleti-főcsatornán és telepített halastóban, 35 fokos nappali melegben és 9 fokos éjszakában. Akkor most kezdem, Freewayre fel!
A posta malőrje miatt kicsit kalandosra sikeredett tesztelésre szánt orsó átvétele, izgultam is rendesen. Végül a kéthetes balatoni nyaralásom előestéjén kezeim között tarthattam végre a dobozt, amely az orsót rejtette. Rögtön ki is ment a görcs belőlem, hiszen tudtam, hogy most már biztosan üldözhetem vele a balatoni süllőket. Ismerkedésre nem volt idő a nagyon zsúfolt program miatt, ezért gyári dobozában utazott a Balaton partjára. Elérkezett a pillanat, amikor végre kibonthattam dobozából és nekikezdhetem az ismerkedésnek. Az igazat megvallva már lapul a felszereléseim között kettő hasonló adottságokkal rendelkező nyeletőfékes orsó, ezért a kialakítása és a működési elve már nem volt ismeretlen számomra. A klasszikus fekete és az egyszerű ezüst színek után találkoztam egy teljesen más összeállítással, amely rögtön megnyert magának. Szép és jól kidolgozott szerkezetet tartottam a kezemben. Most már igazán kezdett érdekelni, hogy használat közben milyen élményt nyújt majd. Fémdobjára Spro Carp Maxx 0,25 mm-es damillal töltöttem, amelynek szakítója 8,8 kg. Következett a bot kiválasztása. A bottartómban lapuló 390 cm hosszú kétrészes Mitchell botra eset választásom. A bot és az orsó így már készen álltak a bevetésre. Összeállítottam egy egyszerű és gyorsan elkészíthető végólmos szereléket, majd izgatottan vártam az éjszakát.
A kimerítő utazás és pár pohár jófajta házi pálinka elfogyasztása miatt három óra horgászat után legyőzött a fáradtság, ezért elvonultam aludni. Ennek az lett a következménye, hogy fogás nélkül telt el az első balatoni éjszakám.
Elérkezett a második éjszaka. A parttól 30-40 m távolságra horgásztam, csaliként 6-8 cm-es küszöket tűztem a horgokra. Kapásjelzőként a megszokott egyszerű karika került a damilra. A kövezés miatt nehézkes volt a bot megfelelő elhelyezése, ez okozott egy kis fejtörést, de azért megoldottam. Talán fél óra telt el, és máris megérkezett az első kapás. A karikajelző lassan és folyamatosan kúszott a bot felé, egészen koppanásig. Rögtön akasztottam, tudtam, hogy már nem kell várnom semmire. Éreztem, nem kis hal akadta horgom végére. Nem volt nehéz dolgom, az orsó és a bot jól dolgoztak együtt. Az első fékes orsónak köszönhetően egyszerűen és gyorsan tudtam a fékerőt szabályozni, és így a halat könnyen a merítőháló felé tudtam terelni. Szákolás után derült ki, hogy horgász pályafutásom eddigi legnagyobb süllőjét sikerült partra segítenem.
A hal nagyon nagy örömet okozott így, az éjszaka elején. Az éjszaka hátralévő részében még kettő kisebb példányt is sikerült megmerítenem. A nyaralás ideje alatt minden sötétedés után próbálkoztam a süllőzéssel kisebb-nagyobb sikerrel. Általában kettő süllő lett az eredmény, de volt, hogy csuka került a horog végére.
A ragadozó halak horgászatával végzett tesztelést a Balatonon be is fejeztem. Véleményem szerint jó erős, jól összeállított felszereléssel nem nehéz az átlagos méretű ragadozókat kifogni. A Freeway jól vizsgázott, bebizonyította, hogy ragadozó halak horgászatához tökéletesen megfelel. Igen ám, de a neheze még hátra volt, ugyanis következtek a békés halak, amelyek okoztak egy-két meglepetést.
Következő helyszín egy intenzíven telepített halastó volt. A tavon éppen 24 órás páros horgászversenyt rendeztek, mikor megérkeztem, de mivel nem volt párom, nem indultam mint résztvevő, de a versenykiírással azonos feltételekkel és a versenyzőket nem zavarva én is belekezdtem egy 24 órás teszthorgászatba.
Erősen felhős, hideg idő volt, reggel 7 óra. Stégem előtt hatalmas tiszta vízfelületet tudtam meghorgászni. Az első nádas számomra elérhetetlen távolságra kezdődött. A bot és természetesen a tesztelni kívánt Freeway orsó maradt. Most is a jó bevált 0,25 mm-es Spro főzsinórt használtam, amivel egy 70 g-os távdobó ólmot és 0,10 mm-es fonott előkére kötött 6-os horgot készültem a vízbe juttatni. Szilikonra fűzve két szem tengerivel csaliztam, amit hungarocell golyóval meglebegtettem.
Alapozó etetésnek szintén tengerit juttattam a vízbe rakétázással. Az első kapás nem váratott sokat magára. Az elektromos kapásjelző visítása és a rányitott nyeletőféknek köszönhetően a folyamatos zsinórlopás biztos jele volt annak, hogy a horgon hal van. Bevágás és fárasztás után egy 3 kg-os tükörponty került a haltartóba. A következő halam egy amur volt. Itt már bizonyítania kellett az orsónak, amikor erős kirohanások követték egymást perceken keresztül. Fárasztás közben többször kellett a fékerőn állítani, de azért könnyedén kordában tudtam tartani a halat. A 9 órás mérlegelésig még egy ponty és egy amur került a többi mellé, melyeknek összsúlya 13,4 kg volt.
