Kész csoda, hogy a pontyozó horgászok még nem vették vesztegzár alá a Haldorádó kiskunhalasi főhadiszállását, követelve kedvenc Baitrunnerük haladéktalan bemutatását. Az immár négy éve futó tesztsorozatra visszatekintve magunk sem értjük, hogy az eddig szerepelt 16 Shimano orsó közé hogy nem került be a klasszikus nyeletőfékes modellek egyike sem, de most - jobb későn, mint soha - megpróbáljuk kiköszörülni a csorbát.
Méretsor: | 5000, 6000, 8000, 10000 |
Súly: | 595 g |
Áttétel: | 4,6:1 |
Visszaforgásgátló: | holtjátékmentes |
Fékrendszer: | hátsó fék + nyeletőfék |
Csapágyak: | 7+1 |
Zsinórkapacitás: | 290 m / 0,35 mm |
Behúzás sebessége: | hajtókar-fordulatonként 83 cm |
Ház: | hibrid alumínium / XT-7 |
Pótob: | 1 fém |
tartozék: | olajozó |
Ár: | 42.990 Ft |
A gyártó honlapja: | |
Robbantott ábra: |
Érdekes, hogy a Baitrunner sorozatra nem jellemző az, ami a Shimano legtöbb típusára, hogy tudniillik a 10 évvel ezelőtti gyártmány ránézésre már alig emlékeztet a mostani, azonos néven futó darabra. A nyeletős vonalon megmaradt a régi Shimano design, ami nagy szó ebben a mai modellváltós világban. Egy barátomtól - akinek mellesleg 9 db Baitrunnere van - a teszt idejére kölcsönkértem két régebbi modellt, hogy legalább egy-egy kép erejéig be tudjuk mutatni a korábbi évjáratokat is, és néhány sor erejéig összevethessük az időközben történt változásokat.
Amiben generációkon keresztül nem történt változás, az az átdugós, túloldalon megszorítós hajtókar. Ennek lötyögése ellen igazán kitalálhatna végre valamit a Shimano - egyébként méltán híres - fejlesztő gárdája… Annál is inkább, mert ezen az apró, de bosszantó hibán kívül nehéz rosszat mondani az új Baitrunnerről. Illesztései pontosak, nem kotyog, mindene egyben van, és könnyen, csendesen fut.
A spulni átmérője 55 mm-ről 58 mm-re nőtt a korábbi évjáratok azonos méretű darabjaihoz viszonyítva. A dob esztergált, fém zsinórklipsszel van felszerelve, amit általában „távdobó memória” céljára is használni szoktak. Ugyanakkor az orsó gépkönyvében erről legalább féloldalnyi, cikornyás angolsággal megfogalmazott intelem áll, amelynek lényege, hogy a klipsz kizárólag a zsinór tárolás közbeni rögzítésére szolgál, a gyártó cég pedig minden eltérő használatból eredő baleset esetén mossa a kezeit, mert ők előre megmondták…
Ha már a lehetséges baleseteknél tartunk, itt érdemes megemlíteni, hogy az orsóban nincs csészefék. Bár a határozott működésű felkapókar nem hajlamos a spontán átváltásra, azért csak vigyázzunk a 100 grammos ólmokkal, különösen ha emberek is tartózkodnak a dobás irányában!
Némelyik nyeletőfékes orsó szerelésekor ebben a félig nyitott állapotban szokott előfordulni, hogy próbálgatás közben „elsül az egérfogó”, és a szélrózsa minden irányába szétrepülnek az alkatrészek. A Baitrunner ebben a tekintetben roppant barátságos szerkezet, ugyanis a kritikus emeltyűket, rugókat, bizgentyűket egy előre szerelt alkatrész tartalmazza, amit egyben lehet tenni-venni anélkül, hogy az egyes darabok önállósítanák magukat.
A féket érdemes egy kicsit részletesebben körüljárni. A nyeletős orsóknál viszonylag ritkán fordul elő, hogy a fárasztásra szolgáló fék is hátul helyezkedjen el, de a Baitrunnerek ilyenek. A tervező nincs könnyű helyzetben, ha ilyen kis méretben kell egy eléggé erős, megbízható féket szerkesztenie. A fékerőt meghatározó mindhárom tényezőt (felület, nyomóerő, súrlódási tényező) figyelembe véve lehet csak jó eredményt elérni. A felület erősen behatárolt, hiszen a hátsó fékbe nem férnek el húszforintos nagyságú lamellák, és a számuk sem növelhető tetszés szerint. A nyomóerőhöz elég ránézni a vaskos csavarrugóra, az mindent elárul arról, hogy odatették, amit lehetett. A súrlódási tényező, vagyis a lamellák felületének minősége adja a megoldás kulcsát. A fém alátétek nem a szokásos, simára polírozott felületűek, hanem finoman érdes tapintásúak. Ezzel érték el, hogy a fék az orsóhoz illő erősségű legyen. A különleges, grafitos tapintású féklamellák pedig azt biztosítják, hogy zsír, vagy más kenőanyag (ami a fékerőt csökkentené) sem szükséges, mert azok nélkül sem tapad le a fék.
Összegzés
A régóta forgalmazott Baitrunner család széles elterjedtségéhez - a név és megbízhatóság mellett - nyilván az is hozzájárult, hogy ezek nem „gigabrutál mákdarálók”, hanem emberszabású méretű, mindenes orsók, amelyek a távdobós, bojlis pontyozás mellett gyakorlatilag bármely fenekezős fegyvernemben jól használhatók. A Shimano horgászcikkeket gyakran éri az a vád, hogy az áruk inkább a névről szól, mintsem a tartalomról, hiszen egyre-másra bukkannak fel újabb és újabb gyártmányok, amik hasonló teljesítményt ígérnek, töredék összegért. Szerencsére ki-ki szabadon választhat, ízlése és pénztárcája szerint, de aki a Baitrunner mellett dönt, az nem csak a Shimano emblémát veszi meg, hanem egyúttal a sok szérián keresztül kifinomult konstrukcióért és a megbízható szervizháttérért is fizet. Így már talán Super Baitrunner 8000XTEA ára sem tűnik olyan riasztónak. Hogy is mondják az angolok? „Nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsón vásároljak!”
