Az eddig megszokott kategóriák határait feszegető újdonsággal mutatkozik be 2010-ben a Shimano. Korábban úgy tudtuk, hogy egy orsó vagy első, vagy hátsó fékes, nem volt átfedés a két csoport között. Az új Twin Power modell egyesíti magában ezt a két szerkezeti jellemzőt, megtetézve mindezeket egy harcifékkel.Na de miért jó ez nekünk?Katt ide, és minden kiderül!
| Méret: | 4000 |
| Méretsor | 1500, 2500, 3000, 4000 |
| Tömeg: | 298 g |
| Áttétel: | 1:4,8 |
| Visszaforgásgátló: | holtjátékmentes, tűgörgős |
| Fékrendszer: | első fék + hátsó fék + harcifék |
| Csapágyak: | 8 + 1 |
| Dobperem átmérője: | 52 mm |
| Dob magassága | 20 mm |
| Zsinórkapacitás: | 140 m / 0,25 mm |
| Zsinórbehúzás sebessége: | 78 cm / hajtókarfordulat |
| Ház anyaga: | grafit/műanyag kompozit (CI4) |
| Dobok anyaga: | alumínium |
| Tartozék: | 2 pótdob, textil tasak, olajozó, dob alátétek |
| Ár: | 69.990 Ft |
| A gyártó honlapja: | http://fish.shimano-eu.com/publish/content/global_fish/en/nl/index.html |
Egyelőre a külsőségeknél maradva megállapíthatjuk, hogy az új TP modellt alaposan átöltöztették. Szerintem esztétikailag telitalálat a sötét metálkék fényezés, egyáltalán nem lett tolakodó vagy csiricsáré kinézetű. Kevés fény mellett szinte alig lehet észrevenni a színbeli extrát, napfényben érvényesül igazán a mély tüzű, elegáns fényezés. Az egyedi megjelenéshez hozzájárul a dob perforációja is - kerek lyukak helyett hosszúkás rések vannak a szoknyán. Az új ruha mellett komoly fogyókúrán is átesett a Twin Power, csak az azonosító kódja lett hosszabb három karakterrel. A CI4 kód az orsó vázát alkotó új kompozit anyagot jelöli - ezt kell megszoknunk az XT7 helyett - ami nagyobb szilárdságával hozzájárult a radikális súlycsökkenéshez. Míg a hátsó fékes TP előző évjárata ebben a méretben közel a 400 grammot nyomott, addig az új modell nem lépi át a 300-as lélektani határt, így már fenntartás nélkül ajánlható akár match, akár pergető horgászathoz. A könnyítés ugyanakkor nem a szilárdság rovására történt. A rotorvillák alig rugóznak, bármennyire is próbálom őket megmarkolva összeszorítani (Ugye emlékszünk még a régi, „klasszikus” TP-F-re? Annak annyira rugózós volt a rotorja, hogy a görgőjét simán rá lehetett nyomni a dob peremére. Na, hát ezét nem lehet!).
Itt egy kis kitérőt kell tennem, hogy elmagyarázzam, miért méltatom a szerelhetőséget. Talán eszembe sem jutott volna megemlíteni, ha nem épp a teszt idején kerül hozzám javításra egy TP 2500FB hajtókarja, amelyben tönkrement az egyik golyóscsapágy. Ez így elmondva bagatell hibának tűnhet, de iszonyúan zavaró érzés ám úgy pergetni, hogy minden fordulatnál „ropog” a fogantyú az ember kezében! A fogantyú leszerelése után szembesültem azzal, hogy a tengely tövén lévő csapágy nem vehető le roncsolás nélkül. A tengely vállától nem tud lecsúszni a csapágy, a tengely másik vége pedig fixen bele van préselve-peremezve a hajtókarba. Sakk-matt. Végül úrrá lettünk a problémán, és most örömmel láttam, hogy a Shimanónál is rájöttek időközben, hogy nem volt szerencsés ötlet a korábbi „bennszülött” megoldás.
A három dob egyforma, de ez nem jelent különösebb korlátot az orsó kihasználhatóságát illetően. 25-ös damilnál vastagabbat úgysem tenne rá senki, abból pedig 100 méternél jóval több is ráfér. És akkor még mindig marad egy dobunk a vékony zsinóros match-pecához, meg egy a fonott zsinóros pergetéshez. Az utóbbihoz próbaképpen feltekertem egy 110 méteres tekercs 20-as Spiderwire Ultracast zsinórt, éppen megtelt vele a dob. Vastagabbat semmiképp nem életszerű használni ezen az orsón, tehát ehhez a műfajhoz is megfelelő a befogadóképessége. Éppen lehetne rajta fóbiázni, hogy alátétzsinórnak nem marad semmi hely, és jaj, mi lesz, ha életünk hala pont emiatt megy el, de azt mondom, amit nem lehet megállítani 100 méteren belül, ott már úgyis csak a szerencse segíthet. Egyébként az utolsó hitelt érdemlő ilyen sztorit a Tüskevárban olvastam ;-), amikor Tutajosnak elvitte az egész guriga damilját egy 15-ös harcsa, ami azért - valljuk meg - a 20-as Spiderrel 10 métert se menne. Na de kicsit messzire elkalandoztam. A fonott zsinór alá mindenképp tegyünk néhány méter damilt, vagy ragasszuk körül az első pár tekerés után szigetelő szalaggal a dobot, mert a csupasz fém spulnin hajlamos megcsúszni a fonott.
