Az évben nem csak a rakósbotokkal történtek izgalmas kalandok. A finomszerelékes módszerek valójában veszélytelenek a horgászra nézve, de mi történik, ha pergető botot veszünk a kezünkbe, csónakba szállunk, netalán legyezünk? Nos, a lehetséges veszélyforrások száma hatványozottan nő, és természetesen a becsúszó bakik, vicces helyzetek száma is megduplázódik. Ezek persze már többnyire csak későbbi mulatságra okot adó események, hiszen akkor és ott nem biztos, hogy mulatságosnak ítéljük meg a helyzetet…
A történetek főszereplője két elválaszthatatlan jó barát, D. és Z. Mindketten a nem túl távoli múltban vágtak bele a horgászat szép, ám sok izgalommal teli világának felfedezésébe. Szinte minden technikát kipróbáltak, mondhatni keresték önmagukat a sokféle módszer között. Lassan letisztultak az elképzelések, de a „mindig ki kell próbálni újabb módszereket” elv azért még ma is visszaköszön. Sokáig partról kergették a halakat, de a vízi világ akkor tágult ki igazán, mikor közösen beruháztak egy csónakba.
Abból a megfontolásból, hogy rossz emberek esetleg ellophatják, nem egy Queen Mary-t vettek, hanem egy szellemhajót. Inkább a csónakmotorra szántak többet, elvégre az a hajó motorja. A csónak tehát nem volt szép, de legalább ronda, ám a mocival úgy szelte a habokat, hogy az orrában Kate Winsletnek is lobogott volna a haja.
A csónakkal elérhetővé válnak a folyó, a holtág olyan szegletei is, ahol a képzeletünkben mindig több a hal, mint azokon a helyeken, ahol addig csak partról tudtunk horgászni.
A két cimbora természetesen a pergető eszközöket is felvette a fegyvertárába, és már számos csuka esett abba a hibába, hogy úgy gondolta, mivel még kezdők, könnyű őket megtréfálni. Tévedtek. Z. még egy Lip Gripet is beszerzett, hogy a gonosz csukafogaktól minél távolabb tartsa magát. Az új szerzemény ott hevert a csónakdeszkán keresztbe téve. Szemével, de néha még a kezével is szeretettel simogatta. Igazán büszke volt a nemes vasdarabra.
A horgászhelyre érve, hogy egy kicsit kinyújtóztassa elgémberedett tagjait, felegyenesedett. Az új szerzemény beleakadva a térdébe, két aprócska szaltó kíséretében csobbant a vízbe. Ami vasból van, sajnos elmerül, és ezen nem lehet segíteni. Így történt, hogy valójában még csukától szűzen sikerült elveszteni a szuper kiemelő szerszámot. Az aznapi peca alól persze ez nem mentesítette a csuxokat, csupán megkímélte őket a Teremtő a Lip Grip élményétől.
A két cimbora egyébként sem szokta feladni. Egy alkalommal D. vezette a csónakot, ezért Z. - kihasználva az alkalmat - már a ladikban harcra késszé tette pergető felszerelését, hogy mire kiérnek a nyerő helyhez, máris dobhasson.
Általában, mire D. felszerel, Z., már lepergeti az előttük található területet. Most sem történt másképp, csupán hiba került a mátrixba. Ahogy D. „leparkolt”, Z. máris a csukákra vetette magát. D. úgy gondolta, kicsit levegőzik, mielőtt ő is harcba száll. Elszámította magát, figyelmen kívül hagyta, hogy Z. már ádázul perget. Óvatlanul Z. mögött ült, bár egy csónakban nem sok választása lehet az embernek. A következő pillanatban csak egy fényes valamit látott megvillanni maga előtt, ami ezt követően a fejének csapódott, majd éles fájdalmat érzett. Igen, jól sejtitek, Z. megfogta barátját, aki egy termetes SPRO kanállal felékszerezve hirtelen nem értette, mi történt. Miután tisztázták a történteket, és a felelősségi köröket, kezdetét vette a műtét. Ha már Z. akasztotta be, neki is kell kivenni. Ez sem volt egy leányálom, de szerencsére komolyabb műhiba nélkül ment a dolog. A pecának persze nem lett vége, bár D. annyira nem élvezte már a pergetést.