Este 6-ig mindig akadt mérlegelnivaló, főleg amurok, amin egy picit meg is lepődtem. Az éjszaka már nem indult valami fényesen, teljesen megszűntek a kapások, ezért kénytelen voltam változtatni. Előkerült egy 3 m hosszú teleszkópos Banax bot, erre raktam át a Freeway orsót. 3 g-os úszót tettem a damilra világítópatronnal szerelve, és a már fenn említett előkét a 6-os horoggal. Így kezdtem partközelben horgászni. Megérte, mert rövid időn belül megjelentek az amurok. A fárasztások során így sokkal nehezebb dolgom volt, mint eddig, mert a teleszkópos bot keménysége miatt már csak az orsó precízségét hívhattam segítségül. Igazán jól reagált az orsó fékrendszere a folyamatosan menekülni próbáló amurok kirohanásaira, ennek ellenére hajnali 2 körül mégis bekövetkezett, amit igazán nem szerettem volna: egy nagyobb hal megtépett és meglépett. Lassan elérkezett a reggel 7 óra, ami a verseny végét jelentette. A tesztelés 24 órájában 53,4 kg halat húztam a partra.
A verseny résztvevői közül a második helyezett csapat 20 dkg-mal fogott többet, mint én, és az első helyen végző csapat összeredményétől is csak 2 kg-mal maradtam el. Fáradtan, mégis jó élménnyel indultam haza, és természetesen a tesztelés szempontjából is sikeresnek mondható nap állt a hátam mögött. Teszthorgászataim zömét ezen a tavon ejtettem meg. Próbálkoztam partról és csónakból egyaránt. A fogásaim nagy részét a csónakból történő úszózásnak köszönhettem.
Éjszakai horgászataimra viszont a partra költöztem és nagy távolságról, fenekező szerelékkel húztam a halakat. A mai napig szívesen járok ide, legyen az éjszaka vagy nappal, hiszen nagyon szép környezetben remek halakat adó vízről beszélhetünk, ahol öröm a szabadidőt horgászattal eltölteni.
Végül következett a Keleti-főcsatorna. Ez az a hely, amelyről nem sok jót tudok írni. Hatalmas széllel és szakadó esővel kellett megküzdenem, pár perc után az esővédőm ellenére sikerült bőrig áznom. Itt a Banax bot, de már egy fenekező szerelékkel szerelve került bevetésre. Bízva abban, hogy az égiek kegyesek lesznek hozzám, próbálkoztam pár órát, de fel kellett adnom, mert az időjárás semmit sem változott. Így innen hal nélkül tértem haza. Azt persze jó tudni, hogy a Keletin csak rendszeres etetéssel tudunk igazán jó halakat fogni. Mivel én ritkán járok ide horgászni, nem ért meglepetésként, hogy most nem sikerült egy halat sem kifogni a csatornából. Szerettem volna eredményes folyóvízi tesztről is beszámolni, de ez ezúttal nem jött össze. Bízom benne, hogy lesz egy folyóvízi Freeway tulajdonos, akinek írását majd olvashatom a Haldorádón.
Úgy gondolom, elérkezett az idő, hogy a közel kettő hónap teszthorgászatait összegezzem. A Freeway orsóval közel 200 órát töltöttem a vízparton, és nagyjából ugyanennyi kg halat sikerült fognom vele. A fogások nagy része ponty volt, de akadt szép számmal amur, kárász, keszeg, süllő, kősüllő, csuka, egy alkalommal pedig még egy teknős is gazdagította a „zsákmányt”.
Nemegyszer előfordult, hogy egy nagyobb amur vagy ponty igazán próbára tett engem és felszerelésemet egyaránt. A próbatételek során tesztalanyom kitartó és megbízható társként viselkedett. Szerettem volna írni az orsó jó és rossz tulajdonságairól is, de őszintén meg kell vallanom, rosszat vagy bármi kifogásolható dolgot nem tudok róla mondani. Fontosnak tartom megemlíteni a megbízható fékrendszert és a nagyon praktikus, kézre álló hajtókart. Az árához képest jó és megbízható horgászeszközzel sikerült megismerkednem. Én nem törekszem felszerelésemet több tízezer forintos csodákkal bővíteni, mert számomra a megbízhatóság és praktikusság a legfőbb szempont. A Winner Freeway ezeknek a feltételeknek olyan szinten megfelel, hogy máris vásároltam még egy példányt a tesztorsó mellé, így már kettő darab büszke tulajdonosa vagyok. Szeretném még megosztani veletek az orsó gyári adatait, mert biztosan akad olyan horgásztárs, akit ez is érdekel:
| Méret: | 50 |
| Csapágyszám (db): | 4 + 1 |
| Fékrendszer: | első fék + nyeletőfék |
| Dob anyaga: | alumínium |
| Pótdobok száma (db): | 1 |
| Pótdob anyaga: | grafit |
| Ház anyaga: | grafit-hybrid |
| Áttétel: | 4,9 : 1 |
| Tömeg (g): | 465 |
| Zsinórkapacitás (mm/m): | 0,30/230; 0,35/170; 0,40/130 |
Remélem, kedvet csináltam a Nevis Winner Freeway kipróbálásához, amit nyugodt szívvel merek ajánlani mindenkinek. Végezetül szeretném megköszönni a Nevisnek és a Haldorádó csapatának a lehetőséget, hogy együtt dolgozhattunk.