A hajtómű első pillantásra nem szolgál meglepetéssel azok számára, akik már láttak belülről Shimano gépházat, a részletek viszont megérdemelnek néhány szót. A kétoldali golyóscsapágyazás ebben a kategóriában már alapvetőnek számít. A tányérkerék kerámia bevonattal van ellátva a jobb kopásállóság érdekében, és acél tengelyen fut, amit megkövetel a menetes hajtókar-csatlakozás. A dobemelő csiga meghajtó fogaskereke a régebbi típusok többségénél műanyagból volt, de az új TP esetében - a hajtómű csigakerekéhez hasonlóan - ez is bronzból készült. Ugyanakkor a súlycsökkentés érdekében meglepő lépésekre szánta el magát a Shimano tervezőgárdája. A dobemelő csiga, és maga a dobtengely is szokatlanul könnyű, nyilván valamiféle alumíniumötvözetből lehet. Merésznek tűnő húzás, de nyilván alaposan tesztelték, nem rajtunk próbálják ki először. Amikor pár éve egyik-másik cég orsóiban felbukkant az alu worm shaft, meglehetős kételkedéssel fogadták, de azóta igazolta az élet, hogy megállja a helyét, nem kell számolni az idő előtti kopásával.
A hátsó fék egymagában 3 kg maximális fékerőt tud produkálni, erre a harcifék még 1 kg-ot rátesz. Ez egyben meghatározza az első fék játékterét is. Az elméletileg kihasználható fékerő tehát 0-4 kg tartományon belül mozog, hiszen hiába húzzuk csontra elöl a fékcsillagot, 4 kg-os húzás felett meg fog szólalni a hátsó fék. Természetesen a gyakorlatban erre nincs semmi szükség, a magam részéről még kemény pergetéshez sem állítanám 2 kg-nál szorosabbra a féket.
És ezzel meg is érkeztünk az alapkérdéshez, hogy voltaképpen mire való ez az egész 3 fékes hókuszpókusz, és lelki szemeim előtt megjelennek a fórumos reagálások: „a jó pecás egy fékkel is megfogja a halat, az ügyetlen meg hárommal is képes elbénázni” :-).
A Shimano bemutató videóján azt tanácsolja a megmondó ember, hogy az első féket állítsuk be a zsinór teherbírásához, és akkor nem érhet meglepetés, bármit is csavargatunk hátul. Ezt is elfogadhatjuk egy érvként, bár a hátsó fékkel kombinált harciféknek is lényegében ugyanez volt az eszmei mondanivalója, plusz-mínusz 1 kg játéktéren belül.
Ugyanakkor vannak kétségbevonhatatlan előnyei az első féknek a hátsóval szemben. A szorosabb tartományokban finomabban indul, pergetéshez általában ezt használjuk szívesebben, és talán van is valami ebben a berögződött sztereotípiában. Az elsőfékes felépítés lehetőséget ad a zsinórprofil egyszerű módon való befolyásolására, ez is a hibrid megoldás javára billenti a mérleget.
Másfelől - a hátsó fékes konstrukció velejárójaként - a teljes orsóházon végigérő dobtengely ad egy olyan plusz stabilitást a szerkezetnek, ami korábban nem volt jellemző a tisztán elsőfékes orsókra. A hátul is megtámasztott tengely következtében nem a csigatengelyre és a dobemelő mechanikára terhelődik rá a dobot érő feszítés, amikor halat fárasztunk, hanem a dobtengely - mint egy gerincoszlop - tehermentesíti a meghajtó és dobemelő rendszert.
A fékek összehangolása többféle módon is elképzelhető. Próbáltam agyalni a videón egy sort a lehetséges kombinációkról, de azt hiszem, hogy minden agymenés annyit ér, ami a gyakorlatban meg fog belőle valósulni. Mindenesetre a háromféle fék elég tág teret ad az egyéni elképzelések megvalósítására és az önfeledt játszadozásra is.
Hallás alapján egyébként könnyen meg lehet különböztetni, hogy mikor melyik fék szólal meg. A hátsó fék lemezrugós racsnijának jellegzetes kerepelését a házon keresztül, letompítva halljuk, míg az első fék fémes ciripeléssel ad jelt magáról.
Összegzés
A Shimano három fékkel felszerelt új orsója kis súlyának, erős felépítésének és sokoldalúságának köszönhetően kompromisszumok nélkül használható a horgászmódszerek széles skáláján, a matchbotos horgászattól a pergetésig. Ne várjuk tőle azt, hogy alapvetően forradalmasítani fogja a horgászatunkat, viszont - az első és hátsó fékes „törzsfejlődési ágak” fúziója révén - sok olyan apró, kifinomult technikai megoldást egyesít magában, ami miatt mégis előrelépésként értékelhetjük a korábbi típusokhoz képest.
Benyhe János
Videó: Takács Péter