A csónakról már szó esett, jöjjön egy csónakos kaland.
Teljes harci díszbe öltözve szelte a habokat a két jó barát. D. ült a motorhoz, Z. a csónak orrából gyönyörködött a holtág szépségeiben.
A motor egyenletesen járt, bár néha feldübörögtek a lóerők. Egy gázfröccs könnyen megzavarja a ménest. A csónak nem éppen a legegyenesebb úton haladt, kicsit kacskaringós ívet húzott a víz hátára. Z. ennek ellenére jól érezte magát. Előtte a nyílt víz, balra nádas, jobbra nádas. Újból megugrik a csónak. Előtte a nádas, jobbra a nyílt víz. A csónak gyorsulni kezdett. Előtte a nádas, sehol a nyílt víz. A csónak, gyorsuló tempóban száguldott. Nádas körös-körül, sehol a nyílt víz, és sehol D.! Pontosabban van, csak nem a csónakban. A csónak a nádasba fúródott, de mögötte lemaradva, a vízben békésen ringatózott D. Történt ugyanis, hogy egy gázfröccsnél kibillent a csónakból. Ha egyedül lett volna, bizony tempózhatott volna a távolodó csónak után. Most azonban szerencsére Z. visszasegítette a hűtlenül elhagyott csónakba. Kicsit átázva, de szerencsésen végződött a peca.
Egészségben, anyagiakban kár nem keletkezett, nem úgy, mint a következő kis történetben, amihez - súlyához mérten - csupán kis bevezetők lehetnek az előbbi események. Az év poénja még csak most következik!
Említettem, hogy hőseink fogékonyak minden új módszerre. Nem képezhetett kivételt ez alól a legyezés sem. Mint a horgász módszerek egyik legszebb és legsportosabb műfaja, hamar utat tört magának Z. lelki világába. Z. egyébként is szereti a stílusos dolgokat, szereti mindennek megadni a módját. Ha belekezd valamibe, igyekszik azt már a legelejétől profinak tűnően művelni. A megfelelő felszerelés, ruhatár alapkövetelmény. Ha a stílus megvan, a többi tanulható. Z. tehát felszerelkezett a legyezéshez alapvetően szükséges eszközökkel. Bot, orsó, zsinórok, legyes készlet, legyes mellény, terepgatya, napszemüveg, rovarriasztó, (ha már sok a légy), hogy csak a legfontosabbakat említsem. Igyekezett elsajátítani a megfelelő mozdulatsort is, aminek lényege, hogy a legyet lassú, ostorozásnak tűnő mozdulatokkal kellett egyre hosszabb zsinóron egyre messzebbre játszani. Az új szerzeménnyel és műfajjal D. természetesen barátját is meg akarta ismertetni, aki ez idő tájt éppen jól megérdemelt szabadságát töltötte. A szabadság sem tarthat örökké, ezért aztán elérkezett a várva várt újabb közös horgászat, aminek színtere Csobaj volt. A már filmről is ismerős holtágra barátaink is keszegezni indultak, igaz, rakózás volt a cél. A keszegezésen túl azonban az elsődleges cél Z. új legyes szerelésének D-vel való megismertetése volt, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy talán ő is kedvet kaphat a dologhoz, és onnan kezdve lehet együtt legyezni is. Z. nagy izgalmában már a kompra történő várakozásnál szerette volna bemutatni újdonsült szerzeményét, de erről D-nek egyelőre sikerült lebeszélnie.
Mivel most D. autójával jöttek, amíg D. vezetett, addig Z. kiselőadást tarthatott a módszer alapjairól. Érezhető volt, hogy a keszegeknek most nem jut nagy szerep, ellenben ha a holtágban valami csoda folytán van pisztráng, pér, lazac, vagy bármi, ami léggyel fogható, annak rettegnie kell. A víz domolykó- és balinállománya is reszkető uszonyokkal várhatta a találkozást. A holtág partjára érve azért megtették a rakózáshoz szükséges előkészületeket, ami az etetőanyag összekeverésével kezdődött. Ehhez előkerült a zsákból egy akkus etetőanyag keverő szerkezet, amit egyre többen használnak. Azt azonban nem árt tudni, hogy ezek mindegyike nagy teljesítményű, igen komoly szerkezet, ehhez mérten borsos árral. A két cimbora azonban egy eredetileg barkácscélra készített furdanccsal kezdett az etetőanyag bekeveréséhez, aminek az lett a következménye, hogy a szerkezet még a száraz összetevők elegyítése során - finoman szólva - kicsit meghalt.
Amíg D. elvégezte - most már kézzel - az etetőanyag bekeverését, Z. teljes harci, akarom mondani, legyező díszbe öltözött. A legyes mellényben fessen virítva készült a bemutatóra. Leírhatatlan, legyezés-szerű mozdulatokkal igyekezett a bogarat minél távolabbra eljátszani. Rövid bemutatót követően kezdődhetett D. beoltása. Kezébe adta a botot, majd hangos instrukciók kíséretében kezdetét vette D. első legyezése.
- Jó! Kicsit lassabban előre! Már jó, most egy kicsit lassabban hátra is!
Egy széles hátravezetésnél aztán megtörtént az elkerülhetetlennek látszó, az elméletileg soha elő nem forduló, a csoda, a paranormális jelenség. A hátul parkoló autó hátsó szélvédője egyszerűen beömlött. Először mindketten értetlenül álltak eme „UFO jelenség” előtt, majd lassan kikristályosodott a felismerés.
- Belegyeztem az autóm hátsó szélvédőjét! - tört ki D-ből.
Ekkor elszakadt a cérna. Olyan brutális nevetésben törtek ki, hogy hosszú ideig nem lehetett tudni sírnak, vagy nevetnek. A telefonon értesítettek is először azt hitték, valami nagy baj van, mert a telefonba még ekkor is csak visításokat és hörgést lehetett hallani. Hőseink már nevetni sem tudtak, inkább sírtak. Majdnem sokkot kaptak a röhögéstől, ahogyan én is, mikor hírét vettem az eseménynek. D. sommásan összefoglalta a legyezéssel kapcsolatos gondolatait:
„Tanács, tapasztalat:
- Ha legyezel, állj messzebb a kocsiddal, mint a dobon található zsinór hossza!
- Mindig viselj védőszemüveget! (Ez most komoly!!!)
- Vigyázz, ne legyen a közeledben senki!
- Velem, vagy Z-vel soha se gyere legyezni!
- Ha azt látod, hogy valahol legyezünk, menekülj!
- Kicsi a légy, de ha ügyes vagy, akár az autó szélvédőjén is áttolod!
- Csobajon a szúnyogok is ütősek, hát még a legyek!
- Viselj vértet, pajzsot, páncélt legyezés közben!
- Ne legyezz!”
Én csupán annyit tettem hozzá, hogy: „Mindenesetre örülök, hogy nem a vadászatot szemeltétek ki hobbinak.”
Akárhonnan is nézzük, 10 pontos a sztori, bár ha értesüléseim helytállóak, jövőre a harcsázást is tervbe vették a fiúk. Bot, orsó már megvan. A többibe majd belejönnek, bár gyanítom, jövőre is lesz egy pár emlékezetes pecájuk. Egy biztos, várjuk az újabb poénokat, hiszen az, hogy halat is fognak mellette, kit érdekel? Azon utólag nem tudunk olyan jókat derülni. Halat bárki tud fogni! No de szélvédőt belegyezni? Beláthatjátok, azért ez mégiscsak „nem semmi”!
Írta: az élet, lejegyezte Polyák Csaba (csabio)
Fotók: A képek csak illusztrációk, bármilyen hasonlóság létező személyekkel, csak a véletlen műve lehet!
A képeken az arcok személyiségi, és önvédelmi okok és a véletlenek miatt lettek elmosódottak. :-)
Köszönöm, hogy az érintettek megélték, megosztották, és engedélyezték a sztorik papírra vetését.
